Gurul a labda, én is gurulok utána. Elbotlottam, persze a levegő buckáiban, vagyis a semmiben, de úgy, hogy ne legyen egyértelmű, éppen mi történt. Minden mozdulata ki van találva minden esésemnek, megvan, hogy éppen merre vetődjek, zuhanjak azért, hogy nagyobb ováció, vagy éppen hangosabb hurrogás alakuljon ki. Olyan ez, mint a tánc. Megvan előre a koreográfiánk, hogy edző bá tudja kitalálni, mi legyen a következő lépés. Meg, persze, azért is fontos, hogy ne legyen unalmas a meccs. Már hogy volna érdekes a focimeccs a percenkénti esések nélkül? Ez olyan, mint a gól. Sőt, talán jobb is, a gól nehezebben sikerül, de ezt bármikor el lehet játszani, és szinte perzseli a szurkolókat. 

Zsák, zsák, teli zsák, teli van az pénzzel: gyönyörű zöld hasú eurók várnak majd az öltözőben, ha úgy alakítjuk a meccset, ahogy edző bá mondta. Nem lenne azért rossz egy gól, akkor többet kapnék azokból a bankókból. Na, erőltessük meg magunkat! Itt is a lehetőség – de várj, hogyan kéne majd örüljek, ha bemegy a labda? Melyik ikonikus gólörömöt alkossam újra? Ott van, mondjuk, a Keane-, Crouch- vagy akár a LuaLua-típusú miniprodukció, azokat viszont nem tudom újraalkotni, mert se a hátraszaltó, se a cigánykerék, de még az ilyesfajta táncikálás se megy nekem. Mondjuk, legyen Ravanelli, az tök egyszerű! Mi van akkor, ha most véletlenül nem jól célzok és mellé megy? Hogyan legyek szomorú? Hogy is gyakoroltuk – nem emlékszem, de már mindegy is, mert elvették tőlem a labdát. Ne már…, ilyen szerencsétlen csak nem lehetek, legalább essek egyet, higgyék, hogy a másik hibája! Sőt, itt is maradok és magzatpózban fetrengek néhány percet, maradjon csak rajtam a rivaldafény, hátha a bíró is idejön megnézni, hogy vagyok.

Repül a labda, ki tudja, hol áll meg és bumm, egy nagy fejes és gól! Most akkor az a feladatom, hogy felugrom és ordítok egyet, majd a legközelebbi csapattársamra vetem magam, akkor egyértelmű lesz mindenkinek, mennyire boldoggá tesz a pénz… izé, a siker. Igen, így jó lesz. Ha már az előbb estem egy nagyot, ezt kihasználom! Tudom, hogy bezoomol a kamera, a tévében a sok millió ember engem és a gólom visszajátszását nézi, miközben nagy részük sört nyakal. Innék én is egy kis sört, olyan jó hideg, frissen csapoltat! Ebből a gólból annyi sört fogok inni, amennyit csak szeretnék, de egyelőre egy kis víz sem esne rosszul. Ebben a sok lótás-futásban, gurulásban és bukásban szörnyen elfáradtam. Milyen jó, mindjárt félidő!

Egy, kettő, három, te leszel a párom, zsupsz, nálad volt a labda, úgy teszek, mintha elvenném tőled, és máris borulunk mind a ketten. Ez nagyon szép esés volt! Művészi remekmű. A labda gurul, és a változatosság kedvéért néhányat én is gurulok utána.