Wes Anderson – Méreg

Ha pörgős, feszült és humorral fűszerezett rövidfilmre vágyik az ember, akkor aggodalomra semmi ok, Wes Anderson Méreg című alkotása majd eloltja az étvágyat. Vagy pont nem.

Az amerikai filmrendező, forgatókönyvíró és producer Wes Anderson által rendezett Méreg (Poison) négy új rövidfilm egyike – ezek a Netflixen megtekinthetőek. A minifilm 1950-ben publikált Roald Dahl-novella alapján készült, és felettébb izgalmas, ugyanakkor gyors tempójú történetet mesél el, amely a brit uralom alatt álló Indiában játszódik. A kamaradarab középpontjában a Dev Patel által alakított Timber Woods áll, aki éppen megérkezik barátja, Harry Pope (Benedict Cumberbatch) házába. Kiderül, hogy Harry ágyában egy krait (Ázsiában honos mérges kígyó) fekszik, nem mellesleg annak harapása azonnali halállal jár, hacsak nem kapja meg az áldozat azonnal az ellenmérget. Woods segítséget hív a helyi orvos, dr. Ganderbai (Ben Kingsley) személyében, hogy valahogy megmentsék Harry életét. A trió hihetetlenül gyors és intenzív körülmények között dolgozik a kígyó eltávolításán: Harrynek ellenmérget adnak, kloroformba áztatják a matracát, hogy elaltassák a kraitot. A kisfilm utolsó felvonásában azonban a történet váratlan fordulatot vesz.

A kígyóval harcoló három szereplőn kívül a novella íróját is „bevonták” a rövidfilmbe, akit Ralph Fiennes alakít. Roald Dahl csak kétszer jelenik meg a filmvásznon. Először részletesebben beszél a kraitokról, elmagyarázva, hogy vékony és veszélyes teremtmények, akik óriási hatalommal bírnak mérgüknek köszönhetően. Másodszor a film végén felolvassa a novella utolsó mondatát: „Dr. Ganderbai beindította a motort, és elhajtott.” A történet eredeti írójának megjelenítése finom, de annál érdekesebb részlet Anderson részéről. Dahl jelenetei összezavarhatnák a nézőt, és eltéríthetnék a figyelmét a Harry Pope házában zajló feszült eseményekről, de ez nem történik meg. Sőt, Dahl pillanatai hozzáadnak a filmélményhez, és arra késztetik a nézőket, hogy kritikusabban gondolkodjanak arról, amit látnak. Dahl jelenléte azt a kérdést is felveti, hogy az író pontosan miért írta meg a történetet, és honnan inspirálódott.

A Méreg a kígyó eltávolítása mellett természetesen másról is szól. Az alkotás elején a figyelem középpontjában a mérges kígyó elleni küzdelem áll, de a film folyamán egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a valódi veszély nem csak a kraitban rejlik. Az ember ugyanolyan ártalmas és mérgező lehet, mint a filmben megjelenő hüllő. A három férfi hierarchiája tárul a nézők elé: az angol uralom alatt álló Indiában egyértelműen a britek vannak a piramis csúcsán. Harry is oda tartozik. Az indiai Woods és a helyi orvos az elnyomottak oldalát képviseli. Az ezekből fakadó feszült dinamikákról és emberi kapcsolatokról is szól Anderson filmje, a karakterek közötti feszültségeknek és előítéleteknek köszönhetően pedig mélyebb rétegeit ismerhetjük meg a gyarmatosító hatalom és a gyarmatosított nép viszonyának.

Tehát nem csupán borzongató és vicces műről beszélünk, hanem gondolatébresztő alkotásról, amely a karakterek, a történelmi háttér és a vizuális elemek összehangolásával absztraktabb jelentést ad a feldolgozott novella cselekményének. Wes Anderson a maga módján egyedi rendezői stílusával olyan filmvilágot teremtett, amely sok rétegén keresztül kínál széles körű értelmezési lehetőségeket a nézőknek.

Majdnem 18 perces rövidfilm három (vagy inkább négy) szereplővel: nem várna el sokat az ember, de mégiscsak a híres-neves Wes Andersonról beszélünk, és bátran ki lehet mondani, jó munkát végzett. A legutóbbi nagyjátékfilmjeit viszonylag sok kritika érte, többen tartják az amerikai filmrendező képi világát üresnek és erőltetetten párhuzamosnak. Félreértés ne essék, ebben a rövidfilmben az andersoni szín- és látványvilág hozza a kimagasló formáját, de most a gyors események és a karakterek közötti dinamika még rátesz egy lapáttal. A néző azon kapja magát, hogy képes volt 18 percet végigizgulni a kígyóhatástalanító trióval együtt.

A Méreg „csendes” alkotás. A mérges kígyók hajlamosak mozgásban lévő vagy hangos élőlényekre támadni, éppen ezért a szereplők suttogva beszélnek egymással, olykor felemelik a hangjukat, de akkor mindenki gyomra összeszorul. A mozgás halk és lassú, de a szituáció nehézsége és feszültsége ezt meg is követeli.

Humorosan megírt és elmesélt történet, de elborzad az ember lánya a képernyő előtt valahányszor meglátja Harryt mozdulatlanul és leizzadva az ágyon. Csupán néhány perc alatt sikerül elérnie a filmnek, hogy megszeressük vagy megutáljuk valamelyik szereplőt, ráadásul minden képkocka rásegít arra, hogy izguljunk és izgassuk magunkat. Senki nem jöhet azzal a kifogással, hogy nincs ideje megnézni ezt a filmet, hiszen tényleg rövidfilmről beszélünk, éppen ezért: mindenki nyissa meg a Netflixét, vagy keressen egy havert, akinek van, és segítsen Woodsnak és dr. Ganderbainak eltűntetni a kígyót Harry ágyából. Még nem késő.