Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl, a Székelyföldön innen, egy sepsiszentgyörgyi iskolaigazgató, aki zsarolással és hivatali visszaéléssel kapcsolatos botrányba keveredett, a gyanúsítottat hatvan napra felfüggesztették igazgatói tisztségéből, és bűnvádi eljárást indítottak ellene.

Ahogy nemrég több helyi és országos sajtóorgánumból kiderült, Sepsiszentgyörgy egyik középiskolájának igazgatója tavaly márciusban kísérletet tett arra, hogy zsarolás, fenyegetés útján rávegye az intézmény egyik tanárát, hogy adja fel törvényes versenyvizsga útján elnyert állását, a sértett tanár pedig panaszt tett az igazgató ellen. A vád szerint a pedagógushoz azért érkezett a „kérelem” a katedra elhagyását illetően, mert az intézményvezető más, általa kedvelt személynek szánta az állást. A székelyföldi perpatvar – ahogy ez visszaéléses történet esetén lenni szokott – nem maradt házon belül, és viszonylag hamar a szélesebb erdélyi nyilvánosság tudomására jutott, a Kovászna megyei tanfelügyelő is megszólalt az ügy kapcsán. Szerintem senkinek nem mondok újat azzal, ha kimondom, hogy ez korántsem egyedi, egyszeri eset.

Tehetünk úgy, mintha ez lenne az első alkalom, hogy ilyenről hallunk, kaphatunk a fejünkhöz meglepettségünkben, írhatunk dühös kommenteket, hogy úgy kellett neki, de ezek csupán felszínes, képmutató gesztusok; a probléma valahol mélyen, az oktatási rendszerünkben gyökerezik és ezzel mind tisztában vagyunk, azok is, akik most hüledeznek a megrökönyödéstől. Millió és egy olyan történetet hallunk, kis túlzással nap mint nap, amelyben pedagógus igazgatót fizet le egy állásért, amit csak papíron tölt be, szülők vesztegetnek meg tanintézmény-vezetőket, hogy gyermeküket felvegyék az adott iskolába, tanárok zsarolnak diákokat, hogy csak kenőpénz ellenében kapnak átmenő osztályzatot, a variációk sora majdhogynem végtelen.

Igen, lehet, hogy most pont ez az egy eset látott napvilágot, mert a megzsarolt pedagógus lépéseket tett a korrupt intézményvezető ellen, de nézzünk magunkba: igaz lelkünkre mondhatjuk azt, hogy valóban ezúttal esett az első csorba a tanügy becsületén? Ugye, hogy nem tudjuk? Ahogy például az egészségügy, úgy az oktatásügy is ontja magából a korrupcióról, visszaélésről, fenyegetésről szóló afférokat. Ezeket hallva meglepettséget színlelni abban az országban, ahol a korrupció nemzeti sport, egész egyszerűen képmutatás és álszentség.