Arra próbáltam rájönni, hogy miért is jó haza jönni egyetemről, miért jó itthon. Megragadni az érzést nem egyszerű, mert az ember, ha el is gondolkodik ezeken a cselekvéseken, haza érve, vagy éppen elhagyva az otthont, nem feltétlenül keresi a választ érzéseire. Akkor csak érez.

Ahogy beírtam a google-be az otthon szót, jól berendezett, dizájnos családi házak belső és külső tereiről dobott ki képeket a kereső. Valami mégis hiányzott róluk. Elgondolkodtam, hogy miért azt mondjuk, hogy „haza megyek” és nem azt, hogy „elutazom”.

Bármennyire is berendezkedik valaki abba a lakásba, ahol az egyetemi évei alatt lakik, ritkán válik az otthonává. Az csak az a hely lesz, ahova az iskolakezdéskor visszamegy. Az otthon más. Köt egy emlék a legszakadtabb meséskönyvhöz is, amivel most a kis tesóink játszanak, vagy a bátyánk gyerekei. A törött fülű bögréhez is, ami a kedvencünkké válik, bármennyire csorba, vagy a rég nem látott testvéred homlokán is ott egy heg, amihez egy szép gondolatot társít a tudatalattink. És ott az a két ember, akik neveltek és szerettek, szidtak és haragudtál rájuk. De a tieid, és könnyes szemmel várnak haza, „hogy na végre haza jöttél édes fiam.” Azok miatt az emberek miatt válik otthonná az egyszerű lakás is, akik körül vettek, amikor a világot tapasztaltuk. Azon falak, bútorok, tárgyak miatt, amelyek akkor ott voltak.

És igen, talán túl csöpögős ez így, hiszen ahogy haza érünk, egy hétnél többet nem tudunk otthon ülni. Rohan az ember a fesztiválok magával sodró hangulatával, a pezsgő életbe, de….és itt jön a de. Hova akarunk elmenekülni, amikor semmi se jön össze, amikor minden olyan bonyolult és összecsapnak a hullámok a fejünk fölött? Haza. És minek örülünk a legjobban, amikor üres a hűtő? „Jaj van egy otthoni zakuszkám a szekrényemben.”

A végéhez közeledve az fogalmazódott meg bennem, hogy kicsit sajnálom azokat, akik abban a városban tanulnak, ahol nevelkedtek. Ők talán nem is tapasztalják meg annyira az otthon érzését, mert minél ritkábban jár haza az ember, minél messzebbről, annál jobb érzés haza jönni.