Karácsonyi filmajánló

Most, hogy eljött Jézus születése szeretetének az ünnepe, ami csak egy istenadta (marketing) véletlen miatt esik egybe a pogányok télünnepével, nézzünk pár minőségi filmet, aminek köze is van hozzá. És nem, nem azokról a, jobbik esetben, középszerű, sablonos művekről lesz szó, amiket a magyar TV csatornák évente nyomnak le az átlagosan 55 éves nézőik torkán.

Die Hard (Drágán add az életed!)       

Karácsony idején játszódik, illetve ugyanakkor jelent meg a mozikban, szóval ha tetszik, ha nem, ez az egyik legjobb akció- és karácsonyi film, amit Hollywood kidobott a fa alá. A Bruce Willis által alakított „átlagember”, John McClane és a mindig kiváló Alan Rickman hidegvérű terroristája, Hans Gruber közötti plázaharctól kevés jobbat ajánlhat az ember. A két centrális karakter mellett még jól koreografált, feszültséggel, illetve realizmussal teli akció, okoskodással teli vicces és frappáns dialógusok, meg egy viszonylag jól összerakott történet is hozzájárultak a film klasszikus mivoltához. És, hogy olvadjanak el tojáslikörrel fűtött sziveitek, főszereplőnk azért szál szembe egy kissebb sereggel, hogy feleségével béküljön.

The Ref (Egy híján túsz)

Kevin Spacey és Denis Leary egy karácsonyi, sötét komédiában. Ennyi kb. elég is kellene legyen. De ha nem, képzeljétek el, amikor egy betörő érzi magát a legnagyobb fogolynak az ott élő házaspár érzelmi hadjárata közepette. Ezért és pár fizikaibb vetületű humort tartalmazó jelenet miatt ezt a filmet a felnőtt és intelligensebb emberek Reszkessetek betörőkének is merem hívni. Ez közel sem egy tökéletes mű, az idétlenebb poénjaival együtt, de a szinészi gárda (főleg Spacey) összjátéka és a megmosolyogtató, de mégis kínos, feszültséggel teli, kicsit sem meghitt családi pillanatok több, mint kiegyensúlyozzák a gyengébb perceket. A történet ellenében, elejétől végéig furcsán hangulatos és időnként még ünnepi érzetet sugárzó egy mű ez. Szóval, ha tudod milyen egyfolytában civakodni a szebbik/ kisebbik/ makacsabbik feleddel, nézzétek meg együtt.

Bad Santa (Tapló Télapó)

Billy Bob Thornton alkoholista, nőfaló bűnöző Mikulásánál kevés jobbat találsz a kisképernyőn. Ha nem hiszed, csak meg kell nézd az általa játszott antihős, Willie majdnem felelősségteljességhez vezető útját. Eme karakter centrikus tragikomédia kacagtat az extrém főszereplője számtalan rossz szokása, modora és másokkal történő interakcionálásai segítségével, de ugyanúgy szemlélteti minden személyes, vagy törvényes félrelépés valós árát is. De nem kell egyből a Disney Csatornára váltani, mert a történet középpontja az, hogy egyetlen személy mekkora húzóerő lehet a pozitív változáshoz való törekvéshez. Szóval a cinizmus is túléli az optimizmus jelenlétét.

Kiss Kiss Bang Bang (Durr, durr és csók)

Itt a mű, ami feltámasztotta Robert Downey Jr. karrierjét, alátámasztotta Shane Black író-rendezői zsenialitását és dokumentálta Val Kilmer Snorlaxxé alakulása előtti állapotát. Itt egy sötét komédiába burkolt noir filmről van szó, ami egyszerre működik akként és parodizálja is a műfajnak az elemeit. E mellett pörgős párbeszéd, abszurd helyzetek sokasága és lenge öltözetű Michelle Monaghan segítik Downey pitiáner tolvajból lett amatőr nyomozóját, illetve az update torna utáni Val Kilmer hasonmás vérrel és jó zenével teli varázslatos kalandját. És ez Karácsony, mert Shane Black. Ha nem hiszitek, nézzétek meg a Halálos fegyvert és a Vasember 3-at is. Kötekedést félretéve, ez messze a legjobb film a mezőnyben, sőt, az elmúlt 1.5 évtizedben is top pozíciót foglal el. Ha ezt nem láttad, megérdemled Adam Sandlert.

In Bruges (Erőszakik)

A Colin Farrellt mindig remekül játszó Colin Farrell, halálian elv-vezérelt főnöke, akit nem nevezünk nevén (de Ralph Fiennes) és az alulértékelt Brandon Gleeson vállukon vinnék ezt a filmet, ha a forgatókönyv, illetve a rendezés amúgy sem lenne zseniális. És Peter Dinklage is felbukkan pár jelenet erejéig. Tény, hogy egy gyermekgyilkosság következményeit bemutató történet nem dúdoltatja veled a Csendes éjt, de a tituláris város, a benne történő erőszakos tettek ellenében is egy misztikus, varázslatos hangulatot áraszt. Emellett a főszereplőnk Bruges-i útja is egy ajándék volt. Tehát legitim ürügy is van a listán található helyéért is, de ha nem lenne, akkor is egy kiváló szürrealista krimiről van itt szó, ami morbid humorával minden filmrajongót boldoggá tesz és nem állítja a szereplőket jó-, vagy gonosznak be, egyszerűen a tetteik következményeit kell magukra vállalják.

Természetesen még akad a kategóriában sok más, akár fennköltebb film is, de a legjobb karácsonyi filmek azok maradnak, amikben az ünnep csak a történet kereteként szolgál, másképp vallásos propaganda, vagy eszetlen (nem csak) játékpromoválási eszközök lesznek, és a filmművészethez közük sem lesz. Lásd Dickens Karácsonyi énekét (A Christmas Carol), vagy bármelyik sikeresebb adaptációja esetét is: ott is Ebenezer Scrooge jelleme, annak kialakulásának az okai, illetve annak fejlődése vannak a középpontban.

Köszönöm az olvasóm figyelmét!

U.I.: Amúgy a Skyfall utolsó 20 perce a legjobb „Reszkessetek, betörők!”, ami létezik.