Vizsgafilmek, Z generáció, retro vs vintage, Aranyélet: csak néhány téma abból a széles repertoárból, amelyből a hétvégi Kommunikációs Napokon a közönség csemegézhetett. A szervezők ez alkalommal sem okoztak csalódást, ígéretükhöz mérten a modern televíziózás kulisszái mögé minden kíváncsiskodónak betekintést engedtek.

Vizsgafilmek emberi tragédiákról

Államvizsga filmek vetítésével indították a kommnapokat, a Kulturális Ifjúsági Filmnapokon (KIF) első, illetve második helyezést elért Kopjafa a házunk helyén és A falak mögött című alkotásokat tekinthették meg az érdeklődők. Röpke húszperces késés után az első film rendezőjével, Barabás Eszterrel és operatőr/riporterével, Jakab Mónikával beszélgetett Buryán Tünde. Megtudtuk, hogy a Kopjafa a házunk helyén dokumentumfilm Bözödújfalu elárasztását dolgozza fel, és az is kiderült, hogy Jakab Mónikát személyes szálak fűzik a történethez, mivel nagyszülei onnan származnak. A filmben a falu egykori lakóit szólaltatták meg, akik könnyeikkel küszködve meséltek arról, milyen volt egykor a falu, és milyen érzés volt elhagyni az otthonukat.

A vetítés után Barabás Eszter és Jakab Mónika a nézők kérdésére elárulták, hogy a négyszemélyes stábot nagyon megérintette a forgatás, és mivel nemrégiben leengedték a tó vízszintjét, láthatóvá váltak a falu maradványai, ez pedig a film folytatásának lehetőségét hordozza magában.

A következő alkotás Roseti Bruno rövidfilmje, amely egy vak és egy mozgássérült fiú szemszögéből ismerteti meg egy javítóintézet belső működését.

Nagy Andrea

24799667_1201846466626695_7873834616804830773_o

A retro és a vintage bizony nem ugyanaz!

A pénteki előadáson Keszeg Anna kultúrakutató, a Debreceni Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének adjunktusa az alapokkal kezdte és a médianosztalgia fogalmát tisztázta a jelenlévőknek. Így tehát a médianosztalgia azon formája, amelyet személyes vonatkozáson túl ideológiai, kereskedelmi, turisztikai, esztétikai vagy szórakoztató célokra használnak, s amely a médiakultúrában artikulálódik, egyszerre jelzi a valóságot és a fejlődést. Pszichológiailag maga a nosztalgia egy válságtünet. Ugyanakkor felmerül az a kérdés is, hogy lehetünk-e nosztalgikusok olyan időkkel kapcsolatosan, amelyekben nem éltünk – ez leginkább a mai fiatalabb generációra vonatkozik. A nosztalgiát emellett még a traumával is össze lehet hasonlítani – hangzott el.

Ezek után a retro és a vintage fogalmak között tett különbséget az előadó: a retro a múlt felhasználása vagy újrahasznosítása egy új design koncepcióban, míg a vintage a múltbéli tárgyat nem alkotja újra, hanem változatlanul átveszi.

Később az előadó áttért az Aranyélet című sorozatra. Ebben a sorozatban jelentősen sok a múltbéli visszatekintés, de nem annyira, hogy monoton legyen. Néhány tárggyal is példázta a nosztalgiát: régi IPM magazinnal, Conan Saga képregénnyel, plüss dobókockával és a Bábel Tornya játékkal is. A sorozat alkotóinak izgalmas ezeket mind visszahozni – mesélte Keszeg Anna.

Mihály Kriszta

24837481_1202557206555621_1378348300978720622_o

„Azt hiszem, hogy rossz előadót hívtatok!”

Utolsó meghívottként Végh Zsolt színésszel, az Aranyélet Gáll Ferencével ismerkedhettek meg a szép számban összegyűlt érdeklődők. Keszeg Anna moderátorral beszélgettek tapasztalatokról, korábbi filmekről és együttműködésekről. Az Aranyélet játékmódja leginkább a Breaking Bad sorozatéhoz hasonlít, és aprólékos, egyfajta „sorozatba burkolt szerzői film”. Ezután a közönség kapott szót, és kulisszatitkok iránt érdeklődtek. Sajnálatos módon Végh nem igazán készült, és nem tudott szolgálni néhány ilyen esettel, amiért elnézést is kért.

Viszont beszélt arról, hogy egyes részek leforgatása után nehezére esett a nevetés és mosolygás, de arról is, hogy szereti az olyan drámai karakter eljátszását, amely számára kihívás, azonban Végh szerint könnyebb olyan valakit eljátszani, akinek a személyisége távol áll a színészétől. Többek között Gáll Ferenc karakterét azért szereti, mert minden lehető dolog megtörténhet vele. Arra a kérdésre pedig, hogy színészként ki inspirálja őt, Stefanovics Angélát nevezte meg (akit egy egész ország mindenki Emeséjeként ismer egy bankreklám miatt), akinek művészete nagy hatással van rá.

Mihály Kriszta

25182034_1202582553219753_962842244405324206_o

 

Amikor a technológia a köldökzsinór

A szombati nap programkínálata rengeteg érdeklődőt vonzott a helyszínre, többek közt Kádár Magor Konvergálj vagy pusztulj! A klasszikus média esete a Z generációval című előadása volt népszerű a közönség körében. A kommnapok utolsó bemutatója is telt házzal zárult. Kádár Magor előadásmódját három szóval lehetne jellemezni: humoros, lényegretörő és diákközeli. A konferencia a Z generáció ismertetésével kezdődött, vagyis a 1996 után született nemzedék lett kivesézve. Az a bizonyos generáció, amely majdhogynem okostelefonnal a kezében sír fel a szülőszobában, és a technológia olyan elengedhetetlen lesz számára, mint a köldökzsinór. Az előadás további részében Kádár Magor kitért arra is, hogy manapság látvány nélkül semmit sem lehetne eladni. A vizuális effektusok fontosságát az előző konferenciához kapcsolva egy nem mindennapi Pornhub reklámmal szemléltette, ami igencsak megalapozta a hangulatot a közönség számára. A továbbiakban mindenki szembesülhetett az emoji jelenséggel, valamint azt is megtudtuk, hogy melyik emotikon volt a legnépszerűbb ebben az évben. „A televízió nem fog megszűnni, csak megváltozik” – hangzott el, az állítását pedig az előadó a legújabb statisztikákkal és felmérésekkel szemléltette.

24883283_1203409083137100_3652209390175098055_o

A bemutató végeztével alumni beszélgetés következett. A meghívott régi diákok felelevenítették, hogyan telt számukra az egyetemi élet, majd pályakezdésről, jelenlegi életükről beszéltek. Érdekes volt látni és hallani, hogy a nálunk végzett diákok milyen utakon indultak tovább, faggatni őket kérdéseinkkel. Habár potenciális újságírójelöltekként a nagy ide-oda rohanásban nem sikerült mindegyik előadásra eljutnunk, tartalmas hétvégét tudhatunk a hátunk mögött és máris türelmetlenül várjuk a jövő évi Kommnapokat.

Kincses Kriszta

Képek: Gál Márk, Szitai Eszter, Tompa Réka