Három különböző személyiségű és nézőpontú ember, egy átfogó álláspont. Így lehet egy mondatban a legjobban összefoglalni a szombat délutáni kerekasztal beszélgetést, ahol dr. Csala Dénes, a Lancaster Egyetem oktatója, Nagy Károly, a Transzparens Újságírásért Alapítvány menedzsere és Szász Attila, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa az álhírek technikájának és valóságosságának témakörét boncolgatták.

A Koli Oázis számtalan panelbeszélgetésnek adott otthont a Vibe-on, szinte minden témáról hallhatott az érdeklődő valami olyat, amitől egy kicsit megváltozhatott a nézőpontja. Itt helyet kaptak egyszerű és bonyolult kérdések, sőt olyanok is, amelyek a téma értőinek egyértelműek, a laikusabbaknak viszont csupa homály és fekete lyuk.

A három szakember az első néhány percben többféleképpen is megfogalmazta az álhír meghatározását, a pletykával párhuzamot vonva pedig egyöntetűen arra a következtetésre jutottak, hogy amióta az életünk ennyire a közösségi médiától függ, egyre több az álhír is. Nagy Károly szerint előbb-utóbb kudarcba fulladnánk, ha az álhíreket szabályoznánk, mivel ez a fogalom lassan relativizálódik. A valós társadalmi hatással bíró álhírtengerből pedig csak az húz ki minket, ha elkezdünk tudatosan médiát fogyasztani. Nagy ugyanakkor azt is kiemelte, hogy általánosságban a hírek belekerülnek egy dobozba, ami lehet egy weboldal, egy cikk, egy fórum, ez pedig belekerül egy fiókba, ami jelen esetben a Facebook – ez az állapot káros, mind a sajtóorgánumra, mind a sajtófogyasztó társadalomra.

Amit fontos kiemelni az újságíró szakmával kapcsolatban, azt Szász Attila fogalmazta meg: tévedni az újságírók mindig is fognak, sőt, merjenek tévedni és vállalják fel tévedéseiket. Ebben az impulzustengerben az átlag médiafogyasztók elfelejtik, hogy még az újságírók is emberek, nem robotok. Bár jó lenne, ha mindent tudnának, senkinek sincs erre kapacitása, még nekik sem. Nem lehetnek ők a két lábon járó lexikonok, mert akkor egyrészt minek tartanánk otthon lexikonokat, másrészt ezek az emberek nem elégednének meg a sima újságírói állással.

Szász Attila ugyanakkor azt is hangsúlyozta, a médiának fel kéne ismernie, hogy nem a Facebookon vagy egyéb közösségi oldalakon kéne megnyerjék maguknak az olvasókat, főként azért, mert itt nemcsak biztos forrású hírek vannak, hanem álhírek is, ezeket az olvasók egyszerre és vegyítve olvassák, a legtöbbjük pedig még nem tud különbséget tenni a valós és valótlan hír között. Hozzátette, az emberekben is tudatosulnia kéne annak, hogy nem a Facebook az elsődleges forrás, nem feltétlen az az igaz, ami a „Facebookon meg van írva”.

Végső soron pedig különbséget tenni a hírek és álhírek között egy nagyobb folyamatnak az eredménye, és ez elsősorban tőlünk, olvasóktól függ, de mindenképpen szükségünk van ehhez a médiában dolgozók szakértelmére is. Dr. Csala Dénes szerint viszont nem mindegy, hogyan tudatosítjuk magunkban a médiafogyasztást, mert ennek az is lehet az eredménye, hogy nem hiszünk el semmit, ez pedig az igazságérzet rovására megy. Ugyanakkor nemcsak azt kellene megtanítani az embereknek, hogyan fogyasszák a médiát, hanem azt is, hogyan működik, ezáltal sokkal hamarabb különbséget tudnak tenni hírek és álhírek között.