Kolozsvári Magyar Napok 2015 – ilyen volt az elején

Ázásveszély miatt olykor le kellett takarni a könyveket a Farkas utcai standoknál, a szervezők bepánikoltak, hogy a hirtelen-ősz elriasztja a magyarokat. De a kolozsvári magyarok összefognak. Legalább egy Republic koncert erejéig.

Az idei mottó ellenére azért nem volt épp minden rendben. A Herendi porcelán válogatott kincsei tényleg olyan gyönyörűek, ahogy mondják, de, ha az ember saját fotóval akarná megmutatni, hogy ő milyennek is látta az Esterházy-mintával diszített készletet, hát törődjön bele, hogy nem lehet. Eszem ágában sem volt virtuális galériát nyitni az összes Bánffy-palotában kiállított darabról, de újságíró-hallgatóként gondoltam kedvet teremtek pár fényképpel és néhány sorral a kiállítás megtekintéséhez. De nem, még sajtóigazolvánnyal sem engedtek képet készíteni, csak 15 lej fejében. Mondom a „Fotózni tilos!” lánynak, hogy de ez a dolgom, ez a munkám. Ő pedig válaszul sötéten pásztázó tekintettel végig követett az összes termen, hogy még véletlenül se essek kísértésbe és kezdjek el ingyen kattogtatni. Mi értelme így annak, hogy fáradozó feletteseink az igazolványaink előállításával kínlódnak? A kiállítást azért tényleg érdemes megnézni (augusztus 30-ig még lehet), bár kíváncsi vagyok, hogy a sajtó hátráltatásáért a Herendi-tulajok, vagy a múzeum a felelős?!
Megjegyzem: Könczey Elemér, azaz Könczy szintén a Bánffy-ban kiállított gazdag és istenien eredeti karikatúráit le lehetett fotózni. Amikor kedd délután benéztem, csak öt ember mászkált a termekben, de mindegyik hosszú perceket töltött el a művek előtt ácsorogva és mosolyogva bólogattak. Meg volt a Könczy-hatás. Jó lenne, ha még többen megtapasztalnák!

Könczey Elemér kiállításán

Most sem maradt el a tipikus kolozsvári kultúrfesztivál stílus, amikor ezernyi kisebb-nagyobb szervezet magának, vagy csekély számú érdeklődőnek nyújt némi újdonságot, izgalmat. Jó, a bórkostolók és egyéb gasztro-partik nyilván mindenkit vonzzanak, nemzetiségtől függetlenül. Az Apáczai Csere János Elméleti Líceum képzőművész diákjai azonban kellemes artisztikus ingerrel kecsegtették azokat, akik kedden ellátogattak a Szabók bástyájába. A kolozsvári művész-növendékek kirándulásokat tettek Székelyföld nevezetesebb múzeumaiban (Csernátonban, Kézdivásárhelyen, Sepiszentgyörgyön), hogy aztán meglepően hiteles és „hát ez tényleg ilyen” hatású rajzokkal, festményekkel bizonyítsák be, hogy ők tényleg
„látták”, hogy él a székely, még, ha csak egy falatot is kóstoltak a szárított szénaboglya és galambdúcos kapu higítatlanságából. Mert egy székelyföldi tudja, hogy néz ki az otthon és jó érzés látni, hogy hetedikes, nyolcadikos kolozsvári fiatalok tudnak szívből és ecsetből gazdag újdonságot alkotni a lassan közhellyé csépelt ökrös-szekér és harisnyanadrág unalmasan autentikus ábrázolásmódja mellett. Bár az erősen érződött, – ahogy Székely Géza grafikus fogalmazott – hogy „inkább az élményszerűség, a személyes tapasztalat kapott hangsúlyt az alkotás folyamatában, nem a történelmi hitelesség.”

A kútnál – Albert Andrea alkotása

A legtöbben az esti koncertekre gyűltek össze a Fő téren, az eső az első napokban csak elhanyagolható pillanatokra kegyelmezett. Kiderült, Kolozsváron is akad, aki szereti a Magna Cum Laude-t, bár a koncertjük után valószínüleg megcsappant a rajongók létszáma. Az esernyő-táncot kedvelők biztosan élvezték, bár a „Ha jó a kedved, üsd a tenyered!” taps kierőszakolása és a túlzottan erős lábdob (huszonegy éves vagyok és magas hangerő szempontjából cseppet sem finnyás) csak fokozta a Mező Mihály által vezérelt paraplé-koreográfia kényszerűségét.
Az Ossianon is őrjöngtek szép számmal, de bármennyire is szökött el délre még néhány plusz fok, szerda este sem a hideg, sem az egyre szakadó eső nem tudta visszatartani a Republic-rajongókat. Bár Cipő hiányzott, Borosék figyelembe vették, hogy ők az a zenekar, amelynek dalain sokan felnőttünk: bulit „csináltak” a régi klasszikusokkal, megtanítottak újakat. Két óra után, bőrig ázva, rekedt üvöltéssel is visszahívtuk az együttest a színpadra.
A Magyarországról Kolozsvárra látogatott koncert-kedvelőknek pedig üzenem, legközelebb igyanak kevesebb pálinkát és bort, ha Erdélybe jönnek, hogy a kulturáltan őrjöngő koncertezők legalább 50 méteres körzetben megférjenek a négykézláb járó emlősök viselkedéséhez riasztóan közel álló pestiek mellett. A szerda estéhez hasonló koncerthangulatot és derülő eget kívánunk a továbbiakban!

„Nagy esők jönnek és elindulok…” – Republic koncerten (fotó: Bethlendi Tamás/Kolozsvári Magyar Napok)