Egy olyan könyv, amely más szemmel érzékelteti a háború történéseit, olyan leírás, amely elolvasás után más véleményt formál a migránsokról, a háborúzókról, és még talán egy kicsit a saját életünkről is. Hesna életeket látott, amelyek holnap talán nem lesznek majd ott, hogy meginterjúvolják őket. Libanon, Izrael, Észak-Irak, Szudán: négy, talán sokak számára negatív töltetű földrajzi név. De a látszat mögött sokkal több van, mint azt bármely kívülálló gondolná.

Aktuális könyv, annál fontosabb, mert a migránsválságot az elvándorlók szemszögéből mutatja be. Emellett újságírói fortélyokat is tanulhatunk belőle. Általa megértettem, min mehetnek keresztül az ott élő emberek, milyen az, amikor nincs mit enni, nem lehet az otthon melegét megvédeni, nem biztos semmi. Megértettem mit jelent az igazi összetartás, a vendégszeretet, a segítőkészség.

Újságíró fortélyok sokaságára bukkanhatunk a könyvben: egy újságíró nem hord vallási jelképeket, nem azonosul a felekkel, főleg nem háborús övezetben, nem olvad bele a környezetbe. Az emberi és szakmai
énjét szét kell választania egymástól, nyitottnak kell lennie, mindkét nézőpontot be kell mutatnia. Hogyan tudja ezeket az újságíró betartani? Hesna kevés alvással, találékonysággal, nagy odafigyeléssel, jó intézőképességgel és ami a legfontosabb, nagy bátorsággal és lelkierővel volt képes végigcsinálni mindezeket. A nyers valóságot fűszerezte saját gondolataival, így olyan leírást kaphat az olvasó, amely által saját maga formálhat véleményt és következtetést egyaránt. Nem egy álomvilágot ír le, nem politikai befolyás alatt haditudósít, elemezve a történéseket, hanem háborús tudósítóként az egyszerű ember nézőpontját mutatja be. Az olyan emberét, akinek hétfőn, és kedden és szerdán és minden nap háború van.