Azt mondják, a zene az a művészeti ágazat, amelyet a legnehezebben lehet visszaadni más művészeti formában. Lehet az akár festészet, fotó, film vagy írás. Magam is bajban vagyok, pedig rendelkezésemre áll a magyar ábécé 44 betűje. Október 25-én ugyanis jazz koncertre mentünk a L’Atelier bárba.

A Barabás Lőrinc Quartet érkezett Kolozsvárra, hogy legújabb albumukat, a Beardance-t az erdélyi közönségnek is bemutassák. Kolozsvár után felléptek még Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Brassóban és Szatmárnémetiben.

Ha már jazzkoncertről van szó, az ember egyfajta emelkedett hangulatban érkezik a helyszínre, mert tudja, hogy valami nagyon jót fog hallani … főleg, ha még ráadásul elektronikus-jazz kombinációt ígérnek a plakátok. Az emberek nagyon szeretik ezt a bizsergető várakozást, mondanom sem kell, alig fértünk a kávézónak kialakított polgári lakásban. Majd négy pesti srác zenélni kezdett. Ekkor már nem számított, hogy egy széken ketten osztozkodunk, vagy hogy a pincérlány alig érti, milyen italt szeretnék rendelni. Egy félkezű jazz-trombitás mély levegőt vett, majd elindultunk egy új dimenzióba.

A kvartett nem a klasszikus értelemben vett jazz repertoárral jött el, hanem egy electro-ufó-jazz-féle ötvözetet (mert másképp nem lehet meghatározni a műfaját) hozott. A zene különleges „ufósága” közelebb hozhatja a jazz zenét a fiatalabb
közönséghez is, akik sokkal jobban ismerik, jobban hozzá vannak szokva az elektronikus zenéhez. A dalokban emiatt számos elektronikus elemet használnak: drum’n’bass alapot, különböző effekteket, torzításokat, loop pedálokat, sőt még a sokszor giccsesnek tűnő szintetizátor-effekteket is. Ebbe simul bele a jazz: a trombita, a zongora és a seprűzéssel megszólaltatott dobok. Néha azt hittem, hogy a sarokban valahol megbújva Jean-Michelle Jarre is velük együtt nyomja szintijét, vagy hogy egy őslakos indián van a másik zugban meglapulva, és velük együtt játszik. Az album címadó dala ugyanis az indián kultúrából vett, medvetánc motívumon alapul. A különböző korszakok változó motívumai és hangzásai alkotják tehát a Beardance világát.

…Ami így egy különleges katyvasznak tűnik. A legharmonikusabb összevisszaság, amit eddig koncerten hallottam. A rendkívül profi zenészek gerincéből éreztem a zenét. Láttam, ahogy élvezik a saját művüket, s így én is majdnem önkívületben simultam a dallamokhoz. Engedtem, hogy felálljon a szőr a hátamon, s utána teljesen ellazultam. A vicces az, hogy ezzel az a 150 összegyúródott ember is ugyanígy érzett. A sörtől ugye vizelnie kell az embernek, de mindenki inkább elfelejtette saját paraszimpatikus reflexét, és megvárta a szünetet. Mert a koncert annyira jó volt, hogy nem lehetett holmi pisiléssel megszakítani az extázist.

De kik ezek a srácok?

Az albumot 2016 szeptemberében adták ki. A kvartettben zenélnek: Cséry Zoltán billentyűs, Herr Attila basszusgitáros, Nagy Zsolt dobos és Barabás Lőrinc. Utóbbi neve kevésbé ismert felénk, de annál többen hallottak róla Amerikában, Kínában és az Egyesült Királyságban egyaránt. Budapesti jazz-trombitás és zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanult, már diákkorában számos neves jazz-fesztiválon fellépett, Hongkongban és Ausztráliában is. Egy darabig az IrieMafia együttest erősítette, majd megalapította saját jazz-funk-pop együttesét, Barabás Lőrinc Eklektric néven, amellyel két albumot is kiadott. Zenéjét azóta nagymértékben meghatározza az elektronikus zene világa, az instrumentális és elektronikus elemek harmonikus keverése. Két szólóalbuma is keveri az groove-es, ritmikus elektronikus zenét a klasszikus zenével. A szólóalbumokból készült egyszemélyes showjában trombitát, billentyűshangszert és laptopot használ számai eljátszásához. Legújabb projektje pedig a kvartett, amelynek kolozsvári fellépését óriási tapsviharral és őrjöngéssel viszonozta a nagyérdemű.

14633474_1230486643668852_2760415235552205857_o

Képek: az Atelier Cafe Facebook oldaláról