Beszélgetés a KMDSZ elnökével, Hatos Attilával

Kolozsvári Magyar Diákszövetség. Mi, kolozsvári egyetemisták mind hallottunk a szervezetről, amely értünk, miattunk és velünk működik, de nem látunk bele a működésébe, ha csak a közösségi médián követjük tevékenységét, főleg most, a népes találkozóknak teret nem engedő korlátozások miatt. Hatos Attilát, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség frissen újraválasztott elnökét kérdeztük a szervezet működéséről, tervekről és arról, milyen út vezetett számára a vezetőtanácsig, és innen hova, hogyan tovább.

Hatos Attila három évvel ezelőtt érkezett Kolozsvárra közgazdaságtant tanulni, az idén pedig jogi tanulmányokba kezdett. Nagyon hamar bekapcsolódott a KMDSZ tevékenységébe, eleinte a szolgáltatásokért felelt, ami magába foglalta a karrierirodát, a sportirodát, az A kártya (kedvezményes diákkártya) meg a Palota és Kunyhó (albérletkereső) projektet. A harmadév már KMDSZ-elnökként érte.

– Mi vonzott a KMDSZ-ben? Miért szerettél volna tagja lenni?

KMDSZ-tagok egy sítáboros emléke

– Már középiskolában is tagja voltam a diákszövetségnek. Szerettem közösségekben dolgozni, mindig is társasági személy voltam. Amikor 2018-ban Kolozsvárra kerültem, új kihívásokra vágytam, és az egyetemmel párhuzamosan olyan tevékenységben akartam szerepet vállalni, ami a tanulás mellett kiegészíti a mindennapjaimat. Nővérem öt évig volt itt egyetemista, sokat mesélt arról, milyen vagányak a diáknapok, diákévei alatt mindegyiken jelen volt. A baráti társasága is csak ajánlani tudta, és mások is mondták, hogy mindenképp KMDSZ-ezzek. Így aztán, amikor meghirdették a mentorprogramot, jelentkeztem. Első perctől tudtam, hogy ez hosszabb távra szól. A többlépcsős felvétel esettanulmányból állt, személyes beszélgetés volt meg valamiféle játék… Már nem emlékszem pontosan. A program célja az egyetemistákkal megismertetni a szervezet belső működését, zökkenőmentesen bekapcsolni őket az önkéntességbe, a KMDSZ-es szervezkedésbe. A szakmai fejlődés és gyakorlati tudásszerzés mellett célja olyan közösséget kialakítani, amely elszántan viszi tovább a KMDSZ programjainak koordinálását.

– Miért pályáztad meg az elnöki pozíciót?

– Őszintén, sosem készültem elnöknek. Előtte nagyon szerettem az A kártya projektet vinni, aztán VT-s lettem (vezetőtanács), még Lőrincz Isti elnöksége alatt. Következett egy nagy generációs csere, talán hárman maradtunk a régi VT-ből. Az elnök második mandátuma közben lemondott, ő kérdezett meg egy kávézás alkalmával, vállalnám-e a feladatot. Teljesen váratlanul ért a felkérés. Legalább két-három hétig gondolkodtam rajta. A következő már a harmadév lett volna számomra az egyetemen. Kikértem a családom véleményét, aztán rábeszéltem magam, és igent mondtam. Itt volt az alkalom, ami ritkán és keveseknek adatik meg – belevágtam. Meg akartam tudni, hogyan boldogulok a KMDSZ elnökeként és egy nagy csapat tagjaként.

– Észrevételed szerint mennyit változott a KMDSZ, amióta tagja vagy?

,,nincsenek most diáknapok, amelyek lehetővé tennék a közösségi élet ilyen jellegű megtapasztalását”

– Nagyon sokat. Változtak az emberek, ez egy másik generáció. Öregnek nem mondanám magam a huszonkét évemmel, viszont ma már más a diákok mentalitása. A KMDSZ is változott, mióta életünkben van a koronavírus, 180 fokban megváltoztatta a szervezet életét. Mégis jó, hogy éppen ennek a változásnak az elején alakult új vezetőség, mert így jobban tudtunk alkalmazkodni. Egyből mély vízbe kerültünk. A 2019–2020-as tanév első féléve rendesen dübörgött, voltak még rendezvények, projektek, személyes kapcsolatok, aztán jött március. Addig mindenkiben volt egy nagy hype, hogy csináljuk, hozzunk létre vagány dolgokat a következő 1-2 évben, de március eléggé orrba ütött, vissza kellett vennünk a lendületből. Egész gyorsan alkalmazkodtunk. Már a nulladik perctől sikerült az online térrel felvennünk a versenyt, át tudtunk menteni sok projektet. A kapcsolattartás Zoomon üzemelt tovább, már nem is tudom, hány százezer perc van benne azóta részünkről. Volt, ami az online helyzet miatt nagyon nagy hátrányt szenvedett, de pozitívum, hogy nem volt az a nagy rohanás, mint amikor egész évben rendezvényt rendezvény, gyűlést gyűlés követett. Több figyelmet fordíthattunk tervezésre, próbáltunk régi dolgokat újragondolni, ötletelni, hogy mely területekre kell nagyobb hangsúlyt fektetni. Mindent egységes szintre akartunk hozni.

– A KMDSZ értékrendje, hagyományai mellett megfér az újító szándék? Hol változtatnátok?

– Mindig akadnak talán személyes sérelmek a diákok részéről, amelyeket kivetíthetnek a szervezetre. Mindig vannak negatív kritikák, régi bántódások, de a csapattal azon dolgozunk, hogy a korábbi hibákat kijavítsuk. Ezek néha banálisak, de sokat jelentenek egy-egy közösségnek. Legfőképpen ezeken kell változtatnunk. Nyugodtan jöhet bárki régi sérelemmel, amit talán már nem tudunk helyrehozni, de törekszünk, hogy ezután elkerüljük. A mindenkori KMDSZ feladata meghallgatni a diákokat, és igyekezni mindenkinek kedvére tenni. Ez persze lehetetlen, de legalább az akarat legyen meg részünkről.

– Elnökként mivel foglalkozol?

A nyári egyetem részvevői 2021-ben

– Elsődleges szerepköröm a csapategységet összefogni. Az 5-9 tagú operatív vezetőtanácsnak nekem kell keretet adnom, és a szervezet évenként változó stratégiáit, harminc éve létező szellemiségét, értékeit, évtizedes tapasztalatait kell megőriznem, továbbadnom, hogy mindennek meglegyen a kontinuitása. Ezenkívül ott van a (nemzetközi) kapcsolattartás, a pénzügyi keret előteremtése, hivatalos megjelenések, interjúk. Az elnöki pozícióhoz idén hozzárendeltük a szolgáltatásokért felelős VT-s területet is. A tanácson kívül még van egy néhány tagot számláló csapatom, akik a karrierirodával, sportirodával és az A kártyával foglalkoznak. Szeretek minden évben egy konkrét futamidős projektet is vállalni. Az elnökséggel járó mindennapi rutinfeladatok állandóak, mindennap kezdődnek elölről, ezt a monotonitást tudják a projektek megtörni. Idén a madarasi sítábor szervezését vállaltam. Hargita megyeiként sokat jelent nekem a Madarasi-Hargita, akárcsak a KMDSZ, így egybe tudom gyúrni most ezeket a pontokat, amelyekhez érzelmileg kötődöm. Azt hiszem, nagyon jó sítábort tudunk szervezni március 5–7. között, ha az akkor érvényben lévő határozatok megengedik. Két héttel később Franciaországba megyünk, ott is szokott lenni egy sítáborunk. Idén Les Deux Alpes-on tartjuk 10 napig. Az érdeklődés intenzitása a régi; annyiból nehezebb a dolgunk, hogy másfél éve hiányzik a személyes kapcsolat a diákokkal. Nem lehet egy kocsmaasztalnál nekiszögezni valakinek: „Gyere sítáborba, nagyon vagány lesz!” Nem csökkent az érdeklődés, csak nehezebb elérni a diákokat, és várnak a jelentkezéssel, amíg megbizonyosodnak arról, hogy a vírus ellenére biztosan megvalósítjuk a terveinket.

– A közösségi felületeken leginkább ezeket a rendezvényeket reklámozzátok, ezt látják, akik érdeklődnek a munkátok iránt. Viszont az nemcsak ennyiből áll. Közösségépítésen kívül mit tesztek a diákokért?

– A KMDSZ alapszabályzata és legfőbb törekvésünk szerint „a Kolozsvári Magyar Diákszövetség a kolozsvári magyar diákok érdekvédelmi, érdekképviseleti és kulturális szervezete”. Én ehhez ragaszkodom, mert akkor működik jól egy diákszervezet, ha az érdekképviseleti, érdekvédelmi terület a mérlegen ugyanannyit nyom, mint a rendezvények, projektek és szolgáltatások. Ebből a szempontból a munkánknak tényleg van látható és láthatatlan része, de ebből is sokat próbálunk már megmutatni. Nekem kimondottan célom volt, amikor elnökké választottak, hogy az érdekvédelmi, érdekképviseleti kérdésekkel sokkal többet foglalkozzunk, kiegyenlítsük a mérleg két nyelvét. Erre vannak most törekvéseink, és úgy látom, jó irányba indultunk el. Ez a terület jelenti a legnagyobb kihívást, mivel a diákok javarészt nem tudják, melyek a kötelezettségeik és jogaik, félnek, ha sérelem éri őket, de nem is tudják felmérni, mennyire súlyos az ügy. A diákképviseletnek, diákszenátornak, alprefektusnak itt van nagy szerepe. Főleg olyan egyetemekkel tudunk dolgozni, ahol magyar tagozat is van. Néhány éve volt egy kezdeményezés, miszerint a KMDSZ tanügyi referenseket nevezett ki azokra az egyetemekre, ahol nincs magyar oktatás, de vannak nagyobb magyar közösségek. Ott nem lehet az egyetemekről hivatalos diákképviselőt indítani, aki a magyar diákokért dolgozik a vezetőségekben, ezért volt szükség egy-egy olyan kijelölt személyre, akit ismernek a diákok, és van kapcsolata a vezetőséggel. Mostanra például a műszaki egyetemen már hivatalos diákképviselő van, aki korábban tanügyi referens volt. Nehéz belelátni, hogyan is tevékenykedik az érdekképviselet, de egy konkrét ügy kapcsán megmutatkozhat a valódi ereje. Például, ha Szamosközi professzor úr esetét nézzük, láthatjuk, hogy a KMDSZ kezdeményezésére, az egyetemi diákképviselőkön keresztül lehetett lépéseket tenni az ügy megoldásának érdekében. 

– A Szamosközi-ügy kapcsán lehetett rosszalló kommenteket olvasni Facebook-posztotok alatt arról, hogy harminc éve ez a helyzet (verbális bántalmazás, tisztelet hiánya diákok és tanárok iránt stb.), de csak most kapta fel mindenki a fejét, a videó után. Ilyen helyzetben és akkor, amikor a diákok évekig nem mernek hivatalos lépéseket tenni, ti diákszervezetként mit tudtok tenni?

– Ebben a szélsőséges példában mutatkozott meg, hogy az egyetemek vezetősége, a diákképviselők és a KMDSZ miként dolgoznak össze. Ha felüti a fejét egy ilyen probléma, azt elsősorban a kari diákképviselőnek kell jelezni. Ő majd a szenátornak mondja el, aki egy másik szintet tud a döntéshozatalban képviselni, és akkor megszülethet az együttműködés. Viszont amíg nem érkezik valós jelentés a problémáról, akár név nélkül is, nem tehetünk legitim lépést. A mi szerepünk a kari és diákképviselőket közelebb hozni a diákokhoz, hogy a probléma eljuthasson a főbb szervekhez.

– Az ilyen ritka, de nagy botrányoktól eltekintve miben látod a kolozsvári diákság legnagyobb problémáját?

– Két éve lassan nincs diákélet, az egyetemisták nem ismerik a csoporttársaikat, otthonról jelentkeznek be az órákra. Kevés egyetemen vagy karon zajlik offline oktatás, és a diákélet elveszíti a szépségét. A kocsmázásokon és a bulikon túl nem kapják meg a tanulók azt a tudást és tapasztalatot, amit jelenléti tanítás során elsajátíthatnának. Nagy hiánya lesz a helyzetnek az is, hogy a diákok nem tudnak megismerkedni más szakokon, egyetemeken tanuló diáktársaikkal sem, mert például nincsenek most diáknapok, amelyek lehetővé tennék a közösségi élet ilyen jellegű megtapasztalását. Ez meg fog látszani a következő években. Talán erős a kifejezés, de a diákélet elértéktelenedett, mert nincsenek meg a régi tapasztalatok. Valahol a kényelem is befolyásoló tényező. Az önállóságot nagyon visszahúzza a helyzet, bár anyagilag megkönnyíti az egyetemista létet. Lassan három generáció nem tudja, milyen jelenléttel megélni az első félévet az egyetemen, milyen a szesszió, amikor offline zajlanak a vizsgák, amikor olyan tavasza van az embernek, hogy a sok programját nem tudja összeegyeztetni… Szerintem itt veszítenek legtöbbet a diákok. Én is, aki a normális egyetemista lét örömeit és árnyoldalait megtapasztaltam. Mindannyiunktól sokat vesz el a helyzet. Motivációt, lelkesedést. Ez a legnagyobb problémája a mai diákságnak.

– Számodra milyen tapasztalat erdélyi magyar diáknak lenni?

– Nagyon büszke vagyok arra, hogy erdélyi, kolozsvári diák vagyok, ahogy arra is, hogy olyan mentalitást hozok az otthoni régiómból, Székelyföldről, ami itt, Kolozsváron talán nem megszokott, de jól tud a kettő ütközni. Rengeteg magyar diák tanul ebben a városban, és szerintem akik ide jönnek tanulni, széles körű világnézettel, kritikai gondolkodással rendelkeznek. Itt üzemel Románia legnagyobb diákszövetsége, ennek meghatározó szerepe van az erdélyi diákpalettán.

– Terveitek szerint melyik lesz a legközelebb offline megtartandó rendezvényetek?

– Ha pozitívan akarom szemlélni a helyzetet, azt mondhatom, hogy a legközelebb megtartandó eseményünk a téli majális január elején vagy közepén, attól függően, hogy az ünnepek hogyan befolyásolják a vírus terjedését, milyen szabályozások lesznek az új évben… Ha ez nem lehetséges, marad jelenléti programnak a két sítábor, aztán tavasszal újabb események.

A 2019-es mentorprogram összerázóján

– A vezetőtanács mindig teljes mértékben egyetért a célkitűzéseiddel?

– Ezeket a célokat együtt fogalmazzuk meg. Minden évben van a KMDSZ-nek két nagy stratégiázója, ősszel és tavasszal, de a mindennapi beszélgetések elmaradása miatt most negyedévente találkozunk, értékeljük és átbeszéljük az elmúlt és a következő időszakot. Ezeken a találkozókon dől el, hogy milyen célokat fogalmazunk meg az adott évre, és ezeket milyen eszközökkel érjük el. Ez közös feladat és a céljaink is közösek.

– Nehéz az egyetemi tanulmányokat összeegyeztetned az elnökséggel? Jut mindenre idő?

– Mióta online világot élünk, sokkal könnyebb. Meg kell találni az arany középutat, hogy az ember mindkettőt jól tudja menedzselni. Olykor egyik a másik kárára válik, de ez időszakosan változik. Szesszióban például háttérbe szorul a közösségi munka, két-három hétre mi is eltűnünk, de akkor van is mit pótolni a féléves lemaradásokból. Nem lehetetlen összehangolni a kettőt. 

– Mik a tanulmányi és szakmai terveid?

– Idén elkezdtem jogot tanulni a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen. Első körben szeretném felvenni a ritmust, pótolni az esetleges lemaradásaim. A későbbiekben mindenképpen fogok civil szervezeti oldalról is foglalkozni projektekkel. Van még két évem KMDSZ-elnökként, most főleg erre kell fókuszálnom, pláné, hogy úgy tapasztalom, most kezd visszatérni az az élet, amit én tapasztaltam diákként. Át kell adnom a tapasztalataimat. Két év alatt kialakul majd, pontosan mit szeretnék csinálni. Hosszú távon szeretnék hazaköltözni, de egy ideig Kolozsváron maradnék a KMDSZ miatt és szakmai szempontból is, számos területről szeretnék tudást összegyűjteni.

– Mit ajánlasz a kolozsvári egyetemistáknak, hogy a világjárvány ellenére is érdemivé tegyék a diákéletüket?

– Mindenképp tartsák a kapcsolatot a csoporttársaikkal, ne csak az otthoni baráti körrel. Ha nincs részük offline oktatásban, szervezzenek találkozókat, ahol megismerhetik egymást. Ne haljanak ki a személyes kapcsolatok, és ezek legyenek változatosak. Amint lehetőség van választani online vagy offline oktatás között, az utóbbi mellett döntsenek. Az a mozgatórugója mindennek, ha az egyetemi tanulás személyes. Csak onnantól beszélhetünk diákéletről. Én már nagyon várom, hogy nyüzsgést lássak a Főtéren, és ahogy mondani szoktuk, tőlünk, magyar diákoktól legyen hangos a május.