Iskolai tornaórákról és a mozgás pedagógiájáról Kerekes Ferenccel

Hogyan építi fel egy testnevelő tanár a tanóráját, hogy mind az aktívabb, mind a kevésbé aktív gyerekek részt vehessenek azon? Egyáltalán hogyan lesz valaki tesitanár? Mi a helyzet a romániai tornaórák számával? Kerekes Ferenc, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tornatanára válaszolta meg többek között ezeket a kérdéseket is.

– Hogyan válik valaki tornatanárrá? Önt mi irányította erre az útra, a sport vagy a pedagógia iránti szeretet?

– A testnevelés tantárgy az iskolai nevelés rendszerében olyan eszköz, amelynek segítségével a személyiség fejlődéséhez szükséges mozgásismereteket, jártasságot, készségeket és képességeket sajátítanak el a gyerekek. A testnevelő tanár, diáknyelven tornatanár, pedig mindezeket iskolai keretek között oktatja és neveli. Bárki elvégezheti a testnevelés-egyetemet, természetesen, ha sikeresen vizsgázik, de igazi szakemberek azok lesznek, akik mindvégig lépést tartanak az újításokkal, fejlesztik magukat különböző sportágakban, és nem utolsósorban szeretik a gyerekeket és szeretik azt, amit tesznek nap mint nap. Elsősorban a sport és a mozgás iránti szeretet késztetett arra, hogy testnevelő tanár legyek, de természetesen jól éreztem magam a gyerekek között, mindvégig velük együtt végeztem és végzem a bemelegítő gyakorlatokat, és nem utolsósorban szeretem a kihívásokat is.

– Milyen edzéseket szokott tartani, azok miben másak, mint a hagyományos tornaóra? 

– A tanórák mellett vannak kosárlabda-, foci-, atlétikaedzések is. Mivel ezek az alkalmak nem ötvenpercesek, és a diákok is szabadon választják, sokkal érdekesebbek, jobban lehet dolgozni velük, és legtöbbször türelmetlenül is várják. A tanári pályám elején sokkal többet lehetett foglalkozni a bemelegítő és rávezető gyakorlatokkal, a gyerekek lelkesen dolgoztak, erősítették és fejlesztették mindazokat a képességeket és készségeket, amiket utána a játékokban felhasználtak. Napjainkban gyorsan akarnak játékhoz jutni a diákok, elhanyagolva ezáltal mindazokat az alapokat, amit a futó-, ugró- vagy dobóiskola ad meg a tervszerű bemelegítések által.

– Milyen típusai vannak a tornának, és ezek hogyan ötvöződnek a tornaóra során?

– Az egyes órák a testnevelés folyamatában összefüggő láncolatot alkotnak. Emellett minden órára sajátos feladatok megoldása járul. A tornaórák nagy témái az atlétika, a torna, a játékok és természetesen a készségek és képességek fejlesztése. Mindezek feldolgozása kevesebb vagy több órában történik, egymást kiegészítik, de semmiképp nem kell mereven értelmezni.

– Hogyan épül fel a tornaóra, hogy mind az aktívabb, mind a kevésbé aktív diákok is részt tudjanak venni, el tudják végezni a feladatokat?

– A tornaóra felépítése az évek során nem sokat változott, a mozzanatok közé tartozik a szervezés, a szervezet általános bemelegítése, a fő rész gyakorlatainak a feldolgozása, a szervezet megnyugtatása és az értékelés. Legtöbb tanuló részt vesz a teljes órán, de vannak olyanok is, akik az óra elején és a végén vesznek részt, ami gondot okoz nekik, az a fő rész anyagának a begyakorlása, ismétlése, rögzítése, vagy az óra végére maradt labdajáték. Ilyenkor differenciáltan kell a tanulóval vagy a tanulókkal dolgozni, több magyarázatra van szükségük és nagyon fontos az is, hogy a segítségadás legyen szakszerű és határozott.

– Mindenkinek más a teherbíró képessége, hajlékonysága, vannak, akik korlátozottak bizonyos gyakorlatok tekintetében. Mi a helyzet ilyen esetekben? Hogyan jár el mint tornatanár, hogy mindenki igazságosan legyen osztályozva?

– Az egyetemen nekem azt tanították, hogy az osztályozásnál vegyük figyelembe a tanuló fejlődését, elsősorban saját magával szemben, mutassuk meg, hogy az előző méréshez képest mennyit tudott fejlődni és mik az elvárások vele szemben. Amennyiben csak a kialakított eredménytáblázatot nézném, lenne olyan tanuló, aki nem tudna teljesíteni és rossz minősítést is kellene írnom. Ilyenkor a tanulók kapnak pluszfeladatokat, több időt az ismétlésre vagy akár javítási lehetőséget. Nem szoktam rossz jegyeket írni, de néha-néha lepontozom a diákjaimat, ha alulteljesítenek.

– Hogyan gondolja, mennyiben elég az a heti tornaóraszám, ami rendelkezésére áll? Mennyi lenne az ideális mozgásidő egy gyermeknek, tinédzsernek?

– A heti testnevelésóra-szám Romániában nagyon kevés, évek óta beszélnek róla, beszélnek a változásokról, de eddig semmi sem történt. A kötelező három tesióra mellett legyen egy sportkör, amit a diák választ, valamint tegyék kötelezővé a kisdiákok számára az úszó- és sízőtáborokban való részvételt. Ha mindezek minden szinten megvalósulnának, valamint a tömegsportnak és az iskolai sportnak biztosítanák a megfelelő finanszírozást, szerintem, a sporteredmények és a világversenyeken való szereplések hatványozottan változnának.

– Mit szokott akkor tenni, ha valaki igazán ügyes és látja benne a tehetséget? Voltak diákjai, akiknek ön adta meg valamilyen módon az alapot, amit felhasználva, ma már kiemelkedő nevek valamilyen sportágban? 

– Kiemelkedő eredmények testnevelésben nem igazán születnek, bizonyos sportágakban voltak jó eredményeink, de karatéban és küzdősportokban a diákjaink a városi klubok versenyzőiként értek el igazán szép eredményeket. Mindazok a diákok, akik szabadidejüket áldozzák fel a felkészülésre, az edzésre és a versenyzésre, példaértékűek és nagyon sokszor dicsekszünk is velük, de legtöbbször szorgalmuk, kitartásuk és munkájuk által jutnak el a dobogó legfelső fokára. Az utóbbi években a gyerekfoci is nagy lendületet kapott, reméljük, hogy ott is kitűnő sportolók nevelkednek.

– Milyen sportmérkőzéseken, versenyeken szoktak részt venni a kollégium diákjai? Milyen eredményekkel büszkélkednek? 

– A kosárlabdának a kollégiumunkban régi és szép hagyománya van, évente ki szoktunk jutni a megyei döntőkre, inkább a líceumi diákok ügyeskedtek, de voltak évek, amikor kisebb diákokkal is kijutottunk, és nagyon jó eredményeket értünk el. Idén ilyen szinten az eredmény kiváló, a gimnáziumi fiúk a gyulafehérvári megyei kosárlabdadöntőn második helyezést értek el. Külön öröm számomra, hogy a csapatot erősítette Dávid fiam, aki már jó két éve kosarazik, és képességeit fejlesztve rendszeresen edz és készül minden meccsére. A minisztérium által szervezett foci- és atlétikai versenyeken mindig részt veszünk, a megyei jó helyezéseket nem igazán tudjuk országos döntőkre váltani, de vannak aranyérmes dákjaink az Erdélyi Magyar Középiskolás Sportolimpiákon, valamint dobogós helyezésekkel térünk vissza, ha részt veszünk külföldi atlétika- vagy focibajnokságokon.