Az életben vannak és lesznek még olyan napok, amikor váratlanul olyan szituációba keveredsz, amire nem számítottál, és még nem is voltál hasonlóban. Így jártam én is.

Nemrég, amikor a nagy bevásárlás után autóval hazafelé tartottam, megtörtént az, amire nem számítottam. Amiről úgy gondoltam, hogy elkerülhetetlen ugyan egy ember életében, de az enyémben sosem fordulhat elő. 

A kisvárosomban mindenki mindenhova autóval jár, így nem is csoda, hogy délután a nagyobb üzletek körül megbénul a forgalom. Amikor nem lehet haladni, akkor siet mindenki a legjobban. Én a megfelelő távolságot tartva, lassacskán oldalogtam egy autó mögött, előtte egy tanulóvezető haladt. Hoppá! Az egyik mellékútról egy sofőr, aki BMW-t vezetett – kell-e még valamit mondanom…? –, kapott az alkalmon, hogy tanuló vezető halad a sor elején, és kivágott. Ekkor láncreakcióként fékezett mindenki. Az előttem haladó sofőr reakciója kicsit lassúbb volt a kelleténél, az ő féklámpája később gyúlt fel, így nekem is hirtelen kellett a fékpedálra taposnom. Sajnos, kicsit elkéstem és még az út is csúszós volt. Nekimentem. Lassan három éve vezetek, de még soha nem ütköztem semmivel. Arra számítottam, hogy jobban megijedek ilyen helyzetben, de ahhoz képest csak dühös voltam. Abban a pillanatban minden csúnya szó elhagyta a számat. Tüstént kiszálltam az autóból, hogy megnézzem, lett-e nagyobb baj. A rendszámtáblám a földön. Nem kezdődött jól a kárfelmérés. Kicsit jobban szemügyre vettem a dolgokat, és láttam, hogy a bal oldali lámpám alatti rész eltörött. Szerencsére, nagyobb baj nem történt és csak a felület sérült meg. 

Erre jött a feketeleves, a másik autó sofőrje is kiszállt. Az ő autóján a vontatóhorog elferdült, amit én elsőre észre sem vettem. Sokkal tapasztaltabb sofőr volt, aki egyből azzal kezdte, hogy az én hibám, és kérdezte, nem láttam-e, hogy ő fékez. Persze mindketten tudtuk, hogy én mentem neki hátulról, ezért én vagyok a hibás. És persze könnyű a fiatal és női sofőrre fogni a történteket. Ezután megvolt az adatcsere, kitöltöttük a biztosítási papírokat, és mindenki mehetett a dolgára. Ő azzal a tudattal, hogy a biztosító kifizeti az általam okozott károkat az autóján, én meg azzal, mit szólnak majd a szüleim, és hogy a spórolt pénzemet költhetem az autó javítására.