Hétfő este André Ferenc versein csámcsogtunk a Bretter-körön. A népszerű slammer most érett költőként mutatkozott be, ügyvédje pedig Ilyés Zsolt joghallgató volt. André Ferenc a tőle megszokott intonációval előadta verseit, amik hosszú tudatállapot leírásokként hatottak.

A fiatal költő művei a tartalomittasságuk miatt indítottak vitát, a vizuális képek túlcsordulása képzavart keltett egyes olvasókban. A forma valóban hiányzott André verseiből, mondhatni, formabontóak voltak. Egyes esküdtszék tagok szerint ez egy hiányosság, mások szerint pedig egy művészi reformmal állhatunk szemben. A komplex hangulat-ábrázolás és egy vázhoz való ragaszkodás mindenképp sok olvasó számára gondot okozott az értelmezésben.

Másik aspektusa a műveknek, hogy gyakoriak a soráthajlások, és az egyedüli elemek, amik jelölnének egy fajta olvasatot, azok a vesszők, amik Ilyés Zsolt szerint útvesztőt képeznek. Nemcsak a vesszők közötti sorok alkotnak útvesztőt, hanem a vizuális képek komplexitása, sokasága is, úgy formailag, mint tartalmilag is labirintust képeznek a versek. Franszoá mester szerint a forma nem hiányzik a versekből, mert vél felfedezni a versekben egyfajta ritmust, ami talán sámáni rituáléra emlékeztetné – André Ferencnek talán nem mitológia és ősvallások jártak a fejében, de a költői képek és az ösztönökre visszavezethető száj, hús és testi motívumok alátámasztják ezt az érvet is.

Szántai János is dicsérő szavakkal méltatta Andrét, megjegyezve, hogy úgy elevenednek meg a versei, mint egy-egy film, illetve, hogy „je suis André” Újfent viszont betegség az is, hogy aktuális híreket, média témákat asszociálnak mindennel, ha kell, ha nem: a párizsi terrortámadás tényleg hatalmas tragédia, viszont irreleváns volt a bíráskodásba bedobni. Talán annyira felesleges, mint Nietzsche André versében: nem kaptunk választ rá. Ja, de: Bréda Ferenc szerint rím meg szótagszám miatt kapott helyet, vagyis formai szerepe van. Ki gondolta volna.

Bréda Ferenc és Szántai János szerint a költőnek még nincs egy kiforrott stílusa, ami magyarázza a kezdeti káoszt, „képzavart”, mivel még nincs hozzá kellő élettapasztalata. Véleményünk szerint pedig inkább a szerzői tapasztalat kevés, ami idővel lesz, bővül– feltéve, ha nem ábrándul ki a versköltésből – és André Ferenc vizuális költeményei már nem útvesztők, hanem tiszta élmények lesznek, amik ugyanúgy rezonálnak az olvasóban is.

Fotók: Bretter György Irodalmi Kör facebook oldala