Filmtettfeszt 2. nap

Folytatódik az idei Filmtettfeszt, de azért van a listán olyan alkotás is, amely helyett inkább választanék egy közhelyes hollywood-i pofánlövéses akciófilmet, pláne, ha a szombat délelőtt vetített című filmre gondolok. Röviden – egész jó technikai megoldások, pazar effektek, pocsék történet és még pocsékabb színészi játék.

Bernáth Zsolt művében négy tinédzser ébred arra, hogy valamiféle furcsa burok veszi körül őket, amelyen nem hatol át a napfény, az egyikük cukorbeteg, rohamot kap és egy órájuk van, hogy kiszabaduljanak a sósvízes gömb fogságából, mielőtt elveszítik a társukat. Hm, ez még egész lenyelhető – gondoltam magamban a film ismertetőjét olvasva, a kivitelezés azonban kevésbé könnyen emészthető. Az alapötlet sem teljes – miért pont négy tinédzsert mentenek meg a földönkívűliek a végső pusztulástól? Egyálatlán elpusztult a föld? Ugyanakkor az események során sem lehet sokszor különbséget tenni a látomások és a valóság között, pláne, ha az utolsó jelenetre gondolok.

A karakterek szánalmas amerikai klisé-koppintások: egy velejéig bunkó, kicsapongó tüsihajú szőke gyerek, egy mindenki által sznobnak nézett, üres tekintetű lány, egy kócos, utcai stílusú, meg nem értett rocker, no meg az okos falkavezér, aki természetesen a lány szerelme lesz. Ráadásul a színész-palánták annyira üres arckifejezéssel játszanak, hogy a félelmetesen felolvasásszerű szövegmormolásuk eltörpül emellett. Ezekhez társul a gyenge, néhány szó folyamatos ismétléséből álló forgatókönyv, az érthetetlenségig túlbonyolított mondanivaló, és az amerikai A burok c. sci-fihez félelmetesen hasonlító borítókép.

Azonban nem lehetünk túlságosan szigorúak a filmhez, hiszen, a vizuális effektek egész jól megállják a helyüket. Az biztos, hogy középszerűsége és unalmassága miatt nem lesz ez a film a magyar science-fiction egyik mérföldköve, de legalább van egy kezdeti pont, amelyhez hasonlítva legközelebb valami sokkal nézhetőbbet lehet alkotni.