Építsünk falat egymás közé! – A dán lány
Oly könnyen megy nekünk ellátni névvel a mi kis hibátlan kerékvágásunkon kívül haladó társainkat, hogy képtelenek vagyunk észrevenni saját torzulásunkat. Bámuljuk azt, ami más, rámutatunk a kilógó arcokra, nevetünk a társadalmunkba színt keverő egyéneken és betuszkoljuk a láncaiktól megszabault fazonokat a „művészek” fedőnév alá. Mit sem sejtve történeteikről, érzéseikről, gondolkodásukról, csak könyvelünk megállás nélkül, megfeledkezve megátalkodott önmagunk kategorizálásáról. Próbáljuk csak konkretizálni, kiket is nevezünk művészeknek. Hisz lehet, hogy magunk is azok vagyunk, ha már ennyire erősen meg vagyunk győződve identitásunk tisztaságáról, ha már ennyire fölösleges megkérdezni tőlünk, hogy kik vagyunk.