Sárga csikó, szabadságharc és kanapészörf

A Campusosok mostanában egytől-egytől filmesztéták. Mit csináljanak, olyan az idő. Moziba be, mert pörög a 14. Filmtettfeszt!

A megújult díjat, Koncsag Ádám szobrászművész filmszalagban vágtató csikóját Muhi András vette át, akit állítólag erős szálak fűznek Kolozsvárhoz. Ezt egyrészt az erdélyi magyar filmnek, másrészt pedig a Bulgakovban fogyasztható spenótnak köszönhetjük, amely, mint kiderült, a művész egyik kedvenc étele. A díjazott prducer egyik kiváló munkáját tekinthettük meg ezután, a Bertóti Attila rendezte Ariadné fonala című animációs filmet. A klasszikus görög mitikus történetet kicsit sajátos, kicsit megújított formában ábrázolják az alkotók, több lehetőséget vázolva fel az eseménymenet szempontjából. Hiszen miért is ne történhetett volna úgy, hogy a félvér lény győzi le Thészeuszt, vagy épp miért ne juthatott volna ki a szörnynek vélt, elzártságban élő alak a napfényre, ki a labirintusból a szabad, széles terű életbe.

De ha már újdonság, akkor nem állhatunk meg itt, hiszen az animációs film után Szász Attila Bronz Zenit díjas remekművét, A berni követet vetítették. Most már diákszemmel látva is teljességgel bizonyos, hogy született jó magyar thriller, de nem csak a film nyújtott sóhajtásos, mellkasra nehezedően komoly, elgondolkodtató élményt, de a vetítés időzítése is nagyon a helyén volt. A film alapja megtörtént esemény: 1958. augusztus 16-án két magyar emigráns betör a berni magyar nagykövetségre, és túszul ejti a nagykövetet. A követség épületén kívül a hezitáló, majd ostromló svájci rendőrség és tüntető, menekült magyarok, az épület padlásszobájában pedig pattanásig feszült idegek, hol szívre, hol halántékra célzott pisztolycső, és egy fantasztikus túszdráma bontakozik ki előttünk. Nem csak azért leszel libabőrös, mert Szabó Kimmel Tamás, Kádasi József és Kulka János szemtelenül természetesen játszik, nem csak azért csalogatja be magát a szemedbe egy-két könnycsepp mert elhiszed és átérzed a szabad életért, szabad szerelemért küzdő szívek valószerű fájdalmát, dacát, hanem azért is, mert rádöbbensz, hogy ez a történet, bármennyire is öreg már, túlságosan is illik a jelenkori magyarok, pláne erdélyi magyarok helyzetére.

Az ajánlás és a történet nagyja is benne van a forgatókönyvíró, Köbli András egyik mondatában, amely a vetítés utáni közönségtalálkozón hangzott el: „Az ’50-es évek Magyarországa teljesen a máról szól – a magyar túlélésről.”

Ilyen élményekért érdemes magyar filmet nézni, a hétvégén pedig minden nap a Győzelem moziba menni.

-kádárhanga-

 

A Couch Surf maga a falra hányt borsó. Én belesüllyedtem a székembe kínomban.

 

A koherenciát még nyomokban sem tartalmazó, semmitmondó szkeccsek se külön-külön, se együtt nem állnak meg a lábukon. Ja, mindegyikben ott a leitmotiv: egy kanapé. Hú.

couch3

A sehonnan sehova tartó epizódok minden ritmus nélkül követik egymást, a bugyuta, papírízű és modoros párbeszédekkel pedig nem tudtam mit kezdeni. A történeket nagyrésze se nem vidám, se nem megható, se nem szellemes, de még csak nem is szórakoztató (pedig női mellek is elővillanak néhol!), hanem csak simán lapos, és még tele is zsúfolták őket erőltetett poénokkal.

A pannon kultúrpolitikát mostanában nem annyira nehéz parodizálni, megteszik ezt a NER (itt Össznemzeti Együttélés Rendszere) kult-urai. A Dramaturgia kitűnő aktuálpolitikai szatírának indul, de Dyga még ezt is képes elrontani. Az Új osztáshoz képest pedig a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság Csak egy szippantás című alkotása Arany Pálmás mű Cannes-ban.

Nem tudom, hogy a forgatókönyvírók látták-e Jarmuch Éjszaka a földön című munkáját. Érzésem szerint nem. Dyga hat, Köbli Norbert három, Mészöly Ágnes pedig egy sztorit jegyez forgatókönyvíróként a tízből, és ezek közül szinte egyik sem működik. Nagyobb összegben fogadnék rá, hogy egy középiskolai novellapályázaton erősebb történetek születnének.

Alacsony költségvetésből igenis lehet jó filmet csinálni. Olyan színészekkel mint Horváth Kristóf (igen, a slammer) vagy Tamási Zoltán meg pláne. És én ilyenkor mindig a pénzt sajnálom: akármennyire lowbudget, azért hány éhes száj jól lakhatott volna ebből a pénzből.

Még Dyga ha elsőfilmes lenne. De nem az. És másfél órát elveszíteni az életünkből: sok.

-ruszpéter-