El se tudok jobbat képzelni, mint vasárnap az esti órákban az ablak mellett kuporogva, megnyugvást keresve egy könyv társaságában teát vagy forrócsokit szürtyölgetni. Illata száll a levegőben, édes íze átjárja, melengeti szívemet. Az ehhez hasonló estéken sokszor elgondolkodom azon, mennyi értékes és izgalmas könyv várja, hogy felfedezzék. Szebbnél szebb és jobbnál jobb írások látnak napvilágot, én mégis sokszor egyetlen könyvhöz térek vissza egy új helyett. Két évvel ezelőtt bukkantam rá erre az alkotásra, mely azonnal rabul ejtette szívem, és azóta minden fél évben legalább kétszer elolvasom. Tudom, most sokan megkérdezhetik, hogy mi értelme van annyiszor elolvasni ugyanazt a történetet, úgyis tudom, mi történik benne. Ez olyan, mint a csoki, mindenki szereti és sokat eszik belőle, bár mindenki tudja milyen az íze.

A lány hét névvel című könyv sokak számára unalmas darabnak tűnhet, viszont története egyszerűen fantasztikus és megrendítő. Mielőtt bárki feltenné a kérdést, hogy ez olyan-e mint a lány a vonaton, inkább elmondom, hogy nem, ez annál sokkal több. A szerző Hyeonseo Lee, egyben ő a főszereplő is, Észak-Koreában nőtt fel, a világ egyik legkegyetlenebb diktatúrájában. 1990-ben döbbent rá arra, hogy egész életében agymosáson ment keresztül, amikor lesújtott Észak-Koreára az éhínség. 17 évesen megszökött, elhagyta hazáját, de hazatérésre nem gondolhatott, mert menekültként családjával együtt megkínozták volna. Az életben maradásért Kínában telepedett le és 12 év elteltével visszatért az észak-koreai határhoz, hogy átsegítse családját Dél-Koreába. Ez a különleges történet bepillantást enged a világ legzártabb diktatúrájának mindennapjaiba.

A könyvet mégse a történet teszi érdekessé, hanem a főszereplő jelleme, ez a kivételes nő nem félt, hanem küzdelmesen kivívta szabadságát. Mindenki számára tanulságos sztori lehet egy lányról, akinek hamar fel kellett nőnie és kitartásának köszönhetően nem csak magát, hanem családját is kimenekítette az északi rabságból. Bevallom, minden egyes alkalommal végig pityeregve, gombócokat nyelve olvasom eme lány megrendítő, igaz történetét és a tudat, hogy ez megtörtént, még erőteljesebbé varázsolja a könyvet. Elolvasva mindig egy kicsit átalakul bennem valami, összetör, mégis segít abban, hogy a főszereplő példáját követve küzdjek és örvendjek mindannak, amit az életben kapok. Hyeonseo Lee szavait nem felejthetem: „az igazi szabadság, amikor az ember maga alakítja az életét, maga hozza a döntéseit”.