II.Színész-Jam a Zugban

Egyedülálló kezdeményezésként indult útjára a Színész-Jam, a kolozsvári ZUG.zone-ban, a nagykárolyi Spot Festival és a kolozsvári Váróterem Projekt együttműködésében. Az esemény lényege, hogy a színészek egy improvizációs játékban vesznek részt, bevonva akár a közönséget egy-egy élet-szimulációba. Az első Jam február 10-én startolt, a másodikat pedig március 3-án láthatták az érdeklődők.

Miként is áll össze azonban ez az esemény? Kezdésképpen, a játékosok a kapott instrukciókat felhasználva elindítanak egy jelenetet, amely a körülményektől függően bármerre továbbmehet, akár több cselekményszálon is futva, mindez a színészeken múlik. Tehát ami történni fog, az mindenki számára teljes homályba burkolódzik. A játékosok önmagukat adják, és minden jelenet alapját a való élet szolgáltatja, lebontva néhány színházi keretet, ezzel a teljes improvizációnak adva teret. Így válik a játék fordulatossá és izgalmassá, amely a színi hallgatóknak remek gyakorlat, ugyanakkor azok, akik nem jártasak a színészet terén, szintén bekapcsolódhatnak az improvizációba.

Egy színész szemszögéből az egész olyan, mintha hazaérkezne, a saját közegébe, ahol teljesen önmagát adhatja. Azonban lássuk, hogyan is fest ez egy gyanútlan betévedő számára! Ha az ember lánya nem tudná, hogy egy színisek által betöltött térben ücsörög, akkor is egyből rájönne. A színészeknek általában van egy sajátos figurájuk és kisugárzásuk, ami összetéveszthetetlenné teszi őket. A nézőtéren baráti légkör uralkodik, és arról, hogy a társaság már összeszokott, sok kis apró dolog mesél a “kívülállóknak”. Például mindenki köszön a másiknak önfeledt csevegésbe merülve a későbbiekben. A kezekben ékeskedő sörös dobozok pedig nem az alkoholizmust szimbolizálják, hanem pontosan azt, hogy ebben a társaságban nincs helye a gátlásaidnak azért, mert nem kell feszültnek lenned semmi és senki miatt. Ahogyan a színészek, vagyis a játékosok is önmagukat adják, úgy a nézőknek sem kell semmilyen falat felhúzniuk maguk elé. Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy a közönség is kiveszi a részét a jelenetek megformázásából, ugyanis szabadon lehetőségük van bármilyen megnyilvánulásra, esetünkben pedig a színésznövendékek sem voltak restek hangos nevetéssel jutalmazni egy-egy vicces vagy abszurd jelenetet. Közvetlenségüket én magam is megtapasztalhattam: igyekeztem a lehető legkevesebb feltűnést kelteni a színpadon a fényképezőgépemmel a kezemben, hogy lencsevégre kapjam a játékosokat, amikor két gyanútlan kattintás között a rendező felhívta a többiek figyelmét a jelenlétemre: “Nézzétek! Még fotóst is hívtam!” Önkéntelenül is mosolyognom kellett, zavaromat pedig egy hüvelykujj felmutatásával igyekeztem leplezni. Ezzel is érzékeltették azt, hogy ebben a játékban tényleg a való élet képkockái forognak, és az adott szituációból bármit ki lehet hozni, hiszen senki sem tudja, hogy miként fog alakulni a történet.

A második Színész-Jam a lehető legjobb hangulatban telt, bár elsősorban színészeknek és színi hallgatóknak szól, ugyanúgy érdekes és tartalmas lehet bárki számára, aki betéved ZUG.zone-ba. Mindenképpen érdemes megnézni őket, amint adódik következő alkalom!