Az ember lánya Kolozsváron, ha otthoni hírekre szomjazik, szemelget keveset a kisvárosi napilapjának weboldaláról. Arra viszont nem számít, hogy bulvárhírbe ütközik, miszerint három hónap után elválik saját magától egy brazil modell. Szenzáció, botrány, nevezze ki hogy szeretné. Szerintem pusztán vicces és ironikus. Egyrészt azért, mert helyi napilap hírei között nem „reméltem” ilyen jellegű nagyvilági bulvárt olvasni, másrészt kiábrándító, hogy miféle történések és tények minősülnek hírértékkel bíró tartalomnak. Például írásba foglaltatott, hogy a szeptemberben tartott esküvőn az ara idomait kiemelő, merész menyasszonyi ruhát viselt. Mindazonáltal, volt olyan gondolat, amely megragadott. Az illető modell, állítása szerint, félt az egyedülléttől, ezért az esküvő… A válás? Kezd beleszeretni valakibe.

Mi, hétköznapi halandók ritkán házasodunk össze önmagunkkal, de ki merem jelenteni, mindenkinek szoros a kapcsolata a testtel, szellemmel és lélekkel, amely az övé, amely őt jelenti. Ez nem feltétlenül az öntudatról szól, hiszen nincs választásunk: magunkkal élünk, akkor is, ha nem pecsételjük ezt meg. Mi tudjuk, mire van szükségünk, mit szeretünk, mitől undorodunk, mi ijeszt meg. Párban élünk egyedül is. Erre utalnak a nagy, motiváló klisék, miszerint „te vagy önmagad legnagyobb ellensége” vagy „egyedül magadra számíthatsz ebben a világban”. De mi van akkor, ha jön valaki? Délceg herceg, mesebeli királylány, és máris kezd az önmagunkkal való együttélés változni.

Elolvasni a fenti hírt olyan volt, mint egy groteszk hasonlattal szembesülni, realizálni egy metafora aktualitását. Ha az ember elköteleződik egy másik személlyel, akkor kicsit elválik önmagától. Még a hétköznapi halandók is. Az én helyébe sok helyzetben mi kerül. A bizarr botrány esetéből tanulva kijelenthetem: jó esetben a monogám házasság egy működő bigámia.