Sokszor elgondolkodom azon, hogy miért történnek dolgok olyan váratlanul. Miért pont úgy alakul valami? Miért kell valakinek, olyan hirtelen és korán eltávoznia közülünk? Az a baj igazság szerint, hogy azt hisszük, van időnk mindenre.  Van időnk lustának lenni. Van időnk olyasmit csinálni, amit nem szeretünk, vagy amihez nincs kedvünk. Van időnk olyan emberekkel lenni, akik rossz hatással vannak ránk. Van időnk a nem megfelelő embert szeretni. De nem így van. Olyan dolgok is megtörténnek, amikre nem is gondolnánk. Ez a világ, amiben élünk, egyre kiszámíthatatlanabb. Nincs időnk arra gondolni, hogy mi van akkor, ha minden rosszul alakul, de mi van, ha mégis minden a megfelelőképpen alakul. Az a legrosszabb, ha az időnket pazaroljuk fölösleges emberekre, dolgokra. Viszont ne csak létezzünk ebben a világban! Ahogy Alfred Tennyson angol költő is mondta „a létezés még nem élet!” Ragadjunk meg minden pillanatot belőle, és használjuk ki kedvünk szerint. Azokkal a dolgokkal törődjünk, amik MA fontosak nekünk. Bármit tegyünk meg azért, hogy azt csinálhassuk, ami boldoggá tesz minket napról-napra. Tűzön és vízen is tudjunk átmenni a saját boldogságunkért. Holnap lehet, már nem leszünk. Szomorú, de ez így igaz. A szörnyű dolgok bármikor bekopogtathatnak a mi ajtónkon is. A problémáinkat sokszor csak magunknak találjuk ki, a mi saját kis agyunkban keletkezik minden. Töltsük olyanokkal az időt, akik igazán fontosak a számunkra, és akiket igazán szívből szeretünk. Ezért ma nevess, szeress, és élj! Ezt pedig minden nap ismételd meg, ameddig csak lehet.