A különböző etnikumok helyzete rengeteget változott a régióban, erről és sok másról szólt a Forrpont-műhely harmadik kiadása június 8-án.

Kiss Tamás szociológus, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója tartott előadást az erdélyi etnikai rétegződésekről. Először a fogalmi támpontokat ismertette, társadalmi egyenlőtlenségek alatt a kisebbség és többség közti egyenlőtlenséget kell érteni. 

Előadásában kifejtette, hogy a román állam úgy van meghatározva ideológiailag, illetve intézményesen, hogy a tituláris többség érdekeit szolgálja. A magyar állami berendezkedés is hasonló ebből a szempontból. Ezzel pedig intézményesít egyfajta hierarchiát többség és kisebbség között. Ennek hatására idővel csak romlik a kisebbségek helyzete az adott államban. A kisebbség az ilyen rendszerekben hallgatásra ítélt, ez alól kivételt képezhetnek különleges események, ünnepek. Létezik nyelvi hierarchia is, ezt a kisebbségben lévő magyarok pedig internalizálják. Erre jó példa, hogy a székelyföldi magyarok nem értenek egyet azzal, hogy a magyar falvakban kisebbségben élő románoknak magyarul is tanulniuk kellene az iskolákban. Tehát az alapértelmezett román nyelv sehol nem kérdőjeleződik meg. 

A kisebbségi rezsimre átlagosan asszimilatív rezsimként gondolunk. Ez szerinte nincs így. A rendszer lehetővé teszi a magyarok számára az újratermelődést, ugyanakkor egyenlőtlenséget is termel. Ennek az eredménye az etnikai rétegződési rendszer. 

Erdély a modernizáció szempontjából nem feltétlenül sikertörténet. A magyar nemzetállami térben elég erős az elvi magyarosodás, és urbanizáltság szempontjából is nagyon aránytalan a helyzet. 

Foglalkozásilag például a magyarok főleg iparosként dolgoztak, míg a románok nagy része őstermelő volt. Nyelvtudás szempontjából a románok többsége egyáltalán nem beszélte a magyart a monarchia idején, ugyanis az állam ezt nem követelte meg a kisebbségtől. Később a román nemzetépítésnek három fókuszpontja alakult ki: az oktatási fókusz, területi fókusz és városi társadalmi fókusz. 

A felsőoktatásból sikeresen kiszorítják a magyarok nagy részét, ám az elemi oktatásban már nem ilyen sikeresek. A területi fókuszban sem tudják a két világháború közt a paraszti társadalmat a városiba integrálni, ez csak az 50-es, 60-as években történik meg. Ennek aztán a romák elkülönítése lett az egyik következménye, bizonyos városokba már nem engedik őket betelepedni, más etnikumokkal ellentétben. Ennek Székelyföld egyértelmű nyertese volt. 

Ugyanakkor a városi polgári társadalom szinte teljesen megszűnik. Bár a rendszerváltást követően kialakul a magyar oktatási rendszer, ez nem változtatja meg teljesen a kisebbség lemaradottságát, az érettségi átlagokban továbbra is fölényben vannak a románok. Ennek fő oka a román nyelv és irodalom érettségi, amellyel hatalmas előnyben vannak a román érettségizők. 

A következő rész a jövedelmi egyenlőtlenségekről szólt. Bár a magyarok egyértelműen hátrányban vannak jövedelmileg, még sincs akkora különbség az alsó és felső lakossági réteg között, mint a románoknál. Ez a jövedelmi különbség egészen jó Ukrajnához, vagy a dél-amerikai országokhoz képest, viszont Nyugat-Európához képest már egyáltalán nem. 

A munkásosztály a rendszerváltást nyilván megszenvedte. Ez pedig egészségi és identitás válsággal is együtt járt. A munkásosztály elveszti az értékét, illetve a kollektív identitását. Két rétegre szakad a munkástársadalom: külföldön és itthon dolgozókra. A külföldön dolgozók életszínvonala fejlődésnek indul, viszont szociális biztonságuk bizonytalan. Romániában a középosztály az osztályrendszer ellen való lázadás jelképe és mozgalma lett, ami nem a társadalom közepén helyezkedik el, hanem inkább ideológiailag tartozik a középhez.

A román szociális rendszert alapvető dualitás jellemzi, a minimálbér az átlagkeresethez képest 2001 után arányaiban drasztikusan csökkent. 

A magyar nyelvű romák erősen kapcsolódnak a magyar társadalomhoz, magyar iskolába íratják gyermekeiket, magyar egyházközséghez tartoznak, egyesek még a magyar állampolgárságot is felvették, de ez nem jelenti azt, hogy megvalósulna egy társadalmi egyenlőség, továbbra is kizárásban van részük. Emiatt jellemző rájuk egyfajta kulturális láthatatlanság. Erre jó példa a Bözödújfaluban létrehozott emlékpark, amelyben a romák szintén elárasztott házainak nem állítottak kopjafát, pedig ugyanúgy elszenvedői voltak a falupusztításnak, mint a magyarok. A roma családok a falu nagyjából 30 százalékát tették ki. 

A hallgatóság a végén nagy tapssal értékelte az előadást.

A képet a szerző készítette.