Első év első félévét Kolozsváron tölthettem, ami felejthetetlen élmény volt. De mi van azokkal a diákokkal, akik idestova egy teljes éve egyetemisták, de az egyetemük épületét nem is látták? Vagy csak néhányszor, kívülről, de ha belépnének, alighanem eltévednének, tanulni ugyanis nem járhattak be. Kiss Tibor elsőéves diákot kérdeztem arról, számára milyen volt a magunk mögött hagyott online év.

– Magyar nyelv és irodalom szakos vagyok, mellékszakom a magyar nyelvű világ- és összehasonlító irodalom. Sokat vacilláltam, na nem azon, hogy bölcsire menjek-e, mert az irodalmat mindig is szerettem, hanem inkább azon, hogy mi legyen a mellékszakom, mert idegen nyelvet nem szerettem volna választani. Sokak véleményét kikértem, na meg rendesen utánanéztem a kompara szaknak, és úgy döntöttem ez az ideális számomra, mivel nem kell egy adott nyelv irodalmát tanulmányozzam, hanem bármibe betekintést nyerhetek.

– Hogyan érintett, amikor megtudtad, hogy nem kell bejárni az egyetemre, hanem online oktatásban részesülsz?

– Ami azt illeti, tartottam a kolozsvári élettől, az ismeretlen várostól, az önállósodástól. De aztán attól is elkezdtem pánikolni, hogy mi lesz velem otthon, hogyan fogom beszerezni a könyveket, amiket majd el kell olvasni, hogyan fogok órákra járni, hogyan fogom bírni az egészet. De hál’ istennek könyvbeszerzési problémáim nem voltak, a tanáraim nagyon segítőkészek, küldtek anyagot, és a könyvtár adatbázisában mindent megtaláltam, amire szükségem volt. Így már csak az zavart, hogy nem foghattam meg az adott kötetet, de így is tudtam élvezni az írásokat.

– Milyenek az online órák? Mennyire tudsz figyelni?

– Eléggé zsúfoltak a napjaim, tele órákkal, van olyan nap, hogy nyolctól nyolcig vagyok. Eléggé fárasztó, főleg, ha házi feladatokat kell még utána csinálni vagy olvasni. Az, hogy mennyire figyelek, a tárgytól függ, vagy hogy mennyire van korán, mert reggel képtelen vagyok aktiválni magam, de sajnos nemcsak én, hanem mindenki. Szegény tanár pedig kézzel-lábbal magyaráz, próbál bevonni minket is, de sokszor kamerát sem kapcsolunk.

– Így egy online év távlatából mennyire vagy elégedett a döntéseddel?

– Sokszor kétségbe vontam, vonom a döntésemet, de azt kell hogy mondjam, nem bántam meg. Azért bízom benne, hogy ha túlélem ezt a második vizsgaidőszakot is, és majd ősszel végre Kolozsvárra költözhetek és bejárhatok az egyetemre, akkor a maradék kétségeim is elszállnak.

– Mennyire tudtátok megismerni egymást a szaktársaiddal? Szoktatok-e az órákon kívül beszélgetni egymással?

– Szoktunk chatelgetni egymással, megbeszéljük az órákat, anyagokat küldünk egymásnak, de személyesen még nem találkoztunk. Kissé elszomorít a tudat, hogy másodévesként majd olyanok leszünk, mint az elsőévesek, de biztosan gyorsan összebarátkozunk.

– Mit vársz a következő tanévtől?

– Remélem, hogy jó fakultatív tárgyakat választottam a következő tanévre. Kicsit tartok tőle, mert megnéztem néhány tantárgyleírást, és rengeteg kötelező olvasmányt találtam ott, de reméljük, hogy ezzel nem lesz problémám.

– Szerinted milyen a kincses városban élni? Mi lesz az első dolog, amit tenni fogsz, miután beköltöztél?

– Sosem értettem, miért kincses város… De biztosan izgalmas és pezsgő élet vár majd, amit nagyon várok. Én egy kis faluban lakom és nem sok minden történik itt, annyit sétáltunk a környéken, hogy minden hepehupát ismerünk, és már nagyon várom, hogy új közegbe kerülhessek. Várom már, hogy önállóbb legyek, saját magam gondoskodjak az ennivalómról, megtanuljak eligazodni a buszjáratok között. Azt sem tudom, hol az egyetemem, egyszer jártam a karon, úgyhogy azt az útvonalat is meg kell tanulnom. Az első dolog, amit tennék? Talán összeülnék a barátaimmal egy kávézóban és ennénk egy jót.