Többnyelvű slam poetry estet tartottak a hétvégén a Tranzit házban. A kezdeményezés a Beat Babel nevet kapta és egyedülálló módon nyitott egy kiskaput a műfaj történetében: román, magyar, sőt német poéták is színpadra állhattak, hogy betűáradatot indítsanak.

Az esemény kiemelkedő alakja a német slammer, Bas Böttcher volt, aki mellé csatlakozott még a román oldalról Paul Cristian, Tudor Ciubutari és Maria Cărbunaru. A magyar srácok pedig André Ferenc, Balog Tamás és Vass Csaba voltak. A rendezvény több tematika köré épül, de a legfontosabb feldolgozott témái közé tartozik a többnyelvűség, a kisebbségek közötti viszonyok, multikulturalitás és az emberek egymáshoz való viszonyulása is. A színpadon álló tollforgatók sajátos eszközökkel, saját szemszögükből nézve írták le gondolataikat az említett témák köré fonódva. Szó esett egymás elfogadásáról, arról, hogy gondolkozzunk, mielőtt beszélnénk, hogy nincs idő a gyűlöletre és arról is, hogy amid van, az ugyanúgy másokkal is megosztható. Azonban egy közös pont mindenkinél felfedezhető: nem számít, honnan jöttél, milyen nyelvet beszélsz, vagy milyen nemzetiségű vagy, nem foglak elítélni ezért. Csak emberből legyél, semmi más nem számít. A slammerek ezt fogalmazták meg fő üzenetként: mi elfogadunk, nem ítélkezünk. Ezt semmi sem támasztja alá jobban, mint hogy egyikük sem szidta a másikat a verseiben, hanem vicces, szórakoztató módon beleszőttek olyan helyzeteket, amivel nap mint nap szembesülnek amiatt, mert más-más nyelveket beszélnek. Egymást megtapsolták és elismerték, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a slam végén készült közös fotó utáni ölelések és kézfogások. A közönség soraiból angol, román és magyar mondatok is kiszűrődtek, és mivel a szövegeket a háttérben angolra fordítva kivetítették, így egy emberként tudtak reagálni minden impulzusra. (És reagáltak is!)

A Beat Babel tehát igyekszik falakat döntögetni, határokat feszegetni annak érdekében, hogy elfogadjuk egymást és belássuk, hogy mindenki a barátunk, függetlenül attól, milyen nyelven beszél. A gondolatainkat, a fejünkben élő képeket néha papírra kell vetni. Aztán kell adni nekik egy mikrofont, hogy hallassák a hangjukat. André Feri gondolataival zárnék: „Ha kerítést húzol magad köré, nem másokat zársz ki. Magadat zárod be.”

003beatbabel

Képek: Tompa Réka