Március beköszöntével akarva-akaratlanul közkedvelt téma lesz az 1848-as forradalom és szabadságharc, amelyet egy kávé mellett rendszeresen megvitatunk. Ha a nők szerepére térünk ki, rendszerint Szendrey Júliánál meg is áll a tudomány. Ezúttal tegyünk kivételt, és tekintsük át a kevésbé ismert nőalakok listáját 48-ból.

Kezdjük mindjárt „Kossuth apánk” legkisebb húgával, Kossuth Zsuzsannával, aki 1849-ben bátyja jóvoltából az összes tábori kórház főápolónője lett. Ez idő alatt összesen 72 kórházat szervezett meg, ennek azonban ára volt: saját gyermekei nevelését idős édesanyjára kellett bíznia.

Ebben a listában kiemelt hely jut a Zichy nővéreknek, én azonban Antóniát emelném ki kettejük közül. Batthyány Lajos felesége ugyanis, amint helyet és szót kapott a magyar politikai életben, férje támogatására rögtön minden eszközt megragadott, amely úrinőként rendelkezésére állt: bálokat, estélyeket adott, amelyekre természetesen a befolyásos politikai személyiségek is meghívást kaptak. Bájával és okos gondolataival mindenkit levett a lábáról, így nem volt nehéz elnyernie az emberek bizalmát és támogatását. Amikor férjét bebörtönözték, minden követ megmozgatott, hogy kiszabadítsa, próbálkozásai azonban kudarcot vallottak. Batthyányt kötél általi halálra ítélték, Antónia azonban még ebből a szerencsétlen szituációból is képes volt előnyt kovácsolni: utolsó engedélyezett látogatása során egy cipóba sütött tőrt csempészett be, amivel férje megsebesítette saját nyakát, így az ítéletet golyó általi halálra módosították. Batthyány halála után az özvegy Antónia elhagyta az országot, élete végéig gyászolt és – akarata szerint – férje búcsúlevelével együtt temették el.

Ha már kiemelkedő nőalakokról esik szó, nem feledkezhetünk meg azokról a hölgyekről sem, akik férfi névvel, férfinek álcázva magukat harcoltak a csatatéren. Ebben a témában a legismertebb alak Lebstück Mária, aki Karl néven 18 évesen belépett a bécsi egyetemi légióba. Katonai karrierje olyan sikeresnek bizonyult, hogy 1849-ben segédtisztként, később már főhadnagyként harcolt. Hasonlóképpen említésre méltó Bányai Júlia, aki Gyula néven csatlakozott a 27. nagyváradi honvédzászlóaljhoz és részt vett az erdélyi harcokban.

A 48-as események idején a nők szerepét még mindig szigorúan az otthonhoz és a gyerekneveléshez kötötték. Manapság azonban, amikor a nők emancipációja magasan felfelé ível, nem csak Petőfiről, Vasváriról és Kossuthról kellene ódákat zengeni, hiszen Zichy Antónia vagy Bányai Júlia is pont ugyanannyit tett a hazáért – ha nem többet –, mint a sokat istenített férfiak.