Miért választja manapság valaki az újságírást mint szakmát? Hogyan tud egy fiatal már pályaválasztáskor magabiztosan tervezgetni, célokat kitűzni, megfontoltan lépkedni a sikeres jövő felé? Hogyan éli meg az elsőéves egyetemista a kezdeti pillanatokat, az otthontól való elválást? Domokos Irisz Kamilla elmondása alapján elengedhetetlen, hogy a kíváncsiság és a határozottság egyvelege munkálkodjon bennünk, hiszen a kettő együtt eredményezi a sikert. A sikerhez vezető utat pedig, szerinte, fontos teljes lélekkel megélni, mindvégig a jelen pillanatban, de úgy, hogy a múltból tanulva, odafigyelünk a jövőnkre is, ami egyszer szintén jelenként fog bemutatkozni. A Brassó melletti Tatrangból érkező elsőéves vetíti elénk mindezen kérdésekre a választ.

– Pályaválasztáskor melyek voltak az elsődleges dolgok, amelyekre figyeltél? Milyen szakok jutottak még eszedbe az újságíráson kívül?

– Elsősorban azt vettem figyelembe, hogy olyan témákkal foglalkozzam, amiket szeretek, mert tudom, hogy akkor lehetek igazán sikeres valamiben, ha a tudás mellett lelkesedéssel állok hozzá a dolgokhoz. A másik legfontosabb az volt, hogy olyan egyetemet válasszak, ahol a kurzusokon és szemináriumokon minél átfogóbb elméleti és gyakorlati tudást kaphassak, annak érdekében, hogy majd a lehető legjobbat nyújtsam a szakmámban, legyen az bármi. Az újságírás mellett a kommunikáció szakon is gondolkodtam, hiszen hasonló keretek közé sorolható.

– Honnan jött az a gondolat, hogy mégis az újságírás szakot válaszd? Mikor kezdett érlelődni benned, mikor vált biztossá a döntés? 

– Mindig is kerestem a kihívásokat, és már korán megfogalmazódott bennem az, hogy szükségem van a változatosságra és arra, hogy mindig valami újat és különlegeset alkossak, tapasztaljak. Emellett az írás és olvasás is szerves részét képezi az életemnek, szeretem ezek révén bővíteni a látásmódomat. Bár néhányszor hallottam olyan véleményeket is, amelyek nem látták ebben a szakban a potenciált, a lehetőséget, de ez nem tántorított el. Úgy gondolom, hogy számtalan lehetőség rejlik benne, ugyanis itt nemcsak a szó szoros értelmében vett újságírás szakmát sajátítjuk el, hanem betekintést nyerünk a tévézés, a rádiózás és a különböző kommunikációs feladatok elvégzésébe is. A tárgyi tudás mellett, ami alapot biztosít a karrierépítésben, rengeteg gyakorlati lehetőség áll rendelkezésünkre, különböző médiaorgánumoknál, ezáltal már nagyon sok tapasztalattal tudunk kilépni a hivatások világába. Az információcsere pedig örök érvényű, az emberek szeretnek lépést tartani a világban történő eseményekkel.

– Volt már dolgod a sajtóval középiskolai éveid során? Milyen jellegű cikke(ke)t publikáltál, az újságírás mely ágára húz a szíved?

– Egy és fél évig voltam a Visszhang iskolaújság főszerkesztője, ami a Brassói Lapokban jelentmeg. Az iskola aktuális eseményeit és híreit közöltük benne a szerkesztőtársaimmal. Illetve iskolán kívül, az MCC Középiskolás Programjának a Kárpit nevezetű irodalmi folyóiratába írtam, aminek köszönhetően törekszem az igényességre és arra, hogy letisztult, érthető írást adjak ki mindig a kezem közül. Főleg irodalmi, enyhén filozofikus vonalat követtem és követek a munkáimban, igyekeztem mindig kicsit a dolgok mögé nézni és úgy írni, hogy az adott szöveg minden embernek valami egyedit üzenjen. Ezenkívül több dolog is érdekel, például a sportújságírás tévés formája is. 

– Az újságírás szakmán belül mi az, ami fele inkább orientálódnál a későbbiekben?

– Sose féltem az emberek előtt beszélni. Persze egy kis drukk mindig szerepet kap, de úgy érzem, ez vezet ahhoz, hogy jól teljesítsek és odafigyeljek a legapróbb részletekre is, amelyek a többi mellett olykor eltörpülnek, de mégis kulcsfontosságúak, annak érdekében, hogy érdekes és tartalmas legyen a mondandó. A szándék pedig, ami e mögött áll, lehetőséget ad, hogy biztos eljusson az üzenet az adott célközönséghez. Ez is olyan kihívás számomra, amihez lelkesedéssel és odaadással viszonyulok. Ezért főleg a tévézés érdekel, a kamerák előtti tevékenykedés, de kíváncsian várom a mögöttük levő feladatok teljesítését is.

– Hogyan élted meg az évnyitót? Milyen volt az első egyetemi hét?

– Az ember már végzősként próbál felkészülni az egyetemi életre, de valahogy sosem lehet teljes mértékben felkészült. Mindennap valami újat kap, új helyzetek, arcok, épületek és utcák, amelyek majd néhány év múlva otthonos közegként fognak egy életszakaszt képezni. Számomra az első hét tengernyi gondolattal telt. Az otthon elhagyása nem egyszerű, de annak a tudata, hogy az mindig visszavár és támogat a céljaim elérésében, megnyugtató. Kíváncsisággal gondolok a következő évekre, és azt tartom szem előtt, hogy nem kell félni. Már az első héten megtapasztalhattam azt, hogy ha nem is a tervek szerint mennek a dolgok, valahogy a végén úgyis jól alakulnak, főleg, ha képesek vagyunk derűlátóak maradni és nemcsak beletörődni az adott problémába, hanem a megoldásra koncentrálni, mert akkor az akadályok is könnyűszerrel vehetőek. Az évnyitó rávilágított arra, hogy itt nagyon sok lehetőség van az önfejlesztésre és a kapcsolatépítésre, ez a kettő pedig létfontosságú, ha sikeres jövőt szeretnék.

– Milyen rövid, valamint hosszú távú célokat tűztél ki magadnak szakmai szempontból?

– Szeretnék új dolgokat kipróbálni, minél több helyzetben megállni a helyem, hogy már fiatalon értékes tapasztalatokat gyűjtsek. Szakmai szempontból pedig szeretném felfedezni az összefüggéseket, amelyek összekötik a világ eseményeit. Látni szeretném az ok és okozat kapcsolatát, hogy széles körben tárgyalhatóvá váljon egy-egy téma.

A jövő mindig kínál meglepetéseket, talán pont ezért is izgalmas. Változatos célokkal indulok útnak, és tudom, hogy az elszántságom eredményeket fog hozni. Szeretnék szakmai szempontból folyamatosan fejlődni, mindig a lehető legjobbat kihozni az adott helyzetből, és valamilyen úton-módon segítséget nyújtani másoknak. Illetve megtartani azt a kíváncsiságot, ami megalapozza a tudás iránti vágyat, és mindig is a mozgatórúgója marad a szakmának. 

– Mi motivál, hogy ilyen optimista hozzáállásod legyen?

– Az élet elrepül, én meg úgy érzem, hogy ki kell élvezni a pillanatokat és meg kell ragadni a lehetőségeket, mert a végén azok az emlékek maradnak meg igazán, amelyekből tanultam és amelyeket derűlátóan éltem meg. Ha az ember tisztában van az értékeivel, semmi sem bátortalaníthatja el, sőt ösztönzi a célok elérésében. Emellett az önmagamnak való megfelelés is motivál, hiszen a saját életünkért mi vagyunk a felelősek, ezért személy szerint feleslegesnek tartom azt a fajta negatív hozzáállást, ami nem visz előre. Érdemes a legapróbb helyzetekben is felfedezni az értékét, amiért egyszer a jövőbeli énem hálás lesz.

– Hol látod magad 10-15 éves távlatban?

– Úgy látom, hogy olyan fiatal felnőtt leszek, aki komolyan veszi azt, ami számára fontos, mindent megtesz annak érdekében, hogy elérje azt, amit kitűzött maga elé, illetve elmaradhatatlan lesz a folyamatos fejlődés iránti vágy. Az élet hozhat bármit, arra fogok törekedni, hogy a dolgok egyensúlyban maradjanak, mind szakmai, mind családalapítás terén, de kis spontaneitással fűszerezve mindig valami újat hozzon, hogy biztosan ne unatkozzam.