Most, hogy tavaszodik, mindenkinek friss, életteli, vidám kép jut eszébe az ébredő tájról. Eddig a hó fagyos burkolata alatt rejtve volt minden, élőlényektől elkezdve az élettelen kis köveken át a kertben felejtett játékokig. Egyre csak olvad a hótakaró, viszont nemcsak az újjáéledő természetet, nyíló virágokat, zöldülő füvet látjuk, hanem a köztereken, mezőkön, patakok partján meg-megvillanó zöld műanyag palackokat, a piros és lassan minden színben ékeskedő nejlonzacskókat, a konzervdobozokat és még lehetne sorolni majdhogynem a végtelenségig, miféle kidobott tárgyak hevernek szanaszét. A réteket, városok utcáit, patakokat, folyókat tarkítja a hulladék. És idén is, mint minden télen, ez picit háttérbe szorul, elfelejtődik, de a tavasz megérkezésével a hulladékprobléma ismét felüti a fejét.

Ilyenkor szoktak az általános iskolák tanítói, tanárai, különböző egyesületek szemétszedő akciókat szervezni, és a környéket – amennyire lehet – megszabadítják a hulladéktól. Ez viszont csak egy bizonyos része a településeknek, ezenkívül rengeteg helyen brutális állapotok uralkodnak, évről évre egyre csak halmozódik a szemét, tavaszról tavaszra rosszabbodik a látvány.

Fontos lenne az egész fiatal generációt úgy nevelni, hogy környezettudatosan éljen, odafigyeljen, hogy a körülötte levő természet tiszta és hulladéktól mentes maradjon. Lényeges lenne minél többet informálódni szelektív hulladékgyűjtésről, újrahasznosításról és a pazarlás minimalizálásáról. Ez egész Kelet-Európa, sőt az egész világ problémája, viszont a megoldás lassan érkezik, lassabban, mint amennyi idő alatt lebomlik egy műanyag palack.

S ha eddig nem lett volna elég a hulladékból, idén tavasszal új motívummal gyarapodott a szemétválaszték: a sok elhasznált maszkot is láthatjuk itt-ott heverni…