A Netflixtől már megszokhattuk, hogy fiatalokat megcélzó sorozatokat dob piacra, ahogyan azt is, hogy előszeretettel dolgoz fel mentális és fizikai betegségeket és problémákat, érzékenyíti a nyugati társadalom idealizmusát.

A Mindent, itt és most (angolul: Everything Now) sem képez kivételt. A nyolc részből álló, dráma és vígjáték besorolású sorozat első évada 2023. október 5-én debütált a Netflixen. Rendezői Dionne Edwards és Charlie Manton. Az anorexiát leküzdeni próbáló fiatal lány félévnyi rehabilitációs központban töltött idő után próbál visszailleszkedni barátai közé, az iskolai környezetbe, a családjába és legfőképp saját testébe. Az anorexiás kamasz lány karakteréhez tökéletes színészválasztás volt Sophie Wilde, akit korábban a Beszélj hozzám! című filmben is láthattunk. A fiatalokat számos dolog foglalkoztatja a gimnáziumi évek során, amely önmagában sikersorozatoknak ad termő talajt, de ebben az esetben a tini még extra nehezítésként olyan betegséggel is küzd, amelynek lefolyása, kialakulása és megélése tévhitként él a társadalomban. A forgatókönyvön négy személy is dolgozott, Ripley Parker, Roanne Bardsley, Dylan Brady és Glenn Waldron. Az élet és az írók sem voltak túl kegyesek a főszereplővel, hiszen a gyógyulási folyamatát és a visszailleszkedését számos környezeti tényező nehezíti, sőt – mondhatni – már-már ellehetetleníti. A szülei a rehabilitáció alatt eldöntötték, hogy elválnak, de az ideális család látszatát próbálták fenntartani, amíg a gyerekük vissza nem illeszkedik a gimnazista hétköznapokba, ami már önmagában is földipokol-küszöbként van ábrázolva minden filmben. A lány megtudja, hogy a szülei elválnak, azt gyanítja, hogy az anyjának másik férfival van viszonya, ez főként annak tudható be, hogy a főszereplőnk erősen apás lány, és az édesanyja a zsúfolt munkája mellett nem zavar túl sok vizet a családban. Amikor a lány megtudja, hogy az imádott apja a családot szétrobbantó dinamit gyújtózsinórja, megtorpan a gyó­gyulása felé vezető, igencsak nehézkes úton. Számos klisés és eredetiséget hordozó jelenetnek lehetünk szemtanúi. A nagyon figyelmesek bizonyos jelenetekből levonhatják a burkolt tanulságokat, amik az igazi zamatát adják a sorozatnak. A lány belső monológjait, a tényt, hogy az evés számára ellenőrizendő és kihívásokkal teli cselekedet. Amit más megtesz, mert normális, az számára minden esetben harc önmagával szemben önmagáért.

A lány bakancslistát ír, amiben olyan célokat és feladatokat tűz ki, amelyeken ha túlesik, vagy megteszi őket, akkor normális, átlagos kamasz lehet. Feltehetően minden nézőben megszólal a racionalizmus pacsirtája, hogy nem, csajszi, nem leszel átlagos kamasz ha füvezel, elveszíted a szüzességed vagy lopsz a boltból. Valójában ezt a főszereplőnk – nevezzük nevén –, Mia is tudja, érzi ő legbelül, de a próbálkozását igazán becsülni lehet, akarja, hogy ne a betegsége határozza meg a személyiségét. Ez kulcsüzenet, hiszen akik bármilyen hasonló betegségben vagy zavarban szenvednek, címkét kapnak a társadalomtól, amelyet nem lehet túl egyszerűen megváltoztatni. A lány saját küzdelme mellett párhuzamos szálakon futva láthatjuk, hogy a közvetlen környezete hogyan birkózik meg a helyzettel. A legjobb barát, aki sosem látogatta meg a rehabilitáción Miát, mert nem bírta a számára fontos személyt úgy, abban az állapotban látni. A főszereplő öccsét, aki azt érzi, az ő problémái nem fontosak, mert a nővére betegségére fordítanak minden figyelmet és aggodalmat. Az érzést, hogy egyszerre aggódik és szereti a testvérét, de mégis düh van benne. A barátokat, akik törékeny virágként akarják kezelni Miát és félnek bevallani, hogy néha soknak és fárasztónak érzik. 

Ez a sorozat az anorexián túl bemutatja azokat a küzdelmeket is, amelyekkel az érintett családtagjai, barátai és környezete küzd, társítva a hétköznapok problémáival, amely ilyen élethelyzetben teljesen más jelentéstartalommal bírnak, a lelki és mentális nehézségek egymásba fonódásának árnyéka alatt.

Kép forrása: Netflix