Ferencz Gabriella igazgatóval a Csíkszeredai Csángó Kollégiumról

Harmincéves álom vált valóra 2021 őszén a Csíkszeredai Csángó Kollégium épületének felavatásával. A csángó fiatalok a 90-es évek kezdetétől tanulnak Csíkszeredában, azóta a város különböző intézményei szolgáltak számukra szálláshelyül. A bentlakás jelenlegi épületét a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCsMSz) vásárolta 2019-ben és alakította át a célnak megfelelően a magyar állam anyagi támogatásával. A 2022–2023-as tanévben a kollégium ötven moldvai és gyimesi csángó diáknak ad otthont. A bentlakásról Ferencz Gabriella igazgatót kérdeztük.

– Hogyan válik valaki kollégiumi/bentlakási vezetővé, igazgatóvá? Milyen utat kell hozzá megjárnia?

– Én pedagógusból váltam a bentlakás vezetőjévé, de nagyon sok döntés, történés megelőzte ezt a végkifejletet. Csíkszentdomokoson születtem, középiskolai tanulmányaimat Gyergyószentmiklóson, a Salamon Ernő-líceumban végeztem, utána Magyarországon, Jászberényben folytattam a tanulmányaimat, művelődésszervezői és könyvtár szakon diplomáztam, majd elvégeztem a közművelődésiszakember- és népijátszóházvezető-képzést Budapesten. Hat évet éltem Jászberényben, Szolnokon és Szentendrén, onnan költöztem Moldvába. 2006 januárjától dolgozom a Moldvai Csángómagyar Oktatási Programban, kezdetben magyar tanító voltam csángó faluban, Gajdárban. 2008 őszétől a keresztszülői program felelőseként Bákóban, a szövetség irodájában dolgoztam. 2010-ben jöttem a kollégiumba, egy évig pedagógusként, kézművesként foglalkoztam a diákokkal, 2011 szeptemberében pedig átvettem a bentlakás vezetését.

– Mit tudhatunk a bentlakás történetéről? Nem ez a csángó bentlakás mindenkori épülete, sok költözésen van túl az intézmény. Hogyan jutottak el idáig?

– Csíkszeredában a 90-es évek elejétől tanultak moldvai magyar diákok, kezdetben a József Attila-iskola fogadta őket és szervezte a taníttatásukat, elszállásolásukat, 2003-ban az MCsMSz vette át ezt a feladatot, de nem volt saját bentlakásépülete.

Rég dédelgetett álmuk és örök témájuk volt a diákoknak és a nevelőknek, hogy legyen Csíkszeredában saját intézményünk, hogy már ne albérlőkként lakjunk különféle bentlakásokban, hanem saját otthonban, ahonnan már nem kell elköltözni. 2003–2020 között több iskola bentlakása fogadott be bennünket, ahol viszonylagos önállóságot kaptunk, lehetett saját házirendünk, megtartottuk a programjainkat, de ez nem volt saját intézmény, hanem úgymond albérlőként jártuk a város bentlakásait. Bár az évek alatt hatszor költöztünk, nagyon hálásak vagyunk azoknak a középiskoláknak és vezetőségüknek, akik befogadtak, elfogadtak és támogattak bennünket.

2019-ig időről időre előkerült a saját intézmény ügye, és amikor az oktatási program irányítása visszakerült az MCsMSZ-hez, a magyar kormánynak köszönhetően Moldvában több nagyobb fejlesztés elkezdődött, ekkor jött a lehetőség, hogy a Csíkszeredában tanuló csángó diákok igazi otthont kapjanak.

Rövid időn belül megtalálták ezt az ingatlant, ami kisebb átalakításokkal tökéletesen megfelelt bentlakásnak. Ezzel az új házzal megkaptuk a lehetőséget, hogy már 2020 őszétől önálló intézménnyé váljunk és a diákok beköltözhessenek. Mindez 30 év kitartó munkájának volt a gyümölcse. Sajnos a Covid közbeszólt, ezért végül a kollégiumba csak egy évvel később lehetett beköltözni, de mára már teljesen belakták a diákok az otthonos és kényelmes házat.

– Hogyan fogadták a gyerekek a mostani épületet? Hogyan reagáltak az állandó otthon hírére?

– Nagyon izgalmas időszak volt, nagyon élveztem részese lenni a megvalósuló álomnak. Amíg nem volt teljesen biztos, és nem bonyolódott le a vásárlás, addig nem is mondtuk el a diákoknak, mert lehetetlenségnek tűnt. Aztán összehívtam őket, és beszéltem a költözés lehetőségéről, mindenki szájtátva, hitetlenkedve hallgatta. Emlékszem, hogy amikor megkaptam a kulcsot, azonnal lefényképeztem, beküldtem a Messenger-csoportunkba, és megkérdeztem a diákoktól, hogy szerintetek milyen kulcs ez, mit nyithat. Csak úgy ömlöttek a szívecskék, a lájkok és a kérdések: biztos, tényleg a miénk? Nagy volt az öröm és a kíváncsiság. Azonnal megszerveztük, hogy menjünk el és nézzük meg a házat. Tél volt és hideg, a ház belseje meg építkezési területnek nézett ki, de nagyon izgalmas volt a diákokkal ide jönni. Csak néztem, ahogy fényképezték a házat, büszkén küldték haza a fotókat. Voltak, akik megnézték ugyan, de már nem lakhattak benne, mert abban az évben végeztek, ők nagyon sajnálták, hogy nem lehetett részük benne. Beköltözni is nagyon szerettek a diákok. Nekem meg nagy öröm, amikor látom, hogy mennyire vigyáznak rá, otthonosan érzik magukat, megnyugvással tölt el, hogy megtaláltuk a helyünket.

– Miben más az itteni bentlakói élmény, mint a többi helyen?

– Igyekszünk, hogy ez ne egyszerű bentlakás legyen. A kollégiumnak az a célkitűzése, hogy ne gyermekmegőrző legyen, ahol a villanyokat reggel felkapcsoljuk, este lekapcsoljuk, közte esznek és tanulnak, hanem olyan ház legyen, ahol mindenki a maga tempójában és saját magához viszonyítva fejlődhet, hiszen mindenki jó valamiben. Mi ehhez igyekszünk megadni minden segítséget. Azzal kezdünk, hogy a hozzánk érkező diákokat felzárkóztatjuk a csíkszeredai középiskolák elvárásaihoz, ehhez korrepetáló tanárok segítségét kérjük. Figyelünk arra, hogy a diákok beilleszkedjenek az iskolák osztályközösségeibe, figyelünk arra, hogy milyen nehézségeik vannak és ezeken hogyan tudunk segíteni. Folyamatos korrepetálások vannak, nemcsak kisebb diákoknak, hanem érettségi felkészítőket is tartunk, ennek köszönhetően elég jó százalékban sikerülnek az érettségik. A középiskola elvégzése után a szövetség támogatja a diákokat egyetemi tanulmányaik elvégzése alatt is, tehát fontosnak tartjuk végigkísérni őket az egyetemi diploma megszerzéséig.

Emellett a kollégium számtalan lehetőséget kínál a kirándulásoktól kezdve az önfejlesztésig. Van például ifjúsági csoportunk, önismereti csoportunk, egyéni pszichológiai tanácsadásra is van lehetőség. Jól működő diákbizottságunk van, ők szabadidős és kulturális programokat szerveznek, minden ide tartozik, ami nem a tanulással kapcsolatos: tematikus napok, bentlakásnapok, sportnapok, bulik, kézműves tevékenységek, játékestek stb. A kollégium ifjúsági hagyományőrző csoportjával, az Izvával fellépéseink vannak, táncházak, ének- és táncpróbák, előadások. A legnagyobb eseménye a csoportnak az immár hagyományossá vált karácsonyi koncert, amit minden évben más templomban tartunk, moldvai népénekekkel ajándékozva meg a híveket.

Vannak a háznak saját programjai is, ilyenek például a csapatépítő programok, pszichológiai, prevenciós, felvilágosító tematikájú előadások, bentlakás-látogatások, a kilencedikesek felkészítőtábora, összerázó napok, a végzősök búcsúztatása és még sorolhatnám. Aktív lelki élet van a kollégiumban, igyekszünk a vallási ünnepek köré is programokat szervezni, kollégiumi lelkészünk szentmiséket tart a nagyobb ünnepekhez kapcsolódóan.

– Hogyan jött létre az Izva hagyományőrző csoport, mi ennek a története?

– Amikor 2011-ben átvettem a kollégium vezetését, az akkori diákokkal meghívást kaptunk az egyik moldvai faluba, mesemondó versenyre. Elkezdtünk ötletelni, hogy milyen fantasztikus lenne meseelőadást tartani, amiben van tánc, ének meg saját festett háttér. A diákok nagyon nyitottak voltak, meglepett, hogy nem viselkedtek elutasítóan. A nagy sikerű előadás után teljesen fellelkesedtünk, hogy mennyire ügyesek és vagányak vagyunk, azonnal elfogadtuk az újabb meghívást, amely ezúttal táncelőadásra vonatkozott. Ekkor kezdett csoport formája lenni ennek a kezdeményezésnek. Elkezdtünk névadáson gondolkozni, egy budai lány jött az Izva névvel, amely mindenkinek megtetszett, és megszavaztuk, hogy ez maradjon. A csapat azóta is folyamatosan létezik, mindig más és más tagokkal, mert a nagyok elmennek, újak jönnek. Minden év azért izgalmas, mert új társasággal kezdünk ősszel. Azért nem szűnt meg a csoport a sok év alatt, mert mindig vannak, akik szeretnek együtt énekelni, táncolni és ezt másnak is szívesen megmutatják.

– Mekkora az érdeklődés a bentlakás iránt? Van annyi gyerek, hogy hosszú távú célokat lehessen kitűzni?

– Érdeklődök, jelentkezők mindig vannak, folyton változó létszámban. Addig marad fenn a bentlakás, amig igény van rá, de talán még ennél is fontosabb: addig, amíg olyat tud nyújtani, amire a csángó középiskolás fiataloknak ténylegesen szükségük van. Fontos, hogy ne ürüljön ki szellemiségében, tartalmában, lelkiségében.

Szenzációsan jó ház a miénk, remek körülményeket biztosítunk a diákoknak a tanuláshoz és a fejlődéshez, de a kollégium ereje a diákok kitartásában, lelkesedésében, fejlődni akarásában és a nevelők elkötelezettségében van. Ha mindez hiányozna, ezek csak üres falak lennének. Addig lesz kollégium, amíg mi megtöltjük élettel.

A képen: Ferencz Gabriella igazgató Alinával, a kollégium egykori lakójával