Lévai Balázs és Beck Zoli (30Y) a Kommunikációs Napokon: #kommnapok3

Napokkal ezelőtt, még a nagy kommnapos fesztivállapot előtt azt írtuk: Ez már majdnem fesztivál! Úgy tűnik, Beck Zoli is így gondolta:

Az biztos, hogy nagyot buliztunk a szombati kommnapos zárónapon, Lévai Balázs bemutatta, hogyan kell megszervezni egy megagigakoncertet, Beck Zoli pedig eljátszott pár 30Y slágert, s közben olyanokat mondott, hogy „minden koncertre úgy megyünk föl, mintha ez lenne életünk koncertje (Belga)”.

Mi az az Art Director?

Ha valaki még nem hallott volna róla, Lévai Balázs újságíró, rendező és tévés műsorvezetőként dolgozott az elmúlt években, a Dob+Basszus műsorból ismerhetjük, jelenleg pedig art directorként dolgozik és egy könyvet is „elkövetett” Lovasi – Idáig tudom a történetet címmel. Előadását is nagy részben a Lovasival való együttműködésre építette, illetve arra, hogy mivel is foglalkozik egy egyáltalán.

„WTF is an art director?”. Magyarul: művészeti tanácsadó, rendező. Ő az, aki a közönség szemével nézi a dolgokat, megrendezi a koncertet, összeállítja a playlistet. Lévai szerint az art director köti össze a szálakat, össze kell illessze a fényesek, a hangosítók, a háttérmunkások, a hangulati elemek kezelői és a zenekar munkáját. Ezen kívül ki kell találnia az esemény koncepcióját is, kreatív elemekkel telepakolva. Nevezhetnénk a zenekar kreatívjának, aki a tagok válláról levesz egy csomó terhet, mert Lévai szerint a lényeg az, hogy „a zenészek csak zenéljenek és ne foglalkozzanak a háttérrel.”

Ma már nem menő hulla részegen lenyomni egy bulit (fotó: Szénás Szabolcs)

„A 90-es években ha valaki részegen ment fel a színpadra és lenyomott egy nagy rockandroll bulit, ő volt a sztár. Láttam olyat is, aki józanul ment fel a színpadra és részegen ment le, olyat, aki részegen ment fel és nagyon részegen ment le, illetve olyat, aki részegen ment fel és nem jött le. Ez utóbbi Kiss Tibi volt, aki olyan szimbiózisba került a mikrofonnal, hogy úgy érezte nem kell lejönni a színpadról. Akkor ez menő volt. Mára megváltozott a közönségelvárás – piaci alapú attitűd uralkodik. Le akarom nézni a jegynek az árát. A zenekarnak az az érdeke, hogy jó koncertet adjon, illetve ez a koncert valamilyen szinten előadásssá kell válljon. Az art director pedig pontosan ezt rendezi meg, hogy legyen ennek a koncertnek egy menete, egy felépítése.

Buli van a konyhámban

Lévai példaként a Kispál és a Borz 2010-es búcsúkoncertjét emelte ki. Ez volt az egyik legnagyobb projektje art directorként, hiszen a Sziget Fesztivál magyar koncertjein rekordaudienciáját felállító eseményen 45 ezer ember vett részt.  A következő példa tevékenysége egyik zseniális ötletét szemlélteti: „Mivel a legnagyobb bulik mindig a konyhában kezdődnek, ezért egy konyhaasztalnál összegyűjtöttük a meghívott zenészeket és az egész bandát. Szép lassan gyűltek össze és mindenki bekapcsolódott a Hang és Fény című számba, egy igazi buli van a konyhámban hangulatot teremtve.” A meghívottak természetesen a magyar könnyűzene legnagyobbjai voltak, például Kiss Tibi, Varga Livius, a Csík zenekar vagy éppen az a Beck Zoli, aki a kommnapok headlinereként a közönségből végighallgatta Lévai előadását, s még bele is kotyogott néha.

Buszból lettél, busszá leszel

Lévai után Beck Zoli dumált karrierjéről, a 30Y-ról, de arról is, hogy tavasszal erdélyi klubkoncerteket szeretne. A 30Y frontembere szerint minden koncertre úgy kell fölmenni, mintha ez lenne életünk koncertje. A Belgától idézte ezt a mondatot, de szerinte ez igaz a 30Y-ra is: „Nekem nem számít, hogy hol játszom – ugyanolyan jól tudom érezni magam mondjuk egy kapuvári 200-300-as nézőszámú koncerten, mint egy többezres pesti buliban. Azt viszont fontosnak tartom, hogy bizonyos szinten megválogassuk azt a kontextust, amelyben a koncertet szervezik: például a 30Y soha sem fog zenélni a szó szoros értelmében vett falunapokon. Több zenekar beleesett abba a csapdába, hogy elmentek mindenféle rendezvényre, ahol a közönség nem az ő közönségük volt és ahelyett, hogy az emberek a zeneszámok mondanivalójára figyeltek volna, a szó szoros értelmében értelmeztek egy-egy dalt. Ilyen például a Kistehénék Szájbergyerek című száma.”

Beck Zoli a 30Y buszról is mesélt, amely eredetileg egy szombathelyi járat – ide járt főiskolára – és a zenekar tiszteletére pár éve újraindították a járatot és egy kulturális helyszíne lett a városnak, ahol minden kiállításoktól kezdve koncertekig mindent megtalálunk. Ráadásul ők avatták fel az új-régi járatot, a buszon zenélve. „Ezek után azt hiszem, hogy kijelenthetjük: buszból lettünk, busszá leszünk!”.

Az előadás közben több 30Y-számot is eljátszott, illetve a végén a közönség kérésére a Rájátszás projekt, Háy János által írt Aktmodell című számát is előadta.