Fiatalkorban komoly fejtörést okoz a továbbtanulás kérdése. Sokan gyerekkoruk óta tudják, mivel akarnak foglalkozni, néhányan találomra választanak szakot, de olyan is van, aki a lehető legnehezebb utat választja és úgy dönt, beleássa magát a román jogi rendszerbe. Interjúnkban Balázs Janka másodéves joghallgatót kérdeztem pályaválasztási tapasztalatairól, élményeiről.

– Miért választottad a jogot?

– Nagyon érdekesnek tűnt, és teljes mértékben döntésképtelen voltam, úgyhogy abban a pillanatban ez tűnt a legkönnyebb választásnak. Azóta persze rájöttem, hogy ez volt a legnehezebb, amit választhattam, de – még – nem bántam meg.

– Miért pont a Babeş–Bolyai Tudományegyetemre iratkoztál be?

– Amikor eldöntöttem, hogy jogra jövök, akkor utánakérdeztem és utánanéztem a dolgoknak, és például mindenki azt mondta, hogy ha jogot akarok tanulni Romániában, akkor nincs értelme azt magyarul tanulnom. A Sapientián például magyarul oktatják a jogot, és ez valóban nagyon szép dolog a részükről, viszont szerintem tényleg több értelme van románul tanulni. Így, ha elvégzem és lesz diplomám, akkor nem kell leülnöm a román szakszavakat megtanulni, mert már mindent alapból románul tanultam, ami előny lesz. Ráadásul úgy hallottam, hogy a Babeş–Bolyainak a legerősebb a jogi képzése. Meg persze Kolozsvárra akartam jönni a város, a barátok, a társaság miatt. Így született ez a döntés. 

– Mennyire okoz nehézséget általánosságban a nyelvi korlát ezen a szakon?

– Az első hónap nagyon nehéz volt, mert nem voltam hozzászokva a román nyelvhez, legalábbis ilyen szinthez semmiképp. Viszont sokat segít az, hogy folyamatosan, tehát napi nyolc órában román beszédet hallok – bár egy szót sem értek, mert jogi nyelvről, szaknyelvről van szó. Eleinte anyukámmal fordíttattam le oldalakat, mert nem értettem semmit, most már azért jóval könnyebb. Nem azt mondom, hogy a kifejezőképességem jó lett, mert még mindig nem tudok folyékonyan beszélni románul, viszont a fogalmakat most már nagyjából értem. Tehát ha valamit magyaráznak, mondanak, azt megértem. Nem biztos, hogy tudok rá válaszolni, de megértem.

– Akkor van remény annak is, aki nem tud jól románul? Idővel könnyebb lesz?

– Jaj, persze. Minden tanár elmondta ezt első héten, hogy ne essünk kétségbe, mert a románok se értenek mindent. A szakszavakat, kifejezéseket ők sincs honnan tudják és igazából ezek azok, amiket igazán tudni kell. Persze, nem ugyanarról a szintről indulunk, de kemény munkával majdnem be is lehet hozni a lemaradást. Ha leülsz a füzeted mellé, amiben ezermillió szó van a legalapvetőbb családjogi fogalmaktól egészen az öröklésjogi fogalmakig, és azt mind megtanulod, akkor nincs ahogy ne boldogulj el. Tehát van remény mindenkinek, sőt.

– Lassan szállóige, hogy aki jogra megy, az tanuláson kívül mást nem igazán fog csinálni. Egyetértesz ezzel?

– Hát az biztos, hogy sok a tananyag. Én próbálkozom, aztán amennyi összejön, összejön. A gimnáziumban szerintem ez sokaknál volt így, hogy azt néztük, vajon a másik mennyit tanul. Na, az egyetem alatt muszáj volt megtanulnom, hogy ezt el kell engedni. Nem foglalkozhatok azzal, hogy ki mit tud, ki mennyit tanul, mert nagyon idegesítő tud lenni és engem csak hátráltat, ha azt látom, hallom, hogy ki mennyire érti a dolgokat. Tehát teljes mértékben elvonatkoztatok attól, hogy a románok mindent értenek, mennyire okosak és úgy vagyok vele, hogy amennyit tudok, azt ügyesen, lassacskán megtanulom, majd úgyis meglesz az eredménye. Ha pedig nem sikerül valami, akkor nem sikerül, ez van. 

– Volt pillanat, amikor megbántad, hogy ezt a szakot választottad?

– Még nem, viszont így, szesszió közeledtével a következő egy-két hétben ez gyorsan változhat és nem kizárt, hogy elgondolkodom majd azon, miért rontottam így el az életemet és tényleg kellett-e ez nekem…

– Mit tanácsolsz annak, aki jogi egyetemre menne?

– Szeressen tanulni! És szeressen olvasni! Az sem árt, ha jó a felfogóképessége, mert tényleg nagyon sok a tananyag, amit meg kell tanulni. Viszont, ha tudsz úgy olvasni, hogy meg is értsd azt, amit elolvastál, az hatalmas segítség. Nem kell megjegyezni mindent szó szerint, elsőre nem is lehet, de ha megérted és felfogod, első lépésnek már az is tökéletes.