„Ugyan már: a mi iskolánkban? Ki van zárva!” „Ebben az intézetben nem küszködünk hasonló problémával.” „Nálunk minden diák megkapja a kellő tiszteletet.” „A tanáraink csak a nevelés érdekében fegyelmeznek. Szó sincs bántalmazásról.” „Pistike? Hát ő egy áldott jó gyermek. Biztosan összetévesztik valakivel.” – hangzik el sok pedagógus és szülő szájából, amikor az iskolán belüli zaklatás lehetősége vetődik fel. Senki nem tud róla, nem találkozott vele, és kizárt, hogy pont az ő iskolájában fordulna elő. Vagy az ő osztályában. Vagy az ő gyerekével. Ám hiába dugjuk fejünket a homokba, attól még aktuális problémának számít, ami diákok és esetenként pedagógusok életét pecsételheti meg végérvényesen. Éppen ezért nyíltan beszélnünk kell róla, mert ha minket nem is, de a szomszédunkat, vagy az egyik ismerősünket, esetleg barátunkat biztosan érték iskolán belüli bántalmak: legyen szó mind fizikai, mind verbális zaklatásról. Néhány fiatal magára vállalta az agitátor szerepét, és a hétvégi Nyíltan a bullyingról konferencián pedagógusokkal, pszichológusokkal és résztvevőkkel együtt boncolgatták a zaklatás formáit, kialakulását, dinamikáját és súlyos következményeit.

Mit is jelent a bullying? – fogalmazódik meg bennünk a kérdés. A bullying gyűjtőfogalom, amely az elkövetési módjaiban nagy diverzitással rendelkezik. Megnyilvánulhat fenyegetésként, kiközösítésként, verbális bántalmazásként, piszkálódásként, de elfajulhat testi-lelki terrorig is. A konferencia egyik főszervezője, Rusu Szidónia elárulta, hogy már februárban megfogalmazódott bennük a konferencia gondolata, miután részesei lehettek egy marosvásárhelyi előadásnak, ahol diákok mutatták be az iskolai erőszakot. A téma aktualitása sok szakembert foglalkoztat, ezért többen is csatlakoztak a projekthez: dr. Gorbai Gabriella (valláspedagógus, egyetemi tanár), Keresztesi Polixéna (pszichológus), Mike Nimród (jogász), Somai Bea (valláspedagógus, egyben főszervező) és Vitus Bulbuk Emese (pszichológus, logopédus).

A bullying megnyilvánulási formái

Ahogyan a szakértőktől elhangzott, hosszan tartó agresszív viselkedési formáról van szó, ami sok esetben nem jár látható jelekkel. Beszélhetünk munkahelyi, vallási, iskolai, de akár cyber bullyingról is, ami a virtuális világban történik. Ez utóbbi abban tér el a többitől, hogy nincs fizikai kapcsolat a felek között, a bántalmazó pedig még kevésbé érzi tettének következményét. Mivel nem mindig direkt zaklatásról van szó, csak nagy odafigyeléssel lehet csírájában felfedezni a problémát. A zaklatás jellemzője, hogy szisztematikusan ismétlődik, ugyanazon személy ellen irányul és célja az áldozat tönkretétele. Erőkülönbségre épül mindegyik eset, amelyben részt vesz az agresszor és az áldozat (közöttük domináns-dominált helyzet áll fenn), valamint a tanúk, akik sokszor félnek attól, hogy maguk is áldozattá válhatnak, ezért nem avatkoznak bele a zaklatásba. Az áldozat általában egy kisebbségi csoporthoz tartozik, vagy valamely adottsága miatt kitűnik a tömegből, ezért könnyen a bántalmazás célpontjává válhat.

bullying kép

Melyek az okok? Van megoldás?

Sok esetben a családon belüli minta nyomja rá a bélyegét a gyerek magatartására, ahol ő a bántalmazás szemtanúja vagy saját maga válik áldozattá. Ez az iskolában kompenzációs viselkedéssé válhat, ahol az áldozatból zaklató válik, és azt a viselkedésmintát kezdi el alkalmazni, amit otthon látott. Általában a zaklató gyerek magas intelligenciaszinttel rendelkezik, akinek nem szentelnek elég figyelmet a szülők, ebből pedig rengeteg frusztráció ered. Mivel
otthon nem kapja meg a kellő mintát a konfliktuskezelésre, az iskolában szélsőséges eszközökhöz is képes nyúlni. Vannak szülők, akik pozitívan ráerősítenek a gyerek agresszív magatartására, mondván, hogy csak így fogja elérni céljait, emiatt a gyermek akár már kicsi korban téves konfliktusmegoldó stratégiát kezd felépíteni magában. A másik véglet az agresszivitás teljes elnyomása. Tény, hogy az agresszió mint ösztön, hozzánk tartozik, a túlélési ösztönök egyik legfontosabb faktora. Emiatt nem tehetjük meg, hogy tudomást sem veszünk róla, vagy esetleg elnyomjuk a gyerekben. A szakértők mindannyian egyetértettek abban, hogy az ösztönök elnyomása nem vezet megoldáshoz, ezért a gyerekeket prevenciós folyamatok által meg kell tanítani konstruktívan kiélni az agressziójukat. Szerintük csak prevencióval vagy kortárs mentorképzés által lehet megelőzni a bántalmazást, mert ezáltal a diákok megtanulják az egymás iránti empátiát és képesek lesznek egymást megvédeni az agressziótól.

Pszichodrámával az erőszak ellen

A konferencia második felében Kasza Izabella szociális munkás, pszichodramatista és tréner avatta be a jelenlévőket egy innovatív módszerbe, amit kollégájával, Szőke Enikő pszichológussal dolgozott ki az iskolai konfliktuskezelés elősegítéséért (főként 5. és 9. osztályos tanulók számára). Tevékenységük hat egymást követő osztályfőnöki órából áll, amelynek célja a csoport- és közösségfejlesztés, az agresszió csökkentése, valamint a bullying megelőzése. Ezt első és második félév végén is követ egy olyan óra, ahol a diákok visszajelzéseket adhatnak és feleleveníthetik a tanult ismereteket. A gyakorlatokat kombinált technikákkal vezetik le, amelyek a pszichodráma és restauratív praktika területéről származnak. Az első egy személyiségfejlesztő módszer, amely a cselekvés és a cselekvés közben érzett érzelmek átélésén alapszik. Ezt úgy alkalmazzák, hogy a diákokat különböző szerepekbe helyezik: valamikor a tanáréba, máskor egy kiközösített társukéba, és így kell egy szituációt eljátszaniuk, amely által jobban átérzik egymás helyzetét. A restauratív praktika alapfeltétele, hogy körbe kell ülniük, és a tanárnak is be kell szállnia, így mindenki egyenrangúvá válik. A lényeg az, hogy a közösség együtt próbálja feldolgozni a kialakult problémát így senki sem szorul a peremre: sem a bántalmazó, sem az áldozat. A technikák sokat segítenek az új élmények, tapasztalatok feldolgozásában és megértésében, a konfliktusos helyzetek korrigálásában és az együvé tartozás érzésének megteremtésében.

image 004

Mi, résztvevők is megtapasztalhattuk a módszert egy interaktív workshop által. Kezdetben a bántalmazás struktúráját állítottuk fel, ahol mindenki saját maga döntötte el (tudatosan vagy véletlenül), hogy melyik szerepet ölti magára. Ezáltal jobban át tudtuk látni az egész folyamatnak a dinamikáját, ahol a szerepek néha cserélődnek: a tanúból is válhat bántalmazó vagy áldozat. Ezután kiscsoportokban olyan szabályokat soroltunk fel, amelyeket kiskorunkban erőltettek ránk, valamint összeírtuk azokat a jellemzőket, amelyek a legjobb és legrosszabb közösségeinket jellemezték. Ezután szociometria által abba a csoportba vándoroltunk át, amelyben a felolvasott kijelentés illett ránk. Ezek a gyakorlatok sok mindenre rádöbbentettek, és olyan régi sérelmeket is felhoztak, amelyekről talán rég elfeledkeztünk. Egy másik gyakorlat során valós szituációkat képzeltünk el, és elmondtuk, hogy miként cselekednénk hasonló helyzetben. A napot kiértékeléssel zártuk.

Lakos Gyuri, egy tini tragédiája

A konferencia második napján a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum 10. osztályos dráma szakos tanulói mutatták be vizsgadarabjukat, amelyben a bullying témáját dolgozták fel. Témafelvezetésként László Éva szociológus beszélt a bullyingról és annak összes válfajáról, valamint bevallotta, hogy ezen a téren nagyon nehéz elkerülni azt a csapdát, hogy a bántalmazásnak csak a szélsőséges formáival foglalkozzanak. Azt is elmondta, hogy a jelenség gyakorisága nem új keletű, viszont sokkal jobban felerősödött, főleg a cyber bullying, ahol a verbális és érzelmi bántalmazás válik kegyetlenebbé. A tízedikes dráma szakos diákok Győri Katalin Delete című darabja által mutatták be az iskolában gyakran előforduló bullying jelenségét, amelyben a főszereplő, Lakos Gyuri, az otthon megélt traumák miatt válik az iskola fekete bárányává. Az osztálytársai rengeteg sztereotípiát építenek fel köré, mindenki erősnek, dominánsnak, veszélyesnek tekinti: vannak, akik utálják, mások rajonganak érte, de senki sem veszi észre, hogy valójában mi minden játszódik le benne. A diákok azért választották a darabot félévi vizsgaként, mert kortárs témát dolgoz fel, amelyben egy agresszor, Lakos Gyuri, a történet végére áldozattá válik, a környezet pedig nem reagál az apró jelekre.

bullyingBarabási Tivadar felkészítő tanár szerint a színház mindig képes aktuális értékeket visszaadni, akárcsak a választott darab. A nézőket beavatta a felkészülés részleteibe, és azt is elárulta, hogy a magyarországi szerző eredetileg nyolcadikosoknak szánta a darabot, viszont az üzenete így is hitelesnek bizonyult. Feltevődött a kérdés, hogy egy hasonló előadást hány éves kortól lehetne bemutatni a diákoknak, hiszen a szülők sok esetben féltik a gyerekeiket a káros hatástól. A szociológus szakértő szerint nem lehet elég hamar elkezdeni, viszont minél kisebb a korosztály, annál több idő kell a történet megemésztéséhez, feldolgozásához, megértéséhez. Végszóként elhangzott, hogy a drámapedagógia egy varázslat, ami közösséget formál, és teret enged a diákok kibontakozásának, csökkentve a bullying lehetőségét.