Az emberiség újabb kori történelmében még soha nem fordult elő ilyesfajta jelenség, mint amivel jelenleg dolgunk van. Az egy éve beütött Covid-19-világjárvány az áldozatok számát tekintve még a spanyolnáthán is túltesz. Tavaly volt szerencsém kapcsolatba lépni egy családi barátunkkal, aki a világ egyik legnagyobb városában, Tokióban él. Aurora Dabija Romániában született, itt végezte tanulmányait, viszont úgy hozta az élet, hogy japán férfiba lett szerelmes, férjhez ment, és Japánba költözött. Vele beszélgettem arról, hogyan birkózik meg egy ilyen fejlett ország a világjárvánnyal.

Körülbelül negyvenfajta koronavírust fedeztek fel eddig a tudósok, aminek csak hét fajtája veszélyes az emberre nézve. Ebből a hétből egy csupán náthaszerű tüneteket produkál, a többi három viszont igen veszélyes az emberi szervezetre. A Covid-19 a csendes gyilkos, nem tudjuk honnan, mikor csaphat le ránk. Vannak hordozók, akiknek meg se kottyan, ők a legveszélyesebbek, főleg ha nem védekeznek megfelelőképpen, mivel könnyűszerrel átadhatják a gyengébb szervezeteknek, akiknek nincs olyan könnyű dolguk, mint az erősebbeknek. Fontos a megfelelő védekezés, ami jelen esetben a szájmaszk és a kesztyű. Aurorát elsőként arról kérdeztem, egy ilyen nagy városban, mint Tokió, hogyan működik a szükségállapot, betartják-e az emberek, milyen szabályok lépnek érvénybe. Megtudtam, hogy a második világháború után – amelyet Japán a vesztesek oldalán zárt – kisebb-nagyobb igazításokkal a mai napig változatlan törvények léptek életbe a szükségállapotra vonatkozóan. A Covid miatti szükségállapotot április 7-e után rendelték el, majd meg is hosszabbították. A törvény szerint nem büntethetik meg az embereket, csak felszólítják őket, hogy maradjanak otthon, és a lakosság ezt teljes tudatossággal megfogadja. Az üzletek ugyanúgy nyitva maradtak, a vállalatok működtek, csak éppen alkalmazottak nélkül. Mivel nem tudják a dolgozókat fizetni, elbocsátják őket, a cégeket a tulajdonosok tartják fent a lehetőségeikhez mérten.

Aurora elmondta, hogy a vírusnak nem volt nehéz dolga, mivel Japán közel van Kínához, így bármelyik percben a turisták magukkal hozhatták. Így is történt. A hajóút után februárban kikötni szándékozó nevezetes Diamond Princess turistahajót egyik ország sem akarta befogadni, Japán befogadta. A hajón utazó 3500 fős tömegben is kiütött a járvány, a betegeket kórházban kellett kezelni – így kezdődött a koronavírus története Japánban. A fertőzöttek száma lassan nőtt március végéig, majd hirtelen berobbant. A betegek negyven százaléka esetében nem tudták azonosítani, hogy honnan kaphatták el. Aurora elmondta, hogy bármilyen furcsa, Japánban nem végeztek PCR-teszteket. Senki nem tudta, miért, csak tippelgetni tudtak az emberek, az állam viszont annyit közölt a lakossággal, hogy jobb, ha aki csak teheti otthon marad, mert Japán nem rendelkezik elegendő kórházi ággyal. Bármilyen meglepő, az egészségügy ott sem fenékig tejfel. Statisztikát számoltak, és kiderült, hogy Olaszországban jóval több a felszerelt kórházi ágy, mint Japánban. Itt Aurora hozzátette, hogy az egészségesebb életmódnak köszönhetően az öregek hamarabb és könnyebben átvészelik ezt a betegséget, mint Európában.

Tokióban komoly társadalmi-gazdasági tényező a tömegközlekedés. Japánban eleve rugalmas a munkaidő, a járvány kitörése után néhány vállalatnál úgy módosították, hogy ne egyszerre utazzanak az emberek. A vonatjáratok ugyanúgy ötpercenként indultak, utasok viszont alig voltak. Ezzel ellentétben a metró zsúfolt, inkább azt vették használatba, bár a forgalmat nem lehet egy normális hétköznapéhoz hasonlítani, mivel az emberek kilencven százaléka betartotta a szükségállapotot, és nem járkáltak ki csak úgy, amikor kedvük szottyant. Aurora elmondta, hogy a tudósok szerint, ha az emberek nyolc százaléka otthon marad, a járvány hamarabb lecseng, mint gondolnánk. A fiatalok is betartották a kijárási tilalmat, s bár a szórakozóhelyek működtek, nemigen volt vevő rájuk.

A távolságtartás és a biztonságos védekezés itthon sokszor problémás, Japánban viszont nem zúgolódnak a maszk ellen, ott mindig maszkot hordanak, nemcsak vírus idején. Minden február végén elkezdődik a pollenidőszak, s mivel az emberek hetven százaléka allergiás, megelőzésképpen hordják a maszkot, nekik ez nem újdonság. Japánban aki kicsit is náthás, köhög, az embertársai egészségének megőrzése érdekében felteszi a maszkot.

Ahogyan annyi minden más, tavaly az olimpia is elmaradt, amelynek házigazdája Japán lett volna. Eredetileg ragaszkodtak ahhoz, hogy mégis megtartsák a sportvetélkedőt, de miután berobbant a járvány, a hatóságok és az illetékesek kénytelenek voltak szembenézni a keserű valósággal, és emberéletek kockáztatását mellőző döntést hozni. Így a 32. olimpiát tavaly azzal a reménnyel halasztották el, hogy talán 2021-ben megtarthatják.

Nem hagyhattam ki a kérdések sorából az online oktatást. Meggyőződésem szerint ilyen fejlett országban ezen a téren is minden simán megy, és lám,  megint tévedtem. Japánban tavaly tavasszal csak az egyetemeken zajlott online oktatás. Elemi, általános, illetve felsőbb tagozatú iskolákban a tanítás szünetelt. Bármilyen meglepő, a többségnek ott sincs lehetősége digitális eszközökhöz jutni, így nem tudták folytatni a tanévet. Ott a tanév szerkezete is eltérő az európaitól, Japánban áprilisban kezdődik az oktatás és márciusban ér véget.

Az interjú 2020 májusában készült. Azóta kifejlesztették a vakcinát, amelynek köszönhetően mindenki abban bízik, hogy ha lassan is, de biztosan megfordíthatjuk a járványhelyzetet nemcsak Japánban, hanem az egész világon.