„... és olyan jó, hogy ez nem lehet most mulandó...”*

Tavasz Budapesten. Ez a két szó olyan sok mindent rejt magában, hogy jó eséllyel könyvet is lehetne írni róla. Helyszűkében azonban én most egy alternatív és nagyon is személyes listát állítottam össze azokról a programokról, amelyek bizonyítják, hogy miért is volt az eddigi egyik legjobb döntésem az, hogy néhány hónappal ezelőtt megpályáztam a Makovecz-ösztöndíj tavaszi félévét.

1. Ha jó, akkor séta, fagyi és még több séta

Március utolsó és április első hete már egyet jelent a ragyogó napsütéssel és az órákig tartó sütkérezéssel a Duna-parton. Meg persze azzal is, hogy magunkba szívjuk a D-vitamint és a tavaszi virágillatot. Majd mindezt kedvünkre lenyomtathatjuk egy friss kakaós csigával fagyival vagy egy hideg sörrel az Ördög Katlanban. Ezután következhet egy hosszú séta a turistákkal tömött Váci utca forgatagában, ahol sorban állnak a Budapest feliratos pólókat és sapkákat, frissen sült kürtőskalácsokat, saját készítésű termékeket kínáló standok. Ahol egymást érik a drágábbnál is drágább üzletek és éttermek, amelyekbe érthetetlen okok miatt mindig angol nyelven próbál beinvitálni minket az ezzel megbízott úriember vagy hölgy, hogy aztán mi udvariasan megköszönjük és tovább sétáljunk. Ha a Vácit kipipáltuk, visszafordulhatunk a Duna felé és átsétálhatunk a Szabadság hídon, s az onnan nyíló látványt, tapasztalatból mondom, még két hónap után sem lehet megunni. Innen aztán egyenes út vezet a Gellért-hegyre, ahol egy tökéletes vasárnap délutánt lehet eltölteni, akár piknikezéssel vagy akár csak azzal, hogy a Citadelláról nyíló panorámát fürkésszük.

2. Glamour-napok, a tavaszi karácsony

Ha egy bővített mondatban kellene összefoglalnom, hogy mit is jelent a Glamour-napok kifejezés, akkor az valahogy így hangzana: az a négy nap, amikor a bankszámlák rohamosan ürülni kezdenek, míg a bevásárlóközpontok és üzletek megtelnek nőkkel, akik kuponokat lóbálva rohangálnak, és hősies harcot vívnak azért, hogy a legtöbb papírcetlijüket kedvezményre váltsák. És ha eddig azt gondoltam, hogy a karácsonyi bevásárláskor már láttam, mit jelent a „shopping-őrület”, akkor ezt a Glamour-napok magabiztosan megcáfolták. Mégis a nap végén, amikor jó néhány bevásárlószatyorral gazdagabban kiléptünk annak az Aréna Plázának az ajtaján, amelynek nyolc óra alatt mindössze a negyedét láttuk, azt éreztük, hogy ez „jó mulatság, női munka volt!”

3. BBC-vel úszunk az Akváriumban

Ha már feltöltődtünk D-vitaminnal, bevásároltunk előreláthatóan egy évre, akkor az egyetlen dolog, ami hiányzik a repertoárból az egy fergeteges buli az Erzsébet téri Akvárium Klubban (például a kedvenc zenekarunk koncertjén). Azon szerencsés emberek közé tartozom ugyanis, akik ott lehettek a Bagossy Brothers Company A Nap felé című lemezének bemutatóján, ami ennél tökéletesebb már nem is lehetett volna! 2013 óta, amióta a BBC megalakult, már jó pár koncertjükön megfordultam, mégis ez volt az eddigi legjobb, legszínvonalasabb és leglegebb, és nem csak azért, mert az első sorban ordítottam énekeltem végig az egész koncertet, hanem azért is, mert ezúttal azt éreztem, hogy a zenekar tényleg összeállt és minden részlet a helyére került. A régi és új dalok egyaránt szuperül szóltak, a hangulat pedig fergeteges volt. Szóval hatalmas gratuláció és ezaztee a fiúknak!

4. Hello, WMN!

Kilenc hét budapesti kalandjának egyik legjobb lezárása, ha az ember olyan programot és helyet keres, ahol biztosan tudja, hogy érdekes és főként értelmes dolgokról fog hallani. Így (természetesen) mi a WMN-magazin havi beszélgetős estje mellett döntöttünk. A magazin főszerkesztője, D. Tóth Kriszta ezúttal a másság témáját boncolgatta beszélgetőtársaival, akik közt ott volt Al Ghaoui Hesna riporter, Karácson Tamás, ismertebb nevén Fluor Tomi és Pásztory Dóri paralimpiai bajnok úszó, WMN-szerző is. Hallhattunk személyes történeteket például arról, hogyan lehet beilleszkedni a társadalomba akkor, ha valaki összesen öt ujjal rendelkezik. Hogyan viszonyul a környezete ahhoz, ha az ember arab származású vagy éppen hogyan reagál arra, ha rapper szeretne lenni. Emellett szó esett arról is, hogy az ember csak akkor kezdi igazán értékelni az otthonát és azt, hogy ott igazán önmaga lehet, amikor távol kerül tőle.

Ezt a kijelentést mi is saját bőrünkön tapasztaltuk az elmúlt bő két hónapban, ám most végre eljött az idő, hogy elővegyük a régóta porosodó bőröndöket és kis időre megtapasztaljuk az otthoni tavaszélményt is, ami legalább annyira jónak és tartalmasnak ígérkezik, mint a budapesti.

*Részlet a Bagossy Brothers Company Magázós című dalából