Az FK Csíkszereda U17-es korosztályú női csapatának tagja, a Márton Áron Főgimnázium diákja, Daradics Boglárka mesélt többek között arról, hogy szerinte milyen a jó focista, mi építi a csapatszellemet és milyen sztereotípiákkal találkozott a női foci kapcsán.

– Próbáltál ki más sportokat mielőtt elköteleződtél a foci mellett? 

– A futball kipróbálása előtt úsztam és kézilabdáztam is egy ideig, de egyik sem fogott meg igazán, emellett a szomszéd fiúkkal nagyon sokat fociztam hobbiból, és szimpatikussá vált a sport. Így a szüleimet kezdtem kérlelni, hogy elkezdhessek komolyabb szinten is focizni, amire épp lehetőségem nyílt, hiszen akkoriban indult lánycsapat az FK Csíkszeredánál.

– Ezekkel szemben mi tette különlegessé számodra a focit? 

– Úszni elég régen jártam és nem is tartott sokáig a pályafutásom, de nagyon élveztem magát a sportot. A kézilabdát is nagyjából csak másfél-két évig űztem, viszont ott megfogott az, hogy milyen jó érzés is csapatban csinálni valamit. Közösséghez tartoztam, aminek teljes mértékben a része voltam és szerettem másokkal megünnepelni a sikereket, talán ezért is maradtam másik csapatsportnál: a futballnál. Azt hiszem, tízéves koromban kezdtem el focizni, még negyedik osztályban, ennek már majdnem hat éve. A focit különlegessé teszi számomra, hogy mindig más és sosincs két ugyanolyan edzés, mérkőzés vagy játék sem.

– Átlagban mennyi időt töltesz az edzésekkel, meccsekkel? Mennyire foglalja le a hétköznapjaidat?

– Átlagban egy nap két-három órát töltök edzéssel, persze van olyan nap, amikor nincs edzésem. Ebben a három órában benne van az átöltözés, a melegítés, maga az edzés, esetleg kondizás és a levezetők, nyújtások is. A délutánjaim így gyorsan telnek, és időt kell szakítanom a tanulásra is, be kell osztanom az időmet. Hetente általában négy nap vannak edzések, kondizások, prevenciók és szezon alatt hétvégeken a meccsek. Egy meccs, ha hazai pályán játszunk, egy délelőtt alatt le tud járni, viszont idegenbe utazáskor többnapos dologról van szó.

– Milyen kihívásokkal kellett szembenézned?

– Véleményem szerint elég nehéz, hogy jól tudj teljesíteni mind csapatként, mind pedig egyénileg. Ezalatt gondolok a csapatszellemre, a jó hangulatra, közegre, ami elengedhetetlen. A pályán kívül is egyet kell tudnunk érteni egymással, és időt kell töltenünk együtt, hogy megszokjuk és megismerjük egymást, tudjuk, hogyan tudunk a legkönnyebben együttműködni. Az egyéni teljesítmény itt is fontos, nem csak az egyéni sportoknál, és hogy fejlődjünk, javítsuk a képességeinket, ahhoz rengeteg munka és idő kell, de a magabiztosság és a koncentráció is lényeges. Nekem a legnehezebb kihívást talán az jelentette, és néha még most is az jelenti, hogy higgyek magamban és tudjam, képes vagyok jól játszani és jó teljesítményt elérni, az elvárásoknak megfelelni.

– Mivel ez csapatsport, van egyfajta közösségépítő jellege. Szerinted ez hogyan nyilvánul meg?

– Fontos, hogy jó legyen a közösség a csapaton belül, a konfliktusokat meg lehessen beszélni és mindenki jól egyezzen a másikkal. A csapattársaim már évek óta fontos szerepet töltenek be az életemben, a focipályán kívül is. Nagyon sok csapatépítő táborban voltunk már, amelyek szintén sokat segítettek a közösség formálásában, de rengetegszer vagyunk csak úgy együtt is, közös programokban.

– Hogy érzed, neked mik az erősségeid, mivel egészíted ki te, személyesen a csapatot?

– Szerintem én inkább jó csapatjátékos vagyok, mint jó egyéni, erősebb jellemű játékos, aki több párharcba belemegy. Jól tudom a labdákat osztogatni, passzokat, indításokat adni. A csapatot azzal a szerepemmel egészítem ki, hogy bármilyen poszton tudok játszani. Régebben védő voltam, most inkább csatárt játszom, de középpályán és a kapuban is voltam már párszor.

– Mit gondolsz, mitől lesz a focista jó focista?

– Szerintem a focista attól lesz jó, hogy kemény, alázatos és kitartó munkával és megfelelő odafigyeléssel tud edzeni, fejlődni. A jó focista jól tud játszani csapatban és egyénileg is. Fontos emellett a magabiztosság és a jó beszédkészség is, mind a pályán, mind pedig a pályán kívül.

– Vannak olyan tévképzetek, sztereotípiák a foci, főként a női foci kapcsán, amiket szeretnél eloszlatni?

– A női focit illetően van néhány sztereotípia, amit hallottam és nem tartom valósnak, de ritkán futok össze ilyenekkel. Egyesek szerint a női foci még gyerekcipőben jár, akár világszinten, akár itt a környékünkön nézünk szét. Ezzel én nem teljesen értek egyet, mert bár a női futballnak nincs olyan régre visszanyúló történelme, de fejlődik és egyre csak jobb lesz. 

– Nemrég a csapatodat, a csíkszeredai városháza Év Sportolója gáláján díjazták mint az év utánpótláscsapatát. Ezt hogy élted meg?

– Igen, nemrég az Év utánpótláscsapata címet kaptuk meg a gálán, aminek őszintén nagyon örültem. Nem is gondoltam volna, hogy valaha is ilyen eseményen vehetek részt, viszont a csapatomnak és a volt edzőimnek is köszönetet mondok ezért. 

– Mik a terveid a focival a jövőre nézve?

– Nagy hangsúlyt próbálok fektetni az egyéni teljesítményem fejlődésére, de a csapaton belüli együttműködési készségemre is. A terveim között szerepel emellett az is, hogy a csapatunk is jól játsszon és jó eredményeket érjünk el a 2023–2024-es országos bajnokság tavaszi fordulóján, aminek a szezonja hamarosan kezdődik. El tudom képzelni magunkat a döntőbe jutáskor is, de még meglátjuk, addig mit hoz a forduló.