Minden egyetemistának megvannak a bravúros módszerei arra, miképpen lehet félévnyi anyagot a leghatékonyabban megtanulni nem egészen három hét leforgása alatt. Ott vannak a jegyzetek, a színek szerinti csoportosítások, az elmetérképek, az időbeosztás, az egészséges egyensúly tanulás és szórakozás között, s a többi. Ez mind szép, mind jó, de nem szabad elfeledni: a rossz példából is lehet tanulni. A következő tanulási metódusok kipróbálását nem ajánljuk – különösen a vizsga előtti napon nem!

A „hány óra van” módszer

Az emberek szeretik időhöz kötni a teendőiket. A beosztások motivációt, útbaigazítást, önbizalmat nyújtanak a mindennapok labirintusában, a 17 óra láttán minden irodai alkalmazott fellélegez, hisz vége van a műszaknak (jobb esetben). A fogorvoshoz időpontot kérünk, a cukrászda nyolc órakor nyit, csütörtökön az első tanóra kilenc órakor kezdődik, a barátainkkal a megbeszélt időpontban találkozunk a kocsma előtt – persze, vannak, akik megengedik maguknak, hogy más időzóna szerinti nyolc órára érkezzenek meg. A hallgató is elhatározza, hogy kerek perec 14 órakor elkezdi a tanulást, de ha már 14.05-öt mutat a digitális óra, akkor már csak 15 órakor érdemes nekifogni. Ez íratlan szabály.

A „hirtelen jó háziasszony” módszer

Amikor az egyetemista kiteríti maga elé a megtanulandókat, rögvest azt veszi észre, hogy a lakás felér egy szemétdombbal. Az eddig cseppet sem zavaró kosz hirtelen felhergeli a hallgatót: „Ilyen mocsokban nem lehet tanulni!” – ekkor leviszi a szemetet, berak a mosógépbe több adag szennyest, kiteríti a mosott ruhákat, felseper, feltöröl, portalanít, fürdőszobát és konyhát takarít. Ezután mégis kinek lenne energiája tanulni? Mint Isten a hetedik napon, inkább megpihen.

A „minek nekem egyetem, inkább leszek…” módszer

Van az a fokozata a kedvetlenségnek, amikor már abban gondolkodik a stressziós nebuló, milyen szakmában tudna a legjobban elhelyezkedni egyetemi diploma nélkül. Ekkor ki is próbálja magát, ha lehet. Leszek pék, sütök egy adag kiflit! Leszek szakács, főzök a következő hétre! Leszek fodrász, levágom a hajam! Leszek sminkes/kozmetikus, kezdek az arcommal valamit! A végén inde-unde kialszik a hirtelen keletkezett láng, ott lyukad ki az ember, hogy inkább leül tanulni.

Az „enyém a világ összes ideje” módszer

A halogatásnak is megvan a művészete. Van, akinek nagy lendületet ad a közeli határidő, egészséges stressz hatására pedig sokkal produktívabb. Ezt akkor érdemes csinálni, ha az egyén jól ismeri önmagát, esetleg többször is kipróbálta, letesztelte, hogy milyen sokáig érdemes halogatnia ahhoz, hogy jól tudjon majd teljesíteni. Ez jó módszer, de el lehet rontani: ha éppen nem azért halasztjuk el a tanulást, hogy később ügyesebbek legyünk, hanem mert a lustaság eluralkodott rajtunk.

A csoportos sírás módszere

Mire vannak a szaktársak, ha nem arra, hogy együtt panaszkodjanak, illetve megbeszéljék, kinek mennyire rossz az élet? Ilyenkor kellő lelkesedéssel beszélgetnek ezek mellett az élet értelméről, jó kolozsvári turkálókról, fesztiválokról, valamint arról, mennyire van már tele a hócipőjük a szakszavakkal és a tételekkel. Nyugtató hatással bír, ha látjuk, hogy nem egyedül szenvedünk, másoknak is ugyanolyan megterhelő a tanulás, mint számunkra.

Ahány egyetemista, annyiféle jó vagy rossz tanulási módszer létezik. A felsoroltak csupán a jéghegy csúcsa. Valóban stresszes a felkészülés a vizsgákra, a folyamatos nyomás arra, hogy jól teljesítsen az ember – ezt én is csak azóta tudom, amióta belecsöppentem az egyetemista életbe. A barátaimmal ilyen módon biztatjuk egymást: hadd el, lesz ez még így se!