Békés úton a kisebbségi jogok érvényesítése felé

Európának címzett sorokkal nyit a Minority SafePack minden csínjáról-bínjáról tájékoztató oldal (www.jogaink.eu). Ha neked sem volt időd-alkalmad-türelmed átböngészni a részletes tájékoztatót, és nem vagy biztos abban, hogy érted ezt az egész hajcihőt, mi elmagyarázzuk neked. Helyetted is átböngésztük a tudnivalókat, alább rendszereztük neked, és most megmondjuk a tutit!

Először is idézzünk a „levélből”: „Kedves Európa! Mi, erdélyi magyarok hozzád tartozunk. Kultúránkkal gazdagítunk, hagyományainkkal színesebbé teszünk téged. Most rajtad a sor: állj ki értünk, nemzeti kisebbségekért. Olyan Európát akarunk, ahol mi is szabadon használhatjuk anyanyelvünket és nemzeti szimbólumainkat. Egyenlő bánásmódot akarunk, mert teljes jogú polgáraid vagyunk!” Kedves, ugye?

Európa 47 államában hozzávetőleg 340 történelmi kisebbség él. Lélekszámuk meghaladja a 100 milliót. Ez azt jelenti, hogy minden hetedik európai polgár valamely történelmi kisebbség vagy etnikum tagja. Az Európai Unióban jelenleg 23 hivatalos nyelv van, ám emellett több mint 60 regionális vagy kisebbségi nyelvet beszélnek. Az említett nyelveket beszélő polgárok száma pedig 40 millió.

Mi a kapcsolat az Európai Unió és a nemzeti kisebbségek között?

Az Európai Unió nem emeli uniós szintre a nemzeti kisebbségek ügyét. Hogy miért? A nemzeti kisebbségek mint kulturális közösségek élnek Európa és az Európai Unió területén. Az Európai Unió egy gazdasági közösség, és csak azokkal a politikákkal foglalkozik, amelyek az alapszerződésben benne vannak (pl. gazdaságpolitika). A kultúra, az oktatás, média és nyelvpolitika nem emelkedett uniós szintre, a tagállamok belső ellenőrzése alatt maradt. A külső perspektívát tekintve ahhoz, hogy egy ország tagja lehessen az Európai Uniónak, meg kell felelnie bizonyos feltételeknek, köztük a kisebbségvédelemnek is. Amíg egy csatlakozni kívánó ország nem biztosítja az Európai Unió által megszabott kisebbségi jogokat, addig nem lehet a tagja. De nézzük meg kicsit a belső perspektívát is: az Európai Unió számára mindig is elfogadhatatlan volt az, hogy beavatkozzon a tagállamok határain belül élő többség és kisebbség viszonyába (pl. román–magyar viszony), ezért a kisebbségek helyzete tagországon belüli ügy maradt. Bruno de Witte szavaival élve „a kisebbségekért való aggodalom, úgy tűnik, elsősorban exportcikk, és nem hazai fogyasztásra ajánlott.”

Létezhet-e megoldás?

Annak előremozdítására, hogy a fent említett belső perspektíva megváltozzon, 2011-ben az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN), a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), a Dél-tiroli Néppárt és az Európai Nemzetek Ifjúsága közösen egy kisebbségvédelmi, európai polgári kezdeményezést indítottak, amelynek neve: Minority SafePack.

A 2013-ban benyújtott kezdeményezés bejegyzését az Európai Bizottság (EB) elutasította, mert úgy ítélte meg, hogy a javasolt szabályozás nem tartozik jogalkotási hatáskörébe, ugyanis azt tagállami szinten kell megvalósítani. A bizottság elismerte, hogy a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak a tiszteletben tartása az unió egyik értéke, ám az EU működési szerződése nem nyújt törvényes alapot a kisebbségekhez tartozó személyekkel kapcsolatos jogalkotáshoz.

A Minority SafePack legfontosabb javaslatai

Nyelv, oktatás és művelődés területén az Európai Uniónak olyan térségnek kell lennie, amelyre az etnikai, kulturális és nyelvi sokféleség jellemző. A jelenlegi nyelvi és kulturális politikák hajlamosak a tagállamok bizonyos hivatalos nyelveit előnyben részesíteni. Így tehát lépéseket kell tenni az unió nyelvei közötti valós egyenlőség biztosítása érdekében.

A regionális politika vonatkozásában az unió egyik fontos célkitűzése, hogy gazdasági és szociális struktúráját megerősítse. Ennek érdekében a regionális fejlődést elősegítő tevékenységi programok jöttek létre. Egy nemzeti kisebbség (de a regionális és kisebbségi nyelvi közösségek többsége is) erősen kötődik ahhoz a régióhoz, amelyben él. E közösségek tagjai gyakran ismerik a szomszédos országok kultúráját, és több nyelvet beszélnek. Ilyen értelemben ideális hídverők lehetnek az unió régiói között.

Ami a közképviseletet illeti, nagyságától függetlenül minden tagállam nemzeti képviselője az Európai Bizottság, illetve az Európai Bíróság tagja. A tanácsban minden állam képviselteti magát, a parlamentben egyik országnak sem lehet 6-nál kevesebb, illetve 96-nál több képviselője, a képviselők összlétszáma pedig nem haladhatja meg a 751 főt, így biztosítva a kis területű/népességű tagállamok megfelelő képviseletét és érdemben való hozzászólási lehetőségét a parlamentben. Európa nemzeti kisebbségei esetében nem ez a helyzet. Legtöbbjüknek nincs képviselete, mert sokuk lélekszáma túl alacsony ahhoz, hogy a parlamentben saját képviselethez juthassanak. Így fönnáll annak veszélye, hogy ezen polgárok jogos követelései egyáltalán nem jutnak el az EU intézményeihez.

Egyenlőség terén 2000-ben az EU megkülönböztetés-ellenes jogi keretszabályzatot fogadott el. Az új irányelvnek az egyenlőséget támogató intézkedéseket kell tartalmaznia; a tagállamokat kötelezni kell a pozitív megkülönböztetés engedélyezésére, a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek egyenlősége irányába mozduló intézkedések megtételére és az itt felsorolt célokhoz való észszerű alkalmazkodásra.

Az audiovizuális és egyéb médiatartalmak esetében: számos nemzeti kisebbséghez tartozó személy olyan nyelvet beszél, amely valamely más európai tagállam többségi nyelve. Mivel e kisebbségek lélekszáma gyakran túl alacsony ahhoz, hogy teljes körű saját médiakörnyezetet alakítsanak ki, az azonos nyelvű (szomszédos) országok médiakínálatára szorulnak. A gyors technikai fejlődés következtében a tartalomközvetítés és az üzletkötés módozatai sokat változtak. A filmek, könyvek, zene, televízió és egyéb tartalmak terén a nemzeti szinten korlátozott szerzői jogok a szolgáltatások szabad áramlásának új akadályát képezik.

Kisebbségi közösségek támogatására tett javaslatok: számos tagállam országos, regionális és helyi hatósága felismerte a kulturális és nyelvi sokféleség támogatásának és népszerűsítésének fontosságát. A kisebbségi közösségek kultúráját és nyelvét támogató segélyek: a kultúra és a szellemi örökség megőrzésének népszerűsítését célzó segély, bizonyos gazdasági területek és tevékenységek föllendítését célzó segély.

Miért jó ez nekünk, erdélyi magyaroknak?

Romániában is vannak gondok a kisebbségjogok érvényesítésével a gyakorlatban. Üldözik a közösségek szimbólumhasználatát, az anyanyelvhasználat is alapvető jog lenne, mégis akadályokba ütközünk a gyakorlatban. Ha sikerül összegyűjteni a kellő számú aláírást, ezeken lehetne változtatni pozitív irányban. A székely nemzetnek egy álma válna valóra azzal, hogy elismerik a székely zászló használatát a köztereken, félelem nélkül használhatnánk anyanyelvünket az élet minden területén, idővel az autonómiához való jog is érvényesülhetne. Ez nagy lehetőség a jövőnkre nézve, nemcsak erdélyi, hanem európai viszonylatban is. Ránk van bízva a saját sorsunk, nincs „rólunk döntés nélkülünk”. Éljünk a lehetőséggel!

Kik írhatják alá és hogyan?

A kezdeményezést olyan személyek írhatják alá, akik betöltötték 18. életévüket. Személyesen Kolozsváron is aláírhatod a Szentegyház (Iuliu Maniu) utca 2. szám alatt, vagy online, a www.jogaink.eu oldalon. Egy személy csak egyszer írhatja alá, a személyi szám (CNP), a postai irányítószám (cod poştal) és egyéb személyes adatok megadásával.

Felkeltettük az érdeklődésed? Írd alá Te is! Aztán pedig mondd el másoknak is, hogy te már tudod, eszik-e vagy isszák ezt a SafePack-et.

Ádám Rebeka Nóra, Timár Tímea