Sürgetően kattogott az elátkozott óra 2016. december 6-án a gólyák számára. Eljött az idő, hogy fény derüljön rá, ki menekülhet meg a marionett bábuk közül a könyörtelen óramester száz éves rabságából. A meseszerű kerettörténetbe foglalt gólyabálnak a Florin Piersic mozi adott helyet a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) megszervezésében.

A versenyben tizenegy pár képviselte saját egyetemi karát. A bátor, lelkes gólyapárok elé az óramester öt feladatot állított, amelyben megmutathatták rátermettségüket a megmenekülésre. Az est hangulatát és a jelenlevő gólyák, szurkolótáborok izgatottságát az órakattogás mellett a homály, füst illetve a zene fokozta.

A gólyapárok a versenyt egy-egy néma mozdulatsorral kezdték, miközben a nézők megtekinthették a bemutatkozó kisfilmeket. Miután minden párost megismerhettünk, következett egy igazi kreativitást igénylő feladat, melyben marionett bábuinknak egy-egy idegen szót kellett körülírniuk. Az akadályt hihetetlen könnyedséggel lépték át a versenyzők, némely szó jelentése szinte teljesen hihetőnek tűnhetett a hallgatók számára.

Ezután egy egyéni feladat következett, amelyben megmutathatták, hogy miben is jó az ő duójuk, mi az amit érdemes tudni róluk. Az óramester kikötése csupán annyi volt, hogy az egy-két percben előadott műsor ne legyen unalmas. Volt, aki verset szavalt, egy-egy páros táncolt, vagy énekelt. És volt, aki mindenkit meglepve, a színpad közepén kezdte el a párja haját vágni, aki mindeközben hihetetlen nyugodtsággal Marcus Aurelius szövegeit olvasta. Emellett láthattunk szappanopera részletet, illetve volt olyan páros, amelyik a kerettörténethez igazodva talált ki egy humoros előadást. A prezentációkat hatalmas üdvrivalgás kísérte. A szurkolótáborok egy emberként ordították támogató rímeiket képviselőik előadása közben. A jókedv, a nevetés garantálva volt.

Ezzel ért véget az első forduló. A zsűri pontjai alapján hét pár jutott tovább, hogy tovább bizonyítsa ügyességét. A második forduló egy improvizációs feladattal kezdődött. Az óramester különböző vicces, kínos, valószerűtlen helyzetekbe állította a gólyapárokat, akik az egymást váltakoztató hangulatoknak megfelelően kellett előadniuk a kitalált szituációt. A főszereplők gyakran a közönséggel együtt nevettek a minden esetben humorosra sikeredett előadásukon. Ezt ügyességi játékok követték, amiben a fiúk és lányok párjuktól elválasztva mérték össze gyorsaságukat, kézügyességüket, illetve célzó képességüket. A lányok kézimunkájukról, a fiúk a férfiasságukról hullatták le leplüket.

A verseny utolsó feladata az volt, hogy a gólyapárok egyike megpróbált kenyérrel tömött szájjal eldúdolni egy kalapból kihúzott dalt, aminek címét minél hamarabb ki kellett találnia a pár másik felének. Talán az izgatottságnak köszönhető, de az utolsó próba inkább lett könnyfakasztóan vicces, mint sikeres.

Az öt feladatot egy közös táncos produkció zárta, amiben mind a tizenegy pár egy koreográfiával rukkolt elő. Ez feloldotta a verseny alatt keletkezett feszültséget. Az alaptörténetet idéző mozdulatok, a harsány, dinamikus zenék szép keretet adtak a versenynek.

Végül a nyertesek kihirdetésére is sor került. Bár a zsűrik már pontot tettek a döntésük végére, az egyes szurkolótáborok még mindig próbálták túlkiabálni egymást a képviselőik nevével. Az eredmény pedig a következő lett: a harmadik helyezettek a Műszaki Egyetem képviseltjei lettek, Süket Zsolt és Székely Réka személyében, a második helyen a Színház és Televízió Kar képviselői végeztek, vagyis Polgár Kristóf és Heletya Orsolya, a verseny győztesei pedig a félig megkopaszodott Szabó Barna és párja Dragomir Annamária, a Pszichológia és Neveléstudományok Kar elsőévesei.

A győztes pár női tagja a következőképpen nyilatkozott a gólyabálról: „Az egész bálnak nagyon tetszett a témája. A közös tánc volt a legjobb része, mert amellett, hogy vagány volt a koreográfia, összerázódtak a párok, és új, aranyos embereket ismertem meg. Jól volt felépítve a bál ezzel az órás bácsival.” Továbbá megtudhattuk tőle, hogy az eseményt négy táncpróba előzte meg,  a verseny gördülékenységét pedig az is segítette, hogy aznap délelőtt  átfogóan megtudták a feladatokat.

Az óraketyegés leállt, a füst utoljára lepte el a mozi termet, a We are the champions megszólalása pedig feltette a pontot az i-re. Fotósok, gratuláló társak tumultusa lepte el a színpad előtti teret. De a bál nem ért teljesen véget. A gólyák a Form Space-ben szervezett after-partyn vezethették le feszültségüket, ünnepelhették meg győzelmüket egy fergeteges bulin.

Képek: Gönczy Tamás