Az utóbbi években egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a transznemű nők részvétele a női csoportokban mennyire igazságos. Ez a kérdéskör nem csupán a sport területén vált ki heves vitákat, hanem a társadalom számos más területén is, ahol az identitás és az egyenlőség kérdéseit a mai napig szorgosan vizsgálják. A sportban azonban ez a kérdés különösen érzékeny téma, mivel itt a fizikai különbségek és attribútumok kiemelt szerepet játszanak.

Az egyenlőség elve azt mondja, hogy minden személynek azonos jogai és lehetőségei vannak, függetlenül nemi azonosságától vagy szexuális orientációjától. Ideális világban ezzel mindenkinek egyet kellene értenie. Ha nem is teljesen, de legalább nagy részben. Ennek alapján az lenne a logikus, hogy a transznemű nők is ugyanolyan jogokkal és lehetőségekkel rendelkezhessenek a sportban, mint a cisznemű nők. Az egyenlőség hívei szerint a transznemű embereket nem szabad diszkriminálni, és mindenki számára lehetőséget kell adni a sportban való részvételre. Ámen! De…

Annak érdekében, hogy becsületesen döntsünk, muszáj az etikai szempontokat is figyelembe venni. A sportban a testi képességek, az erő, a gyorsaság és az állóképesség kulcsfontosságúak a versenyzés szempontjából. Nagyon kevés kivétel létezik, de a legtöbb versenyszámban, játékban az előbb felsorolt készségek és tulajdonságok döntik el, hogy ki állhat dobogóra és ki nem. Azt állítani, hogy a transznemű nők azonos fizikai előnyökkel vagy hátrányokkal rendelkeznek, mint a ciszneműek, a biológiai különbségek figyelmen kívül hagyását vonja maga után.

A kérdéses vitát tovább bonyolítja, hogy a tudomány még nem határozta meg egyértelműen, hogy a hormonkezelés és a nemátalakító műtétek mennyiben változtatják meg az adott személy testi adottságait – sportolási teljesítmény szempontjából. Néhány tanulmány szerint a hormonterápia után a test teljesítőképessége jelentősen csökkenhet, mások viszont azt állítják, hogy bizonyos előnyök továbbra is fennmaradhatnak. Ez egyelőre a jövő titka, amíg ez nem tisztázódik, addig csak ujjal mutogatunk egymásra.

Hogy mi a teendő? Nem tudom, nem tudni pontosan, de türelmesnek kell lenni. A társadalomnak és a sporttestületeknek meg kell találniuk az egyensúlyt egyenlőség és etika között. Lehetséges, hogy szigorúbb szabályozásra van szükség a transznemű nők részvételével kapcsolatban, figyelembe véve a biológiai különbségeket. Lehet, hogy külön kategóriában kellene indulniuk. Bármi lehetséges. Egy valami biztos: a nyitottság, a nemek és a bizottságok közötti párbeszéd és az elfogadás fogja eldönteni, hogy az „egyenlőség mindenáron” a legfontosabb, vagy sem.