Mit tud az átlagember a háromdimenziós nyomtatásról? Körülbelül annyit, hogy ezzel protéziseket lehet létrehozni. Hát a háromdimenziós szkennelésről? Leginkább semmit. Pedig ezek a technológiák manapság már mind a bűnözést, mind a bűnüldözést, helyszínelést befolyásolják. De mégis hogyan? Erre a kérdésre kereste a választ a 2022-es Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencián László Tas harmadéves joghallgató. Az ő dolgozata alapján próbálom meg „lefordítani” és boncolgatni a témát.

A 3D nyomtatók és szkennerek története

A 3D nyomtató „teremtéstörténete” a 20. század második felére tehető: 1987-ben létrehozták a 3D System SLA 1 nevű gépet, amely az első értékesített háromdimenziós nyomtatónak tekinthető. Ez az eszköz a sztereolitográfia (SLA) technikájával működött, ami emberi nyelven azt jelenti, hogy a nyomtató fényre keményedő műgyantából, rétegről rétegre hozza létre azt a tárgyat, amelynek a digitális modelljét betáplálják a számítógépbe vagy a nyomtatóba. Ezt a technológiát és a 3D nyomtatót már 1983-ban fejleszteni kezdte a 3D Systems Corporation az Egyesült Államokban.

Az innovatív törekvést követően a 2000-es évek elejéig várni kellett az újabb vívmányok megjelenéséhez. 2000-ben a Z Corporation létrehozta az első olyan 3D nyomtatót, amely egyszerre több színnel is tudott nyomtatni. A tétet a Solidimension emelte azzal, hogy 2001-ben piacra dobta az első asztali háromdimenziós nyomtatót.

Amikor ez az eljárás még gyerekcipőben járt, főként az iparban és az orvostudományban használták. Az első igazán jelentős eredményt az utóbbi területen mutatták fel 2002-ben, amikor elkészült az első nyomtatott emberi vese.

A 3D szkennelés későbbi találmány, ez az eljárás tulajdonképpen egy létező tárgynak, helyszínnek az adatait (például: szín, színmélység, méret) gyűjti össze és digitalizálja. A szkennelés nyomán háromdimenziós fájlok jönnek létre, amelyeket később kinyomtatva vagy digitálisan is fel lehet használni. Ez a fejlesztés először a méréstechnikában jelentett óriási segítséget.

3D technológia a bűnözés és bűnüldözés világában

Most, hogy megtanultuk a történelemleckét és tudjuk, mi fán terem a háromdimenziós eljárás, nézzük meg, hogyan kerülnek a képbe a rosszfiúk és az igazságszolgáltatás. Minden 2013-ban kezdődött, amikor a Defence Distributed létrehozta a Liberator névre keresztelt lőfegyvert. Bár az „egy golyó, egy pisztoly” elvet követte, vagyis egyetlen lőszernek volt tárhely benne és egyetlen lövést tudott leadni, ez a pisztoly új kapukat nyitott meg a bűnözők és a bűnüldözők előtt: ez az első fegyver, amely 3D nyomtatással készült. Megjelenésekor a Liberatort több vizsgálatnak is alá kellett vetni, hiszen akkoriban még a hozzáértők sem tudták, hogy az ilyen fegyverek alkalmasak-e emberi élet kioltására. Magyarán: meg lehet-e ölni vele valakit? A többszörös vizsgálatok eredményei kimutatták, hogy igen, ez a fegyver emberölésre is használható.

Illetékesek körében már a vizsgálati eredményeket megelőzően téma volt, hogy a Liberator tervrajzát közzéteszik az interneten. Minekutána a vizsgálatok egyértelműen bizonyították, hogy ez a pisztoly igenis gyilkos fegyver, a terv nyilvánosságra hozatalát elvetették, aztán mégis az éterben kötött ki. Innen pedig nincs megállj: egy kanadai férfi rövidesen létrehozott egy 0,22-es kaliberű puskát, amelyet – rendkívül szellemesen – Grizzly 2.0-nak nevezett el.

A 3D-s szkennelés jelentős segítséget és változást hozott a helyszínelés, a bizonyítékok feldolgozásának és a szemtanúk ellenőrzésének területén. A BBC 2012-ben kimutatta: az évente 18 ezer bűneset feldolgozásának ideje összesen 487 nappal csökkent attól kezdve, hogy a bűnüldöző szervek háromdimenziós szkennereket kezdtek használni. Mindemellett a 3D-s lézerszkennerek más területeken is korszerűsítik a bűntények feltárásának és feldolgozásának folyamatát: a helyszíni bizonyítékok, amelyek az időjárási viszontagságok miatt megsemmisülnének, a szkennelt fájlban megmaradnak. A nyomozók pontosan visszakövethetik és ellenőrizhetik a szemtanúk vallomásait. A virtuálisan leképezett helyszín abban is segíthet, hogy azok a szemtanúk vagy feltételezett elkövetők is vallomást tegyenek, akik valamiért nem tudnak fizikailag kimenni a bűntett helyszínére.

Rhode Islandig: élesben a nyomtatott fegyverek

Nem is olyan régen, 2020 januárjában Jack Doherty (24) és Shaylyn Moran (18) megölte Cheryl Smith-t (54), Moran exbarátjának édesanyját Rhode Islanden. A nyomozás során kiderült, a pár egy 9 milliméteres lőfegyvert használt, amelyet 3D-s nyomtatóval hoztak létre. A vádlottakat elítélték, a rendőrség azonban most sem tudja biztosan állítani, hogy a fegyver valóban háromdimenziós nyomtatással készült-e. Állításuk szerint „nem rendelkeznek elég ismerettel ahhoz, hogy fel tudjanak ismerni egy 3D nyomtatással készült fegyvert”.

Ennek az esetnek a segítségével pedig meg is fogható a háromdimenziós nyomtatás legnagyobb veszélye: a technológia gyorsabban fejlődik, mint amit az ember felfogni képes. Kifejlesztettük ezt a technológiát, fegyvert gyártottunk vele, majd a módszert rászabadítottuk az internetre, hogy mindenki számára elérhető legyen, de ha szorul a hurok és fel kéne ismerni egy gyilkosság eszközét, a rendőrség tehetetlen. A szkennelés alkalmazása mellett teljes vállszélességgel kiállok, hiszen hatalmas segítség a bűnüldözésben. A nyomtatás viszont sokkal nagyobb aggodalomra ad okot: ha valaki nyomtatott fegyverrel öl, az illetékesek nem ismerik fel, következésképpen a törvényen szigorítani nem lehet, és kezdődhet minden elölről.

Kép forrása: Formlabs