Úgy érzem, nem én vagyok az az ember, aki a karácsonyról méltán beszélhetne. Közömbös vagy negatív érzésekkel fordulok e felé az ünnep felé, sokaknak én volnék talán a Grincs. Elhatároztam, hogy felmérést végzek egyetemista társaim segítségével: általános, generációs jelenségről van-e szó, vagy az életkor és a világ változása nem befolyásoló tényező abban, hogyan viszonyulnak az emberek a karácsonyhoz.

Ahogy az lenni szokott, kérdéseimre egyaránt érkezett pozitív és negatív válasz is. Sajnálatomra értékelhetetlen is akadt. Ilyen az a megnyilvánulás, amelyben valaki kifejti, mit változtatna a karácsony megünneplésén: „Visszafogottabb fények, igazi fenyő kivágásának mellőzése, a szabadságnak álcázott kizsákmányoló diktatúra lerombolása, a profithajhász milliárdosok hullájának használata fa helyett”. 

De vessünk talán egy pillantást a visszafogottabb megfogalmazásokra. A megkérdezettek egyetértettek abban, hogy a karácsonyi díszítés túl hamar harangozza be a közelgő ünnepet. „Advent első vasárnapjáig lehetne várni”, „A hangulat megteremtésével és módjával nincs bajom, viszont szerintem ráérne később is, nem lenne szükséges már november közepétől”.

Sok esetben az előkészületeknek is hetekkel (legalábbis több mint egy héttel) előbb vágnak neki a családok, mint az kényelmes volna. Egy nap is elegendő lenne puccba vágni a lakást, beszerezni az ajándékokat, és testben-lélekben felkészülni a szeretet ünnepére. Válaszadóink többsége szerint az ajándékok vásárlása lenne a legelhanyagolhatóbb ráhangolódási tevékenység, a főzés és díszítés viszont igen fontosnak bizonyult a megkérdezettek körében. Ha már a főzésnél tartunk: meglepő módon egyetlen egy személy volt, aki nem sorolta a töltött káposztát a hagyományos, megszokott és untig készített karácsonyi menühöz. Valószínűleg senkinek sem az a meglepő, hogy a legtöbb helyen töltött káposztát esznek a családok az ünnep estéjén (és a megmaradt adagokat még legalább egy hónapig utána), hanem az, hogy van olyan háztartás, ahol ez az íratlan erdélyi törvény nem teljesül be. A válasz, amelyből mindez kiderült, így hangzik: „franciasaláta, hidegtál fasirttal, rántotthússal, sajtokkal, meg mindenféle kombinációja és n-ed rendű permutációja ezeknek”.

Léteznek viszont egyetemes íratlan szabályok is a karácsonyt illetően a mi magyar hagyományokat fenntartó világunkon kívül. Ilyen az, hogy örvendeni kell a családdal töltött időnek. Sokaknak viszont ez is nehéz lehet. A válaszadóink közel fele nyilatkozta azt, hogy a veszekedés az ünnepek előtt bevett szokás, szinte már kötelező. Ennek oka lehet az, hogy „valami nem a tervek szerint alakult”, nem egyeznek meg az emberek a házimunkák felosztásában, nem elég tiszta a lakás, a tökéletességre irányuló törekvések nem válnak valóra, és a kudarc érzete konfliktusokat szül a családtagok között, de volt olyan fiatal, aki azt mondta, akármi lehet a vita tárgya. Sokszor nehéz magunkra erőltetni az örömöt, boldogságot, de az él bennünk generációs örökségként, hogy muszáj ezen az ünnepen csak jót közvetítenünk mások felé. Az időszak legnehezebb része megkérdezettjeink számára a megjátszottság, az előkészületekkel járó stressz, az ünnep elüzletiesedése, túl sok hűhó és természetesen az egyetemisták számára a közelgő szesszió szele. Drasztikusabb megfogalmazások közt ezek bukkannak fel: „Kiderül mennyire kevés időt töltünk a családdal, mennyire nem ismerjük a rokonokat”, „Ha nincs a szeretet ünnepén szeretet vagy épp pénzhez kötjük a szeretet mértékét”, „Hogy olyankor kényszeresen mindenkinek a kedvére kell tenni, meg kell felelni az elvárásoknak”, „Az, hogy látom, más családoknál a karácsony tartalmaz némi boldogságot is”.

A panaszok mellé záradéknak vélemények következnek megkérdezettjeink részéről a számukra tökéletes karácsonyi ünneplésről. Én javaslatokként ajánlom ezeket az olvasóknak. Az ideális karácsony tehát: „Az erdőben egy kivágatlan fa feldíszítve édességgel és házi készítésű díszekkel. Baráti kör, zene, tánc, alkohol. Hóemberépítés, mert lenne hó télen.”, „Nem csinálni semmit, maximum az ajándékok vásárlását, egy nappal azelőtt elintézni a díszítést, és egy vendéglőbe elmenni karácsonyi vacsorára”, „karácsonyi veszekedések és sietség nélkül, hogy ne legyen ez a feszültség az embereken, hogy most kell csillogjon-villogjon a ház s mindenki ki van készülve emiatt, CSAK NYUGIT SZERETNÉK”, „szeretteink közelében lenni elvárások és a hagyományok eltúlzott betartása nélkül”, „3 hetes vakáció 2 helyett”, „ha tényleg a középpontban Krisztus születése lenne”, „nyugalom és csend”, „Peaky Blinders Season 6”.

Az utóbbit, úgy vélem, nincs lehetőségünk megvalósítani, de hogy a szeretet ünnepén egy kicsit önmagunk iránt is kifejezzük a szeretetünket, próbáljuk meg a felsoroltakat és saját variációinkat alkalmazni.