Kicsit mintha megállt volna az élet, nem történik semmi, ülünk itthon és papucsban megyünk egyetemre – el az íróasztalig. Valóban, sokan gondoljuk így, de gyerekkori barátnőm, Fodor Boglárka az élő példa rá, hogy nem is olyan rossz dolog, ha az embernek kicsit több lesz a szabadideje, bőven ki lehet használni ahelyett, hogy siránkoznánk. Másokat is motiválhat, ha elmeséli, hogyan töltötte otthon a bezártságot és mit csinált az utóbbi egy évben. Jelenleg Kolozsváron bérel szobát egy macska társaságában, de néhány hete még itthon, Gyergyótekerőpatakon iszogattuk a forralt bort. Beszélgetésünk a megszokott videóhívás formájában zajlott.

– Hogy talált meg egy évvel ezelőtt a hír, miszerint bezárják az egyetemeket a koronavírus miatt?

– Az elején ugyebár azt mondták, hogy két hétig online folytatódik az egyetem, én meg hazamentem egy bőrönddel, két hétre elegendő cuccal. Csakhogy két hét helyett két hónap lett belőle s egy csomó mindent Kolozsváron hagytam. Üresnek éreztem magam, mert úgy éreztem, hogy nemcsak a cuccaimat, de magamból is ott hagytam egy darabot.

– Hogy viselted a hazaköltözést, az oktatás új formáját és a karantént? 

– Eleinte nem fogtam fel, mi történik és nagyon lazán vettem, de aztán nagyon tele lett a hócipőm az online oktatással, rossz volt bezárva lenni, távol az emberektől, távol az élettől. Eléggé hullámvölgynek éltem meg.

– Mik az előnyei és hátrányai az online oktatásnak?

– Előnye, hogy tudsz mellette dolgozni, időt spórolsz azzal, hogy nem kell utazni az egyetemig, viszont nem annyira hatékony, borzasztó rossz egész nap a gép előtt ülni, nem jó sem a testnek, sem a léleknek. Az ember társas lény, szükség van a szemtől szembeni oktatás élményére. Részmunkaidőben dolgoztam egy keveset, most ékszereket készítek pirograváló módszerrel. (Fába éget mintákat egy ceruzaszerű eszközzel – szerk. megj.)

– Milyen tevékenységekkel kötötted le magad, hogy javíts a hangulatodon? 

– A karantén alatt sokszor voltam az őrület határán. De próbáltam lekötni magam, egy nap pedig kipattant a fejemből az ötlet: alakítsak ki magamnak egy helyet, ahová elvonulhatok. Szerencsére kertes házban éltem meg ezt az egészet, és egy már nem használt kis építményt az udvarunkon egyedül berendeztem és átalakítottam a zugnak, ahová elvonulhattam, egyedül lehettem, ez volt a mentsváram. Amikor papír nélkül ki lehetett menni és találkozni emberekkel, akkor azon voltam, hogy minél több helyre eljussak. Minden egyes lehetőséget kihasználtam, hogy kimozduljak a komfortzónából, ahol két hónapig voltam. Ezután kezdtem el ékszereket készíteni fából, ami szintén amolyan mentsvár volt és segített abban, hogy ne őrüljek meg. Kreativitás kell hozzá és motivál, mert látom az eredményét. Mióta elkezdődött a második félév, vásároltam egy ukulelét, amin játszani szintén hatalmas kikapcsolódás. Mindig is az eszemben volt, hogy pirograválni kezdjek, mert mindig tetszett, de ha nem lett volna ez az egész pandémia, akkor valószínűleg csak évekkel később vágok bele, szóval szerintem nekem ez az időszak segített rátalálni erre.

– Miért döntöttél úgy, hogy visszaköltözöl az egyetemi városodba, és onnan folytatod a képernyőn keresztüli tanulást?

– Úgy éreztem, környezetváltozásra van szükségem. Nem azért jöttem el, mert nem szeretek otthon lenni, hanem azt éreztem, hogy ha már egyetemista vagyok és megtehetem, hogy kicsit itt is legyek, akkor ezt a lehetőséget kihasználom. Nagyon jó hatással van rám az ittlét, motivál és sokkal produktívabbnak érzem magam. Talán azért is, mert otthon a megszokott monotonitásban éltem. Ezt a félévet megpróbálom itt, online egyetem mellett, hátha jobb lesz. 

– Változtak-e vagy lettek-e új céljaid ebben a helyzetben?

– Konkrétan a koronavírus, a kijárási tilalom alatt lettek céljaim. Volt időm elgondolkodni bizonyos dolgokon. Az járt a fejemben, oké, hogy most itt telik az idő a semmivel, most egyetem van és ez szép és jó, de mi lesz utána. Volt egy pont a sok gondolkodás után, amikor azt éreztem, össze kell szednem magam. Ekkor érlelődött meg bennem az elhatározás, hogy nyáron gyakornokoskodni fogok. Kerestem is egy helyet és az ott eltöltött idő alatt kezdtem el érezni, van értelme annak, hogy ezt az egyetemet választottam, ahol tanulok (kommunikáció szak – szerk. megj.). Motiváltabb is lettem és új célokat kezdtem kitűzni magam elé, elég időm volt arra, hogy megérjenek bennem olyan gondolatok, amelyek valószínűleg nem lettek volna, ha nincs a #covid.