Elstartolt az Erdély Pitch, a Pénzcsinálók gazdasági portál, az OTP Bank Románia és az OTP Consulting kezdeményezése, amelynek célja a fenntarthatóság elősegítése közvetett vagy közvetlen módon. Az 5000 eurós fődíj és a kétéves mentorprogram azon egyetemisták kezét üti, akik február 28-ig a leginnovatívabb ötlettel jelentkeznek.

„Az Erdély Pitch második kiadása több mindenben különbözik az előzőtől” – magyarázta Kelemen Attila, az OTP Bank marketingigazgatója a pénteki sajtókonferencián. Kiemelte, hogy az idei vetélkedőn kizárólag egyetemisták vehetnek részt, ám nem tesznek kivételt a külföldről érkező tanulók és nemzeti kisebbségekhez tartozók között. Míg az előző verseny modernizációs problémák megoldásáról, esettanulmányokról szólt, a 2022-es változatra egyéni kezdeményezéseket várnak, amelyeknek végterméke akár helyi, akár globális átalakuláshoz vezethet.

A benevezéshez kitöltött jelentkezési űrlap, az ötletet bemutató 3-5 perces videó, legfeljebb 10 oldalas prezentáció és kétéves költségvetési terv szükséges. Ajánlott a projekt angol nyelvű levezetése a nagyobb elérés végett. A csatlakozáshoz elengedhetetlen egy csapat létrehozása, ellenben a létszámot nem határozták meg, javasolják úgy felépíteni, hogy a pályázati kezdeményezésnek megfelelő kompetenciájú emberekből álljon.

A termékek, szolgáltatások, vállalkozások, alkalmazások, dizájnok és egyéb megoldások koncepcióit az erdelypitch2022@gmail.com e-mail-címre lehet elküldeni február 28-ig. Ezután következik az online előzsűrizés, majd a kiválasztott résztvevők Bukarestben védhetik meg elméleteiket. Az erdélyi startupkultúra fejlődéséhez és a társadalmi szerepvállaláshoz hozzájárulva a zsűri további két 500 eurós díjat oszt ki, és a legjobb csapatok képzéseken fejleszthetik tovább magukat.

Ha érdekel a környezeted, szeretnél változást hozni, van egy jó ötleted, de nem voltak meg az anyagi forrásaid a kivitelezéséhez, ne szalaszd el ezt az alkalmat. Jövőre teljesen más lehet az Erdély Pitch és Erdély is általad.

Két fiatal lány nem szokványos hobbival: Huszár Kató és Sikó Dorottya műanyag kupakokból készít ékszereket, kiszolgált szatyrokból sminkes táskákat. Látványtervezést és bábkészítést tanultak Marosvásárhelyen, jelenleg a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház új előadásának jelmez- és díszlettervezői. Beszélgetésünk fő témája a PlastiKáDé néven futó közös kisvállalkozásuk.

– Hogyan jött a közös munka ötlete?

Kató: Amikor másodévesek voltunk, bábkészítés órán mindig mást akartunk csinálni, mint ami a feladatunk volt. Ott, a műhelymunkákon fadarabokból kezdtünk el gyűrűket készíteni – innen jött az ékszerkészítés ötlete. Később egy félévet Lengyelországban tanultunk Erasmus-programmal. Divattervezés órán azt a feladatot kaptuk, hogy nem szokványos anyagból készítsünk ruhát. Itt ismertük meg a műanyag-összevasalás módszerét.

Doró: Az egyetem alatt, mivel soha nem volt nagy költségvetésünk egy előadáshoz, hozzászoktunk, hogy mindenből mindent kell csinálni, megmozgatta a kreativitásunkat a munka, és ahogy megtanultuk ezt a technikát, egyre jobban törekedtünk arra, hogy olyan anyagokból dolgozzunk, amit más kidob, vagy már nem használ.

Kató: A közös munka ötlete pedig tényleg csak abból jött, hogy csoporttársak voltunk és folyamatosan együtt, koprodukcióban csináltuk a dolgokat. Mivel mindkettőnket érdekelt az újrahasznosítás, elkezdtük egymást biztatni, és így indult útjára a PlasztiKáDé.

– Nagyon tetszik a nevetek.

Doró: Először még amikor a fagyűrűkkel dolgoztunk, kigondoltuk, hogy kell nekünk egy név, egy brand. Ott alakult meg a KáDé, azt gondoltuk, ezzel nagy jövőnk lesz (nevetés). Amikor elkezdtünk műanyaggal foglalkozni, megalakult a PlasztiKáDé, amikor tényleg elkezdtünk azzal dolgozni, amit mindig akartunk, csak nem volt rá időnk. Innentől többet fektettünk bele, Kató is eljárt képzésre, ahol új technikát tanult, amivel több mindent tudtunk készíteni.

– Milyen volt az első vásárotok az idei Egyfeszten (gyergyói összművészeti fesztivál – szerk. megj.)?

Kató: Látszott az embereken, hogy érdeklődnek, tetszik nekik az újrahasznosítás.

Doró: Igen, kiraktunk egy kis dobozt, hogy lehet kupakokat adományozni nekünk, azóta is meg szoktak keresni még olyanok is, akiket nem is ismerek, hogy gyűjtöttek nekünk. Jó érzés volt, hogy a gyerekek, fiatalok és szülők is felfigyeltek ránk, és szívesen hoztak adományba műanyagokat.

– Az életetek más területein is figyeltek a környezetvédelemre/környezettudatosságra? Hogyan?

Doró: Szoktunk, persze, vásárlásnál főleg. Nekem volt egy időszakom, amikor hirtelen egyik napról a másikra zero-waste akartam lenni, ami nagyon nehéz volt. Két-három éve volt olyan időszakom, hogy nem vettem meg a zacskós laskát, hanem addig mentem, ameddig találtam olyat, ami dobozban van, vagy kaptam kimérősen. Most már kicsit visszább vettem, de még mindig odafigyelek arra, hogy mit vásárolok.

Kató: Két éve volt a Plastic Free July, amikor varrtunk magunknak szatyrokat használt vagy régi ágyneműkből és függönyökből, és azokba vásárolok kimérősen. Most nemrég költöztem, és az volt a fejemben, hogy nem akarok mindenféle vegyszert tartani a házban, tehát én akarok csinálni tisztítószereket. Ezt nyilván nehéz megszokni, mert a legtöbb házi takarítószer alapja az ecet, és annak az erős szagával nehéz megbarátkozni, és még az is megfordul a fejedben, hogy lehet nem is tisztít olyan jól, de emögött talán inkább csak az van, hogy az emberek megszokták a vegyszerek illatát, és azt azonosítják a tisztasággal.

Doró: Nagyon nagy mennyiségű hulladék keletkezik a textiliparban is, ezért én kihívtam önmagam, és kipróbáltam azt, hogy egy évig nem vásárolok ruhát magamnak. Persze szeretek turkálni, ami az újrafelhasználás másik módja, de úgy gondoltam, még ezzel is szünetelek kicsit, és sikerült. Az utolsó napokban vettem egy sapkát vagy sálat, mert muszáj volt. Nem mondom, hogy teljesen áttértem a nem vásárlásra, de az alatt az idő alatt megtanultam nagyon sok mindent átalakítani, varrni. A plasztikádés kistáskákhoz is a bélést már nem használt ruhamaradékokból, függönyökből varrtam bele. Ezt a fajta kihívást mindenkinek tudnám ajánlani, mert ez is egyik módja a környezettudatos életnek.

– Vannak új terveitek?

Kató: Egyszer az jutott eszünkbe, hogy vagány lenne workshopokat tartani. Nyáron tartottunk is egyet, és az nagyon tetszett az embereknek, ebből kiindulva szívesen szerveznénk olyan műhelyfoglalkozást, ahol elkészítheted valakinek az ajándékát, ami egyszerre interaktív és közben megtanul az ember új dolgokat, szóval ezt mindenképp szeretnénk létrehozni.