Hegyimentőnek lenni sokkal több, mint segíteni az embereken. Nagyon jó testi és mentális képességekkel kell rendelkezned, és rengeteg tapasztalaton kell keresztülmenned, hogy érezd, milyen nehéz is ez. De ha szereted, amit csinálsz, semmi sem nehéz. Molnár-Csorba Zsolt balánbányai hegyimentő mesélt nekünk a tapasztalatairól, és a történetein keresztül megtudtuk, hogy hegyimentőnek lenni nem is olyan könnyű.

– Hogyan lesz valaki hegyimentő? Önnek kezdetben hogyan alakult ez a szolgálata?

– Én először lettem a hegyek szerelmese és utána sodort errefelé az élet. Sok évig külföldön éltem, akkor rendszeresen másztam hol kisebb, hol nagyobb hegyeket. Talán legeslegelőször ausztriai mászás alkalmával történt, hogy bajba kerültünk, és akkor fogalmazódott meg bennem, hogy nem is olyan egyszerű dolog a másik emberen segíteni magashegyi viszonylatban, és milyen komoly felkészültséget igényel az ilyesmi. Itt kezdett el csírázni a fejemben a gondolat. 2015-ben költöztem haza, és akkor csatlakoztam itthon a hegyimentő szolgálathoz, gyakorlatilag innen alakult ki minden. 

– Milyen kompetenciái kell hogy legyenek a hegyimentőnek, milyen tanfolyam vagy felkészültség szükséges ahhoz, hogy valaki azzá váljon?

– Ahhoz, hogy hegyimentő legyen valaki, elég sokrétű tudás szükséges. Elsősorban az embernek el kell döntenie, hogy szeretne jelentkezni egy csapathoz, ahol minimum két évet vagy 400 órát kell önkénteskedni. Ez alatt az időszak alatt bizonyítania kell a felkészültségét, be kell hozni a hátrányait minden téren. Gondolok itt sízésre, sziklamászásra, tájékozódásra, elsősegélynyújtásra, mindenféle kötéltechnikára. Ekkor kell felkészülnie minden önkéntesnek a vizsgákra, mert olyan is van. Elsősorban helyi vizsgát kell letenni az itthoni csapatvezető előtt, ahol bizonyítania kell a felkészültséget minden téren, ezt követően mindezt az országos hegyimentő szolgálat kiküldött instruktorainak is be kell mutatni, ők is elbírálják az önkéntes teljesítményét. Ha ők alkalmasnak találnak, akkor jelentkezhetsz az országos hegyimentő iskolába. Az iskola négy modulból áll: két nyári és két téli, mindkettő kezdő-haladó. Miután valaki ezt a négy modult elvégezte, jön a bizonyítványhoz szükséges vizsga, és csak utána lesz valakiből minősített hegyimentő, három évig. A mi szakmánkban minden három év után újra kell vizsgázni. 

– Milyen arányban van szüksége a hegyimentőnek testi, illetve szellemi felkészültségre?

– Fizikai felkészültség mindenképpen kell mindenhez, pszichikai inkább csak a sérültek ellátásához szükséges vagy az elhunytak leszállításához. Sok elhunythoz riasztottak életem során, akit le kellett szállítani a hegyről, de ha valaki természetesen hal meg a hegyekben, az valahogy nem viseli meg annyira az embert. Ha kiskorúval történik baleset, vagy nagyobb balesethez hívnak, jóval megrázóbb mindenkinek.

– Egy-egy mentésben hányan dolgoznak? 

– Ez sok mindentől függ, például az esetnek a bonyolultságától, hogy mennyire kitett helyen van, sziklaoldalon vagy erdőben. De általánosan egy mentéshez legalább hat mentő szükséges. 

– Nyáron-télen milyen feladatuk van? 

– Nyáron elsősorban a turistaútjainkat tartjuk karban, mindenféle sportrendezvényeket biztosítunk, futóversenyeket, rengeteg tevékenységet tartunk a gyerekeknek, például tájékozódási versenyeket, fal- és sziklamászást szervezünk. Jelen vagyunk nagyobb rendezvényeken is, mint például a csíksomlyói búcsún. Télen nagyrészt a sípálya felügyelésével foglalkoznak a hegyimentők, de Balánbányán jelenleg nincs sípálya, úgyhogy nekünk ilyen szempontból lazábbak a téli szolgálataink.