Sikertörténet! Ha meghalljuk ezt a szót, hirtelen amerikai filmek iparmágnásai jutnak eszünkbe, akik 24 évesen már hatalmas vagyonra tesznek szert, magánrepülővel utazgatnak egyik lakásuktól a másikig, méregdrága autójukat saját sofőr vezeti, és ha ez nem lenne elég, szívdöglesztően néznek ki. De álljunk csak meg egy szóra! Vajon tényleg csak a filmek világában vagy a távoli fejlett kontinensen lehet példa hasonló sikerekre? Ennyire messze kell elmennünk, hogy a sikeres vállalkozó fogalmával találkozzunk? Hús-vér magyarországi sikeres fiatalok igazolták Kolozsváron, hogy nem.

Ránk, magyarokra, kifejezetten jellemző a borúlátás és a motiválatlanság, ezért mindig azon kérdésekre keressük a válaszokat, hogy mit miért ne csináljunk, vagy egy nagyszerű ötlet miért nem megvalósítható. Ha a környezetünkben valaki merészelne belevágni egy vállalkozásba, első dolgunk nem az lenne, hogy támogassuk kezdeményezését, hanem, hogy minél hamarabb lebeszéljük eszement ötletéről, hisz amúgy sem lenne képes rá, és biztosan kudarcba fulladna az egész már a legelején. Hál’ istennek ennek ellenére vannak olyan lelkes fiatalok, akik még mernek álmodni, és a lehetetlennel is szembeszállni. Akik tudják, hogy kemény munkával és kitartással hihetetlen célokat lehet elérni, és ami a legfontosabb: hisznek a képességeikben. Bármennyire is hihetetlen tehát, léteznek magyar sikertörténetek is, amelyek talán nincsenek világgá kürtölve, de ha egy kicsit jobban beleássuk magunkat a témába, érdekes dolgokra bukkanhatunk.

 Meglepődsz: magyar a Prezi és a LogMeIn is

 Néhány lelkes magyar fiatalnak köszönhető az a kezdeményezés, amely mára világszintűvé nőtte ki magát, és rengeteg fiatal vállalkozónak teremt lehetőséget álmai megvalósítására. Szerda este 6 órától Pistyur Veronika, a Bridge Budapest ügyvezetője tartott előadást a Minerva házban arról az egyesületről, amely gyorsan fejlődő és nemzetközileg sikeres, Magyarországról indult vállalkozások együttműködését eredményezte. Elmondása szerint arra törekszenek, hogy termékeikkel és szolgáltatásaikkal munkahelyeket teremtsenek, globális üzleti megoldásokat fejlesszenek. Hisznek abban, hogy hasonló sikertörténetek minél szélesebb körben való megismertetésével pozitív változásokhoz járulhatnak hozzá Magyarországon. Mivel az egyesület nonprofit, az alapító cégek finanszírozzák a működését. Ilyen a Prezi, a Ustream, a LogMeIn vagy az NNG, amelyekről valószínűleg mindannyian hallottunk már, de talán fogalmunk sem volt róla, hogy magyar alapítóik vannak. Továbbá azt is hozzátette, hogy meg akarják mutatni, egyetlen ötletből is lehetséges termékeket, cégeket építeni az emberek szükségleteinek kielégítése és a saját álmaink megvalósítása mentén. Szerintük mindez nem csoda kérdése, rengeteg munka és némi szerencse szükséges hozzá. Nem is gondolnánk, mennyi lehetőség vesz körül bennünket, ameddig nem próbálkozunk, sokszor pedig nem is a tapasztalaton, hanem a kreativitáson múlik a siker.

Céljaikat tehát úgy próbálják elérni, hogy tehetséges magyar fiataloknak (egyetemisták, frissen végzettek stb.) ösztöndíjat ajánlanak, amely által tapasztalatot és inspirációt szerezhetnek olyan cégeknél, mint a Bridge Budapest alapító cégei. Missziójuk legfontosabb célja, hogy az ösztöndíjasok élményei minél több fiatalhoz eljussanak, ezáltal inspirálva őket.

A fiatalok legfőbb problémája az önbizalomhiány, nem hisznek magukban, hiszen míg Amerikában minden fiatalt arra biztatnak, hogy képesek álmaik megvalósítására, Magyarországon (Romániában is hasonló a helyzet) az iskolás fiatalokba azt sulykolják, hogy ne merjenek álmodozni, mert úgysem sikerülhetnek terveik. A Bridge Budapest tehát olyan startup cégeket próbál támogatni, amelyeknek megálmodói egy misszió-vezéreltség által próbálják jobbá tenni a világot termékeikkel. A közönség kérdéseit megelőlegezve előadónk azt is elárulta, hogy a cég alapító tagjai nem véletlenül érték el ezeket a célokat, hisz mindannyian támogató környezetben nőttek fel, név szerint Árvai Péter, Halácsy Péter, Somlai-Fischer Ádám (a Prezi megálmodói és megalapítói), Fehér Gyula (Ustream alapító), valamint Anka Márton (LogMeIn alapító). Az ő hitvallásuk pedig nem egyéb, mint: „Az önbizalom alapja a tudás és a teljesítmény”, ugyanakkor „Az álmok nélkül nem jönnek létre célok.”

Tehát fontos feltennünk a kérdést magunknak, hogy egyáltalán vannak-e álmaink, és ha igen, tudjuk-e, hogy melyek azok. Egy kis közvélemény-kutatás során az is kiderült, hogy a jelenlévők közül csak néhányan tudnának mit kezdeni korlátlan lehetőségekkel, ha az egyik napról a másikra ölükbe hullana. Később előadónk azt is felmérte, hogy ezután hányan mernének belevágni vállalkozásba, ám az eredmény kissé tragikomikus lett. Végül azt a következtetés vonhattuk le, hogy hiába van elég tőke a piacon, legtöbbször az első lépést nehéz megtenni, hisz a fiatalok félnek belevágni bármibe is, ami nem garantált, pedig Veronika szavaival élve „egy jó ötlet, kemény munka és egy kis szerencse elég ahhoz, hogy elérjük álmainkat”. A fiatalok 90%-a azt gondolja, hogy minden csak kapcsolatok által érhető el, ám ők be akarják bizonyítani, hogy kreatív és innovatív vállalkozásokon múlik egy ország sikere.

 Uber, a smarttaxi

 Biztosan sokan belegondoltunk, hogy mennyire vagány lenne, ha okostelefonunkon egy gombnyomásra el tudnának vinni A-ból B-be anélkül, hogy negyedórákat ácsorognánk a buszmegállóban csorgó esőben, frissen vasalt hajjal, vagy taxit kellene hívnunk. Egy másik sikertörténet, bármennyire is meglepő tehát, a párizsi közlekedésnek köszönhetően valósulhatott meg. A francia fővárosban a taxik működését egy 1937-es törvény szabályozza, ami azt jelenti, hogy a mára majdnem 10 milliós lakosságúra duzzadt metropoliszban naponta mindössze 5000 taxi szeli az utakat. Ennek következtében, aki szombaton ki szeretne menni egyet sörözni a barátokkal, annak legalább már kedden meg kell rendelnie a fuvart. S ha ez nem lenne elég frusztráló, a taxisnak onnantól kell elindítania az óráját, ahonnan elindul, így szinte egy vagyonba kerül eljutni bárhova is. Ezt megelégelve Travis Kalanick fejéből kipattan egy nagyszerű ötlet, mely kezdeményezésre San Fransiscóból elindult az Uber, a világ legnagyobb autóforgalmat lebonyolító technológiai platformja, amelynek egyetlen saját autója sincs.

Világszerte 385 városban működik a rendszer (többek közt Budapesten és Bukarestben is), és több mint egymillió ember jelentkezett már autós partnernek. Az UBER-élmény nagyszerűségét részben a volán mögött ülő emberek adják: apák és anyák, tanárok és hallgatók, veteránok, szomszédok és jó barátok, akik saját autóikat vezetik saját időbeosztásuk szerint. Szőke Gergő, az UBER Magyarország marketing- és kommunikációs szakembere 2014-ben kezdte el a hazai kooperációt társával együtt, azóta pedig hatalmas sikereket értek el, amit az is bizonyít, hogy rengeteg olyan városban nyitották meg az applikációt, ahol még nem is létezik a szolgáltatás. Elmondása szerint az UBER egy új közlekedési forma, nem pedig a tömegközlekedés vagy a taxizás helyettesítése. Számításaik szerint ha a londoni növekedést át lehetne ültetni a többi EU-s országba, alig 3 év alatt ez 11 ezer autóspartnert jelentene Párizsban, közel 7 ezer álláslehetőséget Berlinben és Münchenben, Amsterdamban és Brüsszelben pedig újabb 3500 munkalehetőség adódna, és további 28 európai országban 250 ezer autóspartner kereshetne 4 milliárd eurót évente. A munkanélküliségi rátákat tekintve pedig ezen adatok nem elhanyagolandóak. Tapasztalataik alapján az autóspartnerek visszajelzései arra utalnak, hogy a bevétel mellett számukra sokkal fontosabb, hogy akármikor csatlakozhatnak a rendszerhez, egy nap akár tízszer is, így nem a munkahely szabja meg programjukat, ez pedig megfizethetetlen.

Ezen történetek tehát mindannyiunk számára példaértékűek lehetnek, hisz bizonyítják, hogy igen, mi, szegény, nyomorult magyarok is képesek lehetünk bármit elérni, ha az önmarcangolás és önsajnálat helyett elkezdünk álmodni, tervezni és keményen dolgozni.

További képek a Kreatív Kolozsvár Facebook oldalán tekinthetők meg.