Bár a homoszexualitás egyidősnek mondható az emberiséggel, a társadalomnak a mássághoz való viszonyulása göröngyös utat járt be az idők során. Míg az ókori görögöknél nagyban elterjedtnek számított, addig a középkor törvényei a homoszexualitást súlyos bűncselekménynek találták, akár kivégzéssel is büntethették – ahogy helyenként ma is. Bár jelenleg már olyan államok is akadnak, amelyek engedélyezik az egyneműek házasságát, a melegek teljes elfogadásáért a legtöbb társadalomban még mindig küzdeni kell.

Az erdélyi származású, 22 esztendős Gere Benedek a barátjával évek óta Budapesten él. Őt kérdeztem az egy évvel ezelőtt elfogadott „pedofiltörvényről”, a homoszexualitással kapcsolatosan a környezetében tapasztalt viszonyulásról, terveiről.

– Hogyan fogadtad tavaly, hogy megszavazták a törvényt?

– Egyszerre éreztem csalódottságot és némi dühöt. Ennek az az oka, hogy régóta visszafejlődést tapasztalok a melegeket érintő problémák kezelését illetően, főként a kormány részéről.

– Az új törvény szerint tilos 18 éven aluliak számára olyan reklámot elérhetővé tenni, amely a homoszexualitást népszerűsíti. Szerinted valóban befolyásolhatják a gyermeket az ilyen jellegű tartalmak?

– Azt lenne fontos megérteni, hogy a homoszexualitást nem a tévéből vagy reklámokból „tanulja” az ember. Valaki vagy annak születik vagy nem, ez sajnos ilyen egyszerű. És bizony az elfogadást soha nem érjük el, ha továbbra is tabu marad a melegség. Beszélni kell róla és felvilágosítani a fiatalokat arról, hogy ez létezik. Senki nem fog a saját neméhez vonzódni csak azért, mert esetleg látott valahol meleg témájú tartalmat, ez nagy ostobaság!

– Mennyire elfogadók az emberek a homoszexualitással kapcsolatban a környezetedben?

– Olyan emberekkel veszem körbe magam, akik gondolkodásban és hozzáállásban hozzám hasonlóak, így ezzel soha nem volt gondom. A munkahelyemen is csupa elfogadó és meleg témában tájékozott ember között dolgozom.

– Előfordult-e, hogy diszkrimináció ért, esetleg verbálisan vagy fizikailag bántalmaztak a nemi irányultságod miatt?

– Fizikailag soha nem bántottak a másságom miatt. Verbálisan annál inkább, de az is főként gyermekkoromban volt jellemző. Azt viszont tudni kell, hogy az érintett személynél például a „buzizás” nagyobb sebet ejthet, mint ha fizikailag bántalmaznák. A szóbeli bántalmazások ellenére soha nem tapasztaltam diszkriminációt, nem éreztem magam kitaszítva bizonyos közösségekből. Nyilván ebben közrejátszik az is, hogy megválogatom, milyen helyekre megyek bulizni, szórakozni, de ez a munkahelyemre is igaz.

– Szerinted van remény arra, hogy Magyarországon teljes mértékben elfogadják az LMBTQ+-közösséget? Ha igen, mennyi időnek kell eltelnie hozzá?

– Szerintem Magyarországon csak akkor lehet teljes mértékű elfogadás, ha a politikában is támogatni fogják az LMBTQ+-közösséget, nem pedig üldözni és ellehetetleníteni az életünket. A társadalom szerintem soha nem fog tudni teljes mértékben elfogadó lenni, de fejlődésre vitathatatlanul képes. Az biztos, hogy sokak számára ez nehezen befogadható téma, nem is fog működni egyik napról a másikra, évekre van szükség a változáshoz.

– Tervezel családot alapítani Magyarországon? Egyáltalán ott tervezed leélni az életed?

– Nagyon szeretek Budapesten élni, és a jövőmet is itt képzelem el. A párommal lakom együtt már több mint egy éve, és tervezünk a jövőben közös kutyát nevelni, mi egyelőre így vagyunk család. Jelenleg nem férne bele az életembe a gyerek, így nem is vagyok nagyon érdekelt a témában. Ez a jövőben még változhat, persze, de most így teljes az életem.

Benedekék kis családja mostanra kiegészült Palikával, a fekete francia bulldoggal.

(A képen Benedek – bal oldalon – látható párjával)