Érdekes állatfaj az újságíróból lett politikus. Kiváltképp, ha az a politikus baloldali, mégis mélyen ortodox, ennek ellenére azonban harcol az egyenjogúságért és a világért sem helyezné hatályon kívül az abortuszt. Igen, hölgyeim és uraim, ilyen hivatalosság valóban létezik, éppen kis hazánk kormányában tevékenykedik és Gabriela Fireának hívják.

Első ránézésre Firea a tökéletes prototípusa az úgynevezett politikusfeleségnek: kifogástalanul festett és vasalt szőke haj, színben és mintában harmonizáló kosztüm, mindig friss és visszafogott manikűr, szelíd mosoly, kis kereszt a nyakban. Második ránézésre azonban kiderül, hogy ez a hölgy, aki bármikor megállná helyét egy állófogadáson, mindent csinált már életében: egyetemi tanulmányai és rövid tanársegédi pályafutása után a sajtóban helyezkedett el, először Bákóban, majd Bukarestben, azonban – saját állítása szerint – újságírói karrierjének 11 év után azért szakadt vége, mert a Dan Voiculescu médiabirodalmába tartozó Antena-csatornák nem látták szívesen azután, hogy második férje a politikus Florentin Pandele lett. Ezután lett belőle tanácsadó, majd szóvivő az Isărescu-kormány idején.

„Úgy gondoltam, hogy újságíróként már elértem, amit akartam és szerettem volna 40 évesen a nulláról indítani politikai karriert, hogy megvalósítsak néhány dolgot” – nyilatkozta Firea 2012-ben, amikor a parlamenti választások előtt belépett a szociáldemokrata pártba (PSD).

Mindenképp érdemes összevetni a két állítást: újságírói karrierje azért ért véget, mert házasságot kötött Voluntari város polgármesterével vagy mert önszántából akart politikus lenni. Nehéz megtalálni az egyértelmű választ erre a kérdésre, annál is inkább, mert Firea mindkét oldalon jártas és mindkettőt ismeri: mind az újságírást, mind a politikát. Ez leginkább a Denise Rifainak adott interjújában figyelhető meg, amelyben olyan csodálatos kitérőket tesz egy-egy kérdés kapcsán, mint a fideszes békemenet március 15-én.

Volt ő a PSD Ilfov megyei szervezetének elnöke, Victor Ponta szóvivője, Bukarest főpolgármestere, jelenleg pedig a Ciucă-kormány családért és esélyegyenlőségért felelős minisztere. Mindamellett, hogy – enyhén homályos körülmények között – újságírói háttérrel, tapasztalattal bejárta a politikai, hatalmi paletta majd minden árnyalatát, amikor a jelenlegi kormány megalakult és az általa vezetett minisztérium élére jelölték, a meghallgatáson olyan kijelentést tett, hogy a seprű is megállt a levegőben. Amikor az AUR (Románok Egyesüléséért Szövetség) színeiben pompázó Dan Tanasă arra kérte Fireát, ha családügyi miniszter lesz, tiltassa be az abortuszt és a szexuális nevelést az iskolákban, az ortodox egyházhoz szoros kapcsolattal és az Istenhez forródróttal rendelkező politikus, nyakában a fentebb említett kis kereszttel a következőt válaszolta: „Küzdeni fogok a nők jogaiért, ők döntsenek az életük és a testük felett. Harcolni fogok azért, hogy minden nő hozzájuthasson minőségi egészségügyi ellátáshoz, tanácsadáshoz, hogy családjukkal, közeli hozzátartozóikkal, papjaikkal a legjobb döntést tudják meghozni. […] És ez nem mond ellent annak a vágyamnak, hogy Románia születési rátája nőjön, ezt azonban nem lehet minden áron és bármilyen eszközzel elérni, ne térjünk vissza a rendszerváltás előtti időszakhoz.” Képzeljük el egy pillanatra a hangulatot a teremben, amikor a baloldaliságot és a mély ortodoxiát egyesítő tip-top hölgy kiejti a száján, hogy döntsenek a nők és maradjon az abortusz. A hazai sajtó hűen tükrözte ezt a hangulatot, minden médiaorgánum hanyatt-homlok rohant, hogy megírja ezt a nyilatkozatot, egyébként teljesen jogosan.

Kérem szépen, ismert univerzumunkban a szociáldemokrata ideológia és a vallásosság még csak köszönőviszonyban sincs egymással, de mivel Románia a lehetőségek országa, nálunk még hívő baloldali politikus is fellelhető, mondjuk Firea személyében. Ennek a mély és bensőséges kapcsolatnak ékes példája, hogy Daniel pátriárka kitüntetésben is részesítette a minisztert múlt ősszel.

Őszintén és töredelmesen bevallom, én nem értem ezt a nőt. Nem a személyt, Gabriela Fireát, hanem a jelenséget, amelyet képvisel. Hogy lehet valaki egyszerre ortodox, baloldali, mégis abortuszpárti? Bőszen veti a kereszteket, mégis a PSD zászlója alatt munkálkodik? Keresztény értékrendekről, megbocsátásról és bibliakövető életvitelről beszél mindenhol, ennek ellenére főpolgármestersége idején milliókat kaszált azokból az összegekből, amelyekből a tömegközlekedést és a köztisztaságot lett volna hivatott megoldani? Ezeket a kissé álszent kérdéseket azért nem lehet tisztába tenni és világos választ adni rájuk, mert a szóban forgó politikus valamikor újságíró volt. Mindkét oldalt kívülről, akár visszafelé is ismeri, úgy tud a szavakkal, nyilatkozatokkal, gesztusokkal bánni, hogy a sajtó munkatársai sem képesek pontosan dekódolni az igazságot. Akkor az egyszerű választópolgártól mégis mit várunk?

Kép forrása: Wikipédia