Beszélgetés Gábor Loránddal, a TIFF helyi filmek kategóriájának nyertesével

Rengeteg filmet kiherélt már, mert nem tetszett a rendezői munka, mert képkockánként változott a főhős haja, mert nem tudott megbirkózni a szereplőgárdával vagy, mert i.e. 3000-ben egy Boeing 747-es hasított a kék égen. Külső megfigyelőként (megszállottként) könnyen észrevehető a legapróbb hiba is. Mind tudjuk azonban, hogy azok a hibák a kemény munka bizonyítékai. De miben nyilvánul meg a direktor munkája? Gábor Loránddal, a TIFF 2014 helyi filmek nyertesével a rendezői munkáról, a filmezésről, a filmek világáról beszélgetünk.

Miért kezdtél el filmezni?

15 évesen nem nagyon érdekelt a tanulás. Ebben az időszakomban kezdtem gördeszkázni, és nagy deszkásként készítettünk skate videókat. A trükköket felvettük, megvágtuk. Így amolyan sportvideókat gyártottunk, ahol mi voltunk a rendezők, a deszkások a szereplők. Ezután viszont nyitni kezdtem az iskola adta lehetőségek fele: suli újság, kórus, színjátszó kör, az irodalom. Azért választottam a filmezést, mert általa lehetőségem volt foglalkozni irodalommal, zenével, színházzal és képzőművészettel is.

Hogyan készült a film?

Egy hozzám közelálló személynek volt egy terhesség-megszakítása.  Ezzel egy időben tudtam meg, hogy egy volt iskolatársam apuka lett. Ekkor átértékelődtek bennem a dolgok. Ezek az életérzések pedig akaratlanul is helyszínekhez kötődtek. Megragadt, hogy milyen a város naplemente után. Ezekben a helyszínekben, fényhatásokban képzeltem el a filmemet. Maga a forgatókönyv is így indult el, ami egy 16 éves lányról szól, aki a biztonságot keresi az életében. A lány egy csonka családban nőtt fel, az édesapa nem tartja a családdal a kapcsolatot, az anyuka egyedül tartja el. Ezek fényében próbáltam megragadni a biztonság, a szeretet, a befogadás keresését egy tinédzser életében. A főszerepre egy amatőr színészt választottam, aki közel állt ehhez a szerephez, név szerint, Bardocz Boglárkát.

Hogyan kapta a címét a film?

A címadás nagyon nehéz. Nem szeretem azokat a címeket, amelyek túlzottan líraiak. Van, ahol ez működik, például az ázsiai filmeknél. Inkább azon címek fele hajlottam, amelyek összefoglalják a filmet. Ilyenek a román filmcímek, a románok nagyon jók ebben. Én is erre törekedtem a címadásnál: A 36-os ádidász arról a törődésről szól, amit én is megéltem. Van úgy, hogy az anyának nem ugyanaz a szeretetnyelve, amire neked szükséged lenne. Például, amikor megveszi a szülő a cipőt, de nem talál a méret, mert nincs ideje megnézni a gyerek méreteit. Innen jön a cím.

Mivel jár az, ha a TIFF filmfesztivál helyi filmek nyertese vagy?

Elsősorban elismerés. Nagyon fontos volt számomra a visszaigazolás, mert ez egy olyan szakma, ahol az embernek állandóan tudnia kell, hogy hihet-e ebben még egy picit, vagy sem. Mert ha nem hisz benne, nem tudja jól csinálni. Nem utolsósorban pedig egy lépés a szakma irányába, ahol fel tudod majd mutatni, hogy eddig mit értél el.

Mi a filmnek a TIFF utáni sorsa?

Nem igazán tudom hova kellene még leadnom. Egy listányi helyre küldené be az ember az alkotását, mivel az, hogy mindenhova elküldenéd a filmedet, amolyan diák-reflex.

Jövőre jelentkezel a TIFF–re?

Nem szeretnék a helyi versenybe még egyszer benevezni. Ez a kategória arról szól, hogy azok kapjanak lehetőséget, akik még nem részesültek ebben a visszaigazolásban, elismerésben. Van még elég filmes, aki szeretne érvényesülni. Ha a következő film román nyelven készül, akkor esetleg beküldeném a Zilele Filmului Românesc versenybe, de vannak más kategóriák is.

Terveid szerint itthon maradsz és állsz majd munkába, ha elvégzed az egyetemet?

Számomra a film a valósághoz egy nagyon közel álló művészeti ág. Ebből kiindulva fontos az, hogy ismerd azt a környezetet, ahol filmet készítesz. Nem tudnék Németországban alkotni, mivel származásomtól fogva nem vagyok német, nem tudom milyen némethonban élni. Amíg élnek itthon emberek, addig vannak történeteik, amit el lehet mesélni. De ebben a szakmában itthon nem lehet megélni. Amikor jelentkeztünk erre a szakra, ezzel mind tisztában voltunk.

Melyik a kedvenc filmed?

Nincs kedvenc filmem. Vannak irányzatok, amelyeket nagyon szeretek, például a román filmek. Ahogyan ők most elképzelik a filmkészítést, az nagyon tetszik nekem. Nagyon szeretem a reális, valós, autentikus világot megfilmesítő munkákat. De nagyon szeretem az ázsiai filmeket is, bár nagyon nehéz nézni őket, mert szellemileg ott kell lenni a film alatt.

Kivel dolgoznál együtt szívesen?

Nem gondolok nevekre itt. Én úgy szeretném csinálni, hogy ha van egy történetem, akkor mellé társítom a színészt, aki képes hitelesen visszaadni azt, nem fordítva.

Ha Hollywoodban dolgoznál, milyen filmet vállalnál?

Ez egy nagyon hipotetikus kérdés. Valószínűleg thrillert vagy horrort vállalnék, mert azok nagyon nehéz műfajok. Félelmet generálni egy nézőben kihívás, és ha az a horror félelmet kelt, akkor jó film, mivel eléri, hogy a néző azonosuljon a filmbeli szereplőkkel.

Mi a legnehezebb a rendezői munkában?

Elmesélni egy történetet kihívás. Érzelmeket kelteni a nézőben, megsiratni, nevettetni, félelmet kelteni, izgalomban tartani őt 2 órán keresztül, ezek komoly nehézségek lehetnek.