Gyéresi Júlia: A beszédtechnika fontossága a professzionális beszélők mindennapjaiban

Beszédtechnika kurzussal kezdtük a szombatot, Gyéresi Júlia, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem adjunktusa bepirosozta a borús reggelt. Tíz óra előtt mindenki még az ébresztő kávéját szürcsölgette, amikor a művésznő berobbant a terembe. „Nehogy valaki le merészeljen magázni!” – jelentette ki rögtön.

 

Egyre gyűltek az emberek a szervezők nagy örömére, és hamarosan kezdtünk is. Rövid elméleti áttekintő után áttértünk a gyakorlatokra. Zengett a terem a betűjeinktől, a mondókáinktól. Julika, ahogyan ő nevezte magát, mondta először, mi pedig utána. Többek közt fókákat paskoltunk, meg a falnak küldtünk puszit. Utóbbit úgy, hogy az ánuszkánk is belerezdüljön, s további olyan dolgot, amelyekről sosem hinné az ember, hogy egyszer több mint húsz idegennel egyszerre fogja csinálni egy teremben. Ezekkel tettünk próbát a hangok helyes kiejtésére.

A következő játékokkal próbáltuk elfeledni a gondolkodó hangokat, hiszen a magyar minden magánhangzóval képes gondolkodni (ö, á, o stb.), sőt még nyögni is tud belé”. Sokkal magabiztosabb és megbízhatóbb érzetet kelt az az ember, aki nem ad ki ilyen hangokat beszéd közben, sőt hallgatni is kellemesebb őt.

Neveket mondtunk, majd tulajdonságokat, ezeket memorizáltuk keresztmozgással. Utána párokban próbáltuk meg az egymásra hangolódást, és reagálópárbeszéd-versenyt is rendeztünk, amelynek lényege az volt, hogy egy adott témáról úgy beszéljenek a résztvevők, hogy gyors reagálással beépítsék a mesekártyákról felmutatott ábrákat, mint új szavakat. Hadd büszkélkedjem el ezúttal, hogy ezt a versenyt én nyertem meg.

A két óra hamar elröppent, mi pedig feltöltődve léptünk ki a teremből. Úgy gondolom, hogy a kurzus tanulságos és sikeres volt, igaz, sok gyakorlatot kell végeznünk még a helyes beszéd elsajátításának érdekében, de ezúttal kaptunk egy jó alapot.

Néhány elméleti tanács, amiket lejegyeztem:

A helyes légzés mindennek az alapja, a hasunkba vegyük a levegőt, ne a mellkasunkba.

Álláskor csípőszélességű terpeszbe rakjuk lábainkat, hogy tudjuk váltogatni a súlyt egyikről a másikra.

Üléskor ne keresztezzük végtagjainkat, a fenekünk hátsó felére üljünk, egyenes háttal és a lábak enyhe terpeszbe legyenek. Megszólalás előtt mindig várjunk 2 másodpercet, amíg végiggondoljunk mondandónkat, így elkerülhetjük az ő-zést és a mellébeszélést.

Ne köszörüljünk a torkunkat, inkább apró köhécseléseket végezzünk, ha szükségét érezzük, és nyeljünk, hogy megnedvesítsük a hangszalagjainkat.