Az újév és szilveszter éjszakájának közeledtével, amikor az év utolsó napjaiban az ember lánya számot vet a hátrahagyandó esztendővel, mindig akad egy illető, aki nem elevenít fel emlékeket, nem kapcsolódik be a nosztalgikus társalgásba, azonban egy óvatlan, csendes pillanatban akkorát sóhajt, mintha százötven év világfájdalmát tartaná a vállán s azt mondja: „Jaj, én nem tudom, nekem borzalmas volt ez az év! Tudjátok-e, én azt mondom, csak a következő rosszabb ne legyen!” Én meg azt mondom, elevenítsük fel, mi is történt 2021-ben, hiszen szemtanúi lehettünk olyan eseményeknek, amelyeket a legjobb szépírók is csak alapos fejtörés után tudnának kiötölni.

Vessünk először egy pillantást a nemzetközi hadszíntérre: napokkal azután, hogy naiv optimizmussal és jóhiszeműséggel koccintottunk az újév és önmagunk egészségére, magunk mögött hagyva az apokaliptikus kétezer-húszat, odaát, az Egyesült Államokban a sokak által áhított American dream amerikai rémálommá vált. Ugyanis január hatodikán, Donald Trump még nem hivatalos bukását követően, egy maroknyi maskarás, fanatikus Trump-hívő betört a Capitoliumba. Azóta is aggodalommal tesszük fel a kérdést: vajon a helyén van-e még a Függetlenségi nyilatkozat? Két nappal később, január nyolcadikán, a Twitter-fejesek is a tettek mezejére léptek, és a hatodikai történésekért, mintegy bocsánatkérés gyanánt, törölték Trump felhasználóját. Gyenge vigasz, mi tagadás, de legalább mindenki nyugodt szívvel mondhatta és megírhatta: úgy kellett neki, minek ment oda?

Spoilerfigyelmeztetés: vírustéma következik! Január tizennegyedikén, az isteni szférához forródróttal rendelkező szimpatikus öregúr, Ferenc pápa az elsők között megkapta a koronavírus elleni vakcina első dózisát. Azt gondolnánk, hogy ha a pápa, a közvetlen kapcsolat Isten és ember között él az oltáshoz való jogával, az emberek hanyatt-homlok rohannának, hogy felvegyék az oltást, de – csodák csodájára – ez nem történt meg. Így esett, hogy a világ a négymilliomodik járványhullámot szenvedi. Pedig igaz lelkünkre mondhatjuk, mi gyakoroltuk a kézmosást, amelyet 2020-ban tanultunk, most már csak azt szeretnénk tudni, hogy vajon zuhanyozni mikor lehet.

„Foglalkozz a saját bajoddal, fiam, miért érdekel téged más?” – hangzik nagyanyáink intése. Ennek eleget téve, fordítsuk is vigyázó tekintetünket szép országunk tájaira, ahol az elmúlt hónapokban kórháztűzből nem volt hiány, kormányból annál inkább. Ha kis hazánk 2021-es produkciójára emlékezünk, mindannyian egyetérthetünk a pesszimista évbúcsúztatókkal: csak rosszabb ne legyen jövőre! Álljon itt egy gyorstalpaló azoknak, akik valamilyen szerencsés csoda folytán nem tudnák, miről beszélek: nyáron virágba borult egy nemkívánatos, ámde nem is kimondottan meglepő politikai válság. Ennek a virágzásnak az elrohadt gyümölcse akkor csattant a román társadalom arcán, amikor októberben azzal szembesültünk, hogy nincs kormányunk. Ez így is volt mindaddig, amíg november végén olyan kabinetet iktattak be, amelyet leírandó, hoztam egy viccet: a szocik, a liberálisok és a magyarok bemennek a Victoria-palotába. Azt mondja az egyik: „Gyertek, alakítsunk kormányt!” És kormányt alakítottak.

Mindezeket félretéve azonban, emeljük ki azt az örvendetes eseményt, amely által az ország valamennyi problémájára megoldás született: nemzetünnepi ajándék gyanánt december elsejére elkészült a húszlejes bankjegy, rajta Ecaterina Teodoroiu román katona arcképével. Szívesen, kedves nők, feminista aktivisták! Felszámolódott a nemek közötti egyenlőtlenség!

Elnézve a fenti évszemlét, úgy érzem, valóban megérettünk arra, hogy belépjünk a 2022-es évbe, de csak módjával: halkan kopogjunk, az előszobában vegyük le a cipőt, és reménykedjünk, hogy vendégként kevesebb atrocitás ér majd bennünket. A biztonság kedvéért azért legyen nálunk lencse is!